Németh Krisztina: Hazaváró – Babaváró (3.)

Drága Kicsim! Új hírünk van, csodaszép babakocsid lett, pont olyan, amilyet elképzeltem, egyszerű, de praktikus. Fekhetsz vagy ülhetsz benne, ahogy majd korod, és kedved engedi. Kiváltképp azt szeretem benne, hogy úgy is beállítható a tolókarja, hogy ha tolom a kocsit, akkor szemben vagy velem és így láthatlak.

Drága Kicsim! Új hírünk van, csodaszép babakocsid lett, pont olyan, amilyet elképzeltem, egyszerű, de praktikus. Fekhetsz vagy ülhetsz benne, ahogy majd korod, és kedved engedi. Kiváltképp azt szeretem benne, hogy úgy is beállítható a tolókarja, hogy ha tolom a kocsit, akkor szemben vagy velem és így láthatlak.

Apa mostanában sokszor sétálgat a szobában mérőszalaggal a kezében, és tervezgeti hol lesz a kiságyad. Persze képzeletben mindig ugyanoda helyezi a végén, de nem szólok érte, mert látszik, hogy ez egy nagy „mérnöki" munka eredménye volt. Én azt szoktam találgatni, hogy mit festek az ágyad melletti falakra, de be kell, hogy valljam, még nem tudom. Annyi aranyos kép jár a fejemben, hogy nem tudok dönteni. Elképzelhető, hogy ez csak akkor sikerül, amikor majd találkozunk, és megérzem mi az, ami illik hozzád.

Néhány nappal ezelőtt azt hittük, hogy elérkezett a találkozásunk ideje. Nagyon izgatottak lettünk, mert arra gondoltunk, hogy hazataláltál hozzánk. Azonban pár nappal később kiderült, hogy nem a mi családunknál érkezett el ez a csodálatos pillanat, egy másik gyermek találta meg édesanyját és édesapját. Kicsit csalódottak voltunk, de mára már ismét arra gondolunk, hamarosan a mi találkozásunk ideje is eljön.

Másnap apával sétáltunk, és észrevettünk egy babaruhákat árusító boltot, ahol nagyon aranyos dolgokat lehetett vásárolni, vettünk is Neked nyomban egy kombidresszt, nem tudtuk otthagyni. Ez egy kis plusz erőt adott nekünk, a további várakozáshoz. Néha az ember hajlamos arra gondolni, hogy a várakozás tétlenség, semmittevés. Pedig olykor a legnehezebb dolog a világon.

Drága Kicsink! Nagyon várunk haza!

Anya és Apa