Négy tévhit a kötelezőkampányról
4 perc olvasás
Az alkuszok saját és biztosítói visszajelzésekből származó tapasztalatai csendesen induló kötelezőkampányra utalnak. Igen erős ugyanakkor a kampányt övező kommunikáció, amelynek során számos téves információ is napvilágot látott. A Független Biztosítási Alkuszok Magyarországi Szövetségének (FBAMSZ) alábbi összeállítása ezekre a tévedésekre igyekszik rávilágítani.
Az alkuszok saját és biztosítói visszajelzésekből származó tapasztalatai csendesen induló kötelezőkampányra utalnak. Igen erős ugyanakkor a kampányt övező kommunikáció, amelynek során számos téves információ is napvilágot látott. A Független Biztosítási Alkuszok Magyarországi Szövetségének (FBAMSZ) alábbi összeállítása ezekre a tévedésekre igyekszik rávilágítani.
Szemben a felfokozott várakozásokkal, csendesen indult a kötelezőkampány a biztosítóváltás szempontjából: az alkuszszövetség tagjaitól és a biztosítóktól származó információk alapján a váltók száma az első hét után elmarad a tavaly ilyenkor mért adatoktól. Ebből persze még korai volna a kampány egészére vonatkozó következtetéseket levonni, hiszen a két évvel ezelőtti, minden rekordot megdöntő kampányidőszak is hasonlóan csekély intenzitással indult.
„Az idén érezhetően sokkal tétovábbak az ügyfelek – magyarázza Papp Lajos, a FBAMSZ elnöke. – Egyrészt a baleseti adó körüli bizonytalanság miatt érzik úgy sokan, hogy érdemes még várniuk, másrészt a korábban elképzelhetetlenül alacsony díjak miatt is egyre több ügyfél kérdezi meg tőlünk, hogy mennyire vehető komolyan egy, sokszor mélyen évi tízezer forint alatt megköthető kötelezőbiztosítás."
Ellentétben a váltani kívánók gyenge aktivitásával, a kampányt igen heves kommunikációs tevékenység kíséri, melynek során számos tévhit és félremagyarázás is napvilágot látott. A FBAMSZ – közvetlen üzleti érdekektől mentes objektív szereplőként – ezekre a téves állításokra kívánja felhívni a figyelmet.
1. Ez a kampány hosszú évekre eldöntheti, hogy az ügyfelek melyik biztosítónál maradnak – az ügyfeleknek természetesen minden biztosítási évforduló esetén lehetőségük lesz választani a biztosítók ajánlatai között. Akár általános díjemelkedés, akár további díjcsökkenés lesz a jövőben, a legkedvezőbb ajánlat kiválasztására mindig lesz alkalmuk.
2. A kedvezmények és a kapcsolt biztosítási szolgáltatások egyértelműen kiválaszthatók minden tarifáló programban – a biztosítók igen bonyolult kedvezményrendszerét egy, az összehasonlíthatóság miatt óhatatlanul egyszerűsítésre kényszerülő online tarifáló program teljes egészében nem képes bemutatni. Aki teljes részletességgel meg kívánja ismerni a lehetőségeit, célszerű egyedileg, személyesen vagy telefonon is érdeklődni egy alkuszcégnél. Itt olyan további fontos szempont kapcsán is információhoz jut az érdeklődő, mint például a kiválasztani kívánt biztosító adminisztratív felkészültsége, vagy éppen a kárszolgáltatásának színvonala.
3. Az internetes alkuszok kedvezőbb díjakat kínálnak, mint az alkuszi ügyfélszolgálatok és irodák – A kötelező biztosításoknak az egyes alkuszok által kínált számítása a biztosítók által hivatalosan meghirdetett tarifákon alapul. A tarifálók (összehasonlító motorok) a legtöbb esetben a biztosítók webservice szolgáltatásaiból nyerik ki a kötelező biztosítások díjait, így biztosítva a díjazonosságot. Természetesen nemcsak az úgynevezett internetes alkuszok rendelkeznek internetes felülettel, így az úgynevezett online kedvezmények sem csupán az ő ügyfeleiknek járnak.
4. Az idei kötelezőváltáskor már sokkal egyszerűbb a bonus-malus besorolások átvezetése, mint korábban – Ez elvben igaz lenne, hiszen egy jól működő központi kárnyilvántartó rendszer működtetése valóban ezt biztosítaná az ügyfelek számára. Ugyanakkor egy egységes ügyfél-azonosító híján mind az adatfeltöltés, mind az adatok kinyerése rengeteg esetben nehézségekbe ütközik. Az új rendszer pedig már nem ad lehetőséget a biztosítók közti közvetlen adatcserére. A probléma súlyát jelzi, hogy óvatos becslések szerint százezer olyan gyanútlan ügyfél is lehet, akiknek valamelyik személyi adata eltér a különféle adatbázisokban, ami megakadályozza a kártörténeti adatok lehívását.
Mivel a jogszabály 60 nap után kötelezi a biztosítót az ügyfél végleges (értsd az adott évben végleges) kártörténeti besorolására, ami egyéb adat híján csak A0 lehet, könnyű kifutni a rendelkezésre álló időből, főleg ha az ügyfél a problémáról csak az utolsó egy-két hét során értesül. A hosszas, néha kilátástalannak tűnő ügyintézés veszélyét minimalizálhatja a független alkuszok közvetítése, ezért is érdemes a kötelezőváltást az idén is rajtuk keresztül intézni.