Nemzeti értékeink, a hungarikumok
8 perc olvasás
Most a választások után érdemes elgondolkodni: Mit hibáztunk eddig, hogy a külföld vonakodott elismerni értékeinket. De mi is a saját hivatalnoki rendszerünk miatt képtelenek voltunk elismertetni azt. Pedig országunk nem szegényebb értékekben mint Európa bármelyik országa.
Most a választások után érdemes elgondolkodni: Mit hibáztunk eddig, hogy a külföld vonakodott elismerni értékeinket. De mi is a saját hivatalnoki rendszerünk miatt képtelenek voltunk elismertetni azt. Pedig országunk nem szegényebb értékekben mint Európa bármelyik országa.
Ambrus Zoltán a Kolbászfesztivál atyjaNem az első alkalom volt idén, hogy jellegzetes, egyedülálló magyar értékeinkről, a hungarikumokról szóló sajtóbeszélgetésre hívta a MÚOSZ Életmód Szakosztálya az érdeklődőket. Már az elmúlt évben is többször programjukba iktatták a sajátosan magyar termékek megismertetését. Az egyik ilyen rendezvényen Budapesten, a Fészek Klubban Bujdosóné Kertész Judit, az FVM Agrármarketing Centrum (AMC) osztályvezetője azt hangsúlyozta, hogy amióta mi is tagjai lettünk az Európai Uniónak, az áruk szabad áramlásának elve és gyakorlata nyomán egyre nagyobb kérdés, hogyan tudjuk megőrizni a magyar termékek piaci pozícióját a hazai és külföldi piacon, hogyan tudjuk segíteni a hazai termékeket ebben az éles versenyben? A piacon való maradásban az eddigieknél nagyobb szerepük lehetne azoknak a termékeknek, amelyeket a mindennapi szóhasználatunkban hungarikumoknak nevezünk.
Szathmári ErzsébetDe mit is jelent a hungarikum kifejezés? Az AMC a kiállításain az évek során spontán (nem reprezentatív) módon kérdezte erről a fogyasztókat, akiknek többsége kezdetben a jól ismert élelmiszereket (fűszerpaprika, Pick-szalámi, gyulai kolbász, makói hagyma stb.) nevezte meg válaszként, de egy 2007. évi felmérésben már a válaszadók több mint fele „magyar termékeket" és „magyar dolgokat" említett, és csak ez után nevezte meg az ismertebb élelmiszer termékeket. Tehát a hétköznapi ember is jól gondolja – mondta az előadó -, hogy nemcsak az élelmiszer lehet hungarikum, hanem sok minden más is, ami ránk, magyarokra jellemző, ami jellegzetesen a magyar nép, a magyar tudás, tudomány vagy a művészet terméke, produktuma, vagy a magyar föld sajátos kincse. Az Országgyűlés 77/2008. (VI. 13) OGY határozata szerint a hungarikumok olyan sajátos magyar termékek, melyeknek tulajdonságai között lényeges és kiemelkedő a magyar nemzeti jelleg, és amelyek természeti adottságainkkal, őshonos fajtáinkkal, termelési-tenyésztési hagyományainkkal összefüggésben sajátosan magyar ismérvekkel rendelkeznek. Tágabban értelmezve hungarikumnak tekinthetjük pl. a magyar nyelven írott nyelvemlékeinket, a néprajzi hungarikumokat (a bogrács, a busójárás, a népviseletek), a magyar kutyát (puli, vizsla), a magyar szürke marhát, és ne tessék meglepődni: a zenei hungarikumokat is; Bartók, Kodály zenéjét, vagy napjainkból a Muzsikás együttest. De az egészségügy (pl. Semmelweis Ignác: fertőtlenítő kézmosás; Szentgyörgyi Albert: C-vitamin; Pető-módszer), vagy a találmányok (Rubik-kocka, szikvíz, a lézer stb.) terén is számos példát említhetünk hungarikumként.
A magyar művészetek és művészek egyik otthona, a Fészek Klub szintén hungarikumnak tekintendő – ezt már dr. Szalontai Évától, a szakosztály elnökétől hallhattuk az említett idei februári délutánon, a Hungarikumok Svédországban c. rendezvény köszöntőjében. Mint mondta, a jelenlegi gazdasági válság idején fontos lenne, hogy minél több értékes, minőségi, magyar nemzeti terméket tudjunk felmutatni, ajánlani a hazai és külföldi piacokra. Hiszen az Európai Unió 1992 óta támogatja a nemzetekre jellemző értékeket, hangsúlyozza fennmaradásuk fontosságát. 2008 júniusában a magyar Országgyűlés is elfogadott egy határozatot a magyar nemzeti értékek megőrzéséről. Ha lassan is, de történtek lépések ezen a téren: 2001-ben az Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium elkezdte a hungarikumok gyűjtését, számbavételét. 2007-ben a Médiamix kiadó angol és magyar nyelven adott ki egy kiadványt a hungarikumokról, jelenleg újabb kiadvány megjelentetését készítik elő. Idézte az általa megkérdezett FVM-államtitkár szavait: hogy sikerünk legyen, „annak az országnak, ill. lakóinak fejével kell gondolkodnunk, ahová el kívánjuk juttatni a hungarikumokat".
Kerényi János és lánya ViktóriaNos, erre is van már nagyon jó példa, folytatta a szakosztály elnöke, hiszen a nap vendége, Jan Stjerna, eredeti nevén Kerényi János, aki több mint negyven éve él Skandináviában, feleségével, Máriával Stjerna Delicatesse néven egy élelmiszer nagykereskedelmi céget működtet Svédországban. Jól ismerik az ottani körülményeket, szokásokat, a piacot, s született magyarként pedig a hungarikumokat. Kerényi János 1965-ben zenészként ment Finnországba, majd nyolc év múlva Svédországba. Közben 1980-ban kapcsolatba került az élelmiszer-kereskedelemmel: egy osztrák cégnek (akinek tulajdonosa Vecsésről kitelepített sváb ember volt!) vállalta el a képviseletét, később 1982-ben egy német konzervgyárét is, majd az évek során lassan-lassan magyar termékeket is vitt a svéd piacra. Akkoriban még az ún. szakosított külkereskedelmi vállalatok, az „impexek" forgalmazták külföldön a magyar árukat. A velük való üzleti kapcsolat nehezen épült ki, mert Kerényi János vállalata alkalmanként csak néhány raklapnyi árura volt partner, ami bizony számára hátrányt jelentett az árversenyben.
A rendszerváltozás után változott a helyzet. Akkor vették fel a kapcsolatot a békéscsabai Csabahús Kft.-vel, hogy megpróbálják bevezetni termékeiket a svéd piacra. Nem volt könnyű feladat, a svédek ugyanis a táplálkozásukban nagyon konzervatívak. Eleve sok halat fogyasztanak, s a számukra szokatlan, más élelmiszereket nehéz elfogadtatni és megszerettetni velük. E tekintetben az országban élő nagyszámú külföldi (menekültek, bevándorlók és mások) fogyasztási, táplálkozási szokása is segített a változásban. Az élelmiszerkultúra lassan átalakult, ma már az addig szokatlannak ítélt, fűszeres, csípős kolbászra is van kereslet. No, nem a mindennapi fogyasztáshoz, hanem érdekességként, a választék bővítéseként. Sajnos, a piac megdolgozásában, a marketingben csak kevés magyar gyártótól kaptak segítséget, pedig jó lett volna, ha termékmintával, szóróanyagokkal, ismertetésekkel a hazai gyártók is segítették volna azok kedvező kinti fogadtatását. E téren kezdettől fogva jó partner a Csabahús, jelenleg is az ő termékeiket forgalmazzák legnagyobb arányban. Újabban a gyermelyi és az izsáki tésztafélék, valamint a Cerbona müzlik bevezetése tűnik ígéretesnek, amiben a gyártók is tevékenyen segítenek. Az általa forgalmazott magyar termékek palettája egyre színesebb; megtalálható közöttük a sárga vajbab, a magozott meggybefőtt, a csemegeuborka, a káposztával töltött savanyú paprika, a lecsó, továbbá a kalocsai paprika és az Univer különféle termékei.
Nem lett volna teljes a program, ha nem ismerkedünk meg annak másik főszereplőjével, a csabai kolbásszal. Ki más mutathatta volna be hitelesebben, mint gyártójának képviselője, Szatmári Erzsébet üzemigazgató. Megtudtuk, hogy a korábbi gyártó, a Csabahús Kft. ugyanis tulajdonosváltások és átszervezések következtében most Debreceni Csoport Húsipari Kft. néven folytatja működését és a méltán híres csabai kolbászféleségek előállítását. A jó hírnév nem véletlen és nagyon is megérdemelt: egyedi ízű és hagyományos füstölésű kolbászokat gyártanak, ezek hungarikumok, egy részük védjegyoltalom és földrajzi eredetvédelem alatt áll. Recepteket nem, de annyit elárult az igazgató asszony, hogy az igazi csabai kolbászok csak sertéshúsból készülnek, főleg nagysúlyú és koca sertés húsából, sőt, az eredetvédett csabaihoz csak magyar alapanyag használható fel. A csabai kolbász ízét és aromáját a jó hústól, a csemege és csípős paprikával való fűszerezéstől és a bükkfával végzett hagyományos füstöléstől kapja meg; mindezt több hétig tartó szárítási és érlelési folyamat követi. Minderről a felkínált kóstolók alapján a jelenlévők személyesen is meggyőződhettek.
A csabai kolbász és a kolbászkultusz olyan érték, amelyben nagyon sok lehetőség rejlik – csatlakozott az elhangzottakhoz dr. Ambrus Zoltán, az országos hírű Csabai Kolbászfesztivál rendezvény igazgatója. A Békés Megyei Könyvtár korábbi igazgatójaként benne fogalmazódott meg még 1997-ben, hogy fel kellene eleveníteni a régi hagyományokat, s nagyobb nyilvánosságot teremteni ennek a nagy múltú valódi magyar terméknek. Hogy elgondolása mennyire sikeres volt, azt mi sem bizonyítja jobban, mint, hogy az évenként megrendezett fesztiválra többtízezren jönnek el Békéscsabára.
Az est zárásaként mindenki meglepetésére még egy különleges hungarikum élvezetében volt része a jelenlévőknek. Kerényi János, aki évtizedekkel ezelőtt a zenei pályán kezdte tevékenységét, soha nem hagyta abba a muzsikát, a zongorázást. Lánya, Viktória ebben követte édesapját, s hegedülni tanult. Kettejük színvonalas tolmácsolásában a rögtönzött duó a szellemi hungarikumok egyik világszerte kedvelt termékét, az operettet „tálalta fel" a hallgatóságnak, népszerű dallamok formájában. Kirobbanó sikert arattak.
A hangulatos és kellemes szakosztályi program tanulságos és elgondolkodtató is volt egyben: vajon mi, itthon maradottak megteszünk-e mindent értékeink megbecsüléséért, megismertetéséért, kincseink és magunk előbbre jutásáért…?
Princzinger Gábor
