Nem viccelek

Előttem egy napilap. Akármelyik. Legalább három cikk panaszkodik arról, milyen törésvonalak vannak az országban, borzasztó ez a megosztottság, tarthatatlan, hogy egyik társadalmi csoport utálja a másikat.

Előttem egy napilap. Akármelyik. Legalább három cikk panaszkodik arról, milyen törésvonalak vannak az országban, borzasztó ez a megosztottság, tarthatatlan, hogy egyik társadalmi csoport utálja a másikat.

   Végre találtam valamit, amiben teljes az egyetértés a közélet szereplői között. Mindenki utálja a vicceket, vicclapokat. Szomorúan tapasztalom, hogy nincsenek is ilyen lapjaink. Pedig valaha vicclap-nagyhatalom voltunk. A Borsszem Jankó, Üstökös, Pecsovics, Mátyás deák és Bolond Istók írásait, karikatúráit francia, olasz, német lapok vették át. De ez régen volt.

   A rendszerváltás előtt egyetlen jelentős vicclapunk volt, a Ludas Matyi. Példányszáma elérte a heti hatszázezret. Egyszer csak Árkus József főszerkesztő és csapata elunta, hogy az általuk kitermelt jelentős nyereségből kis példányszámú, ráfizetéses lapocskákat finanszíroznak, tartanak életben. Amint megjelent a gazdasági társaságok alapításáról szóló törvény, dobbantottak. A védett lapcímet nem vihették magukkal, kiadták az Új Ludast. De megjelent a Ludas Matyi továbbra is, más külsővel, új munkatársakkal. Ekkor terjedt el az a vicc, hogy a vevő odamegy az újságárushoz. Kérek egy Ludast! Újat, vagy régit? Mi a különbség? A régi Ludas az új, az Új Ludas a régi.

   Sajnos az Új Ludas két év múlva, 1992-ben tönkrement. Négy évvel később Radványi Barna megpróbálta újraéleszteni, de csak néhány számig jutott el. A rendszerváltás után gomba módra szaporodtak a vicclapok. Startolt a Szabad Száj, másfél évig maradt életben. Hasonló sorsra jutott a pikáns vicceket, történeteket, rajzokat közlő Pesti Izé is. A Krenner István és Lehoczki István (Kreho tandem) szerkesztette Rakéta Lightból húsz szám jelent meg. Ennél jóval hosszabb ideig élt az Úritök, két évig, 1995-ben szűnt meg. Legtovább a Kurír c. napilap heti humormelléklete, az Elefánt bírta, 1992-1998. között. Az akkor újdonságnak számító photoshoppal dolgozó remek vicclap először nyolc, később költségcsökkentési okból csupán négy teljes újságoldalon örvendeztette meg olvasóit, Föld S. Péter és Krenner István dájrektorok-nak köszönhetően. A Dilibogyó egy évig bírta, a Kruppa Judit szerkesztette Fullánk-ból egyetlen szám jelent meg.

   A Pesti Viccet 1995-1999. élvezhettük, Kalmár Tibor főszerkesztő és a Geomédia Kiadói ZRT.jóvoltából. Az olvasók szavazatai alapján háromszor is kiadták „Az év nevettetője" díjat. Sajnos ez a lap is tönkre ment az alacsony példányszám és a vidék érdeklődésének hiánya miatt. Talán jobb lett volna Magyar Vicc címen kiadni.

   A huszonöt éve nagy népszerűségnek örvendő Hócipő nem vicclap, vicceket nem is közöl. Írásainak alapállása a mindenkori hatalom kínéletlen bírálata, a nagyképűség, ostobaság, bürokrácia, korrupció, hatásköri túlkapások, elszólások kipécézése.

   Valamennyi vicclap a nyomdaköltség, papír, terjesztés drágulása következtében halt el. Vagy az alacsony kezdőtőke miatt. A hatalomgyakorlóknak, pénzosztóknak mérlegelniük kelleme, hogy egyetlen felesleges tanulmány megrendelése helyett indítsanak országos vicclapot. Nem kinevezett főszerkesztővel, hanem valóban független humoristákkal. Mert élnek ilyenek hazánkban. Egy jó vicclap a közélet hangnemén is változtathatna kedvező irányban.

Láng Róbert