Nemzeti és történelmi emlékhelyek

2011. november 7-én elfogadta a Parlament a kulturális örökség védelméről szóló törvény módosítását, amely bevezette a nemzeti és történelmi emlékhelyek fogalmát.

2011. november 7-én elfogadta a Parlament a kulturális örökség védelméről szóló törvény módosítását, amely bevezette a nemzeti és történelmi emlékhelyek fogalmát.

Dr. Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter és Hammerstein Judit kultúráért felelős helyettes államtitkár 2011. november 10.-én sajtótájékoztatót tartott a Budavári Mátyás-templomnál.

 

Hazánknak különösen nagy szüksége van arra, hogy állampolgárainak összetartozás-tudata, nemzeti identitása erősödjön. Az országnak olyan szimbólumok kellenek, melyekre minden magyar büszkén tekint, mindenki által elérhetőek és identitásképző mivoltuk általánosan elfogadott. A nemzeti és történelmi emlékhelyek országos szintű listázása, nyilvántartása és gondozása elősegíti e cél megvalósulását, hiszen olyan helyszínek védelméről van szó, melyek központi szerepe vitathatatlan a magyarság önképében A kulturális örökség védelméről szóló törvénybe bevezetett, emlékhelyekről szóló új szabályozás két emlékhely-fokozatot határoz meg.

 

1. A tágabb szint az ún. történelmi emlékhelyek kategóriája. Ezek olyan kiemelkedő jelentőségű épített vagy természeti helyszínek, amelyek nemzetünk, vagy valamely hazánkban élő nemzetiség történelmében meghatározó jelentőséggel bírnak, ahol az ország politikai vagy kulturális életét befolyásoló és ezért megemlékezésre alkalmas intézkedések történtek. Az elfogadott törvényjavaslat 36 történelmi emlékhelyet határoz meg, többek között: az esztergomi várat, a nagycenki Széchenyi-kastélyt és a szegedi Dóm teret.

 

Történelmi emlékhelyek:

1.      Balassagyarmat, Vármegyeház

2.      Budapest, V. kerület, Batthyány örökmécses

3.      Budapest, VI. kerület, Terror Háza Múzeum

4.      Budapest, VIII. kerület, Corvin köz

5.      Diósgyőr, Vár

6.      Drégelypalánk, Vár

7.      Eger, Vár

8.      Esztergom, Vár

9.      Eszterháza (Fertőd), Esterházy-kastély

10.  Gödöllő, Királyi kastély

11.  Győr, Káptalan-domb (Püspökvár, Bazilika és a győri vár megmaradt része)

12.  Gyula, Vár és Honvédtiszti emlékhely

13.  Hajdúböszörmény, Hajdú kerületi székház

14.  Jászberény, Jászkun kerületi székház

15.  Kehidakustány, Deák-kúria

16.  Keszthely, Festetics-kastély és Georgikon

17.  Komárom, Erődrendszer

18.  Kőszeg, Vár

19.  Mosonmagyaróvár, a Határőr laktanya előtti tér

20.  Muhi, Csatamező

21.  Nagycenk, Széchenyi-kastély

22.  Nyírbátor, Református templom és fogadópalota

23.  Pannonhalma, Bencés főapátság

24.  Pécs, Székesegyház, püspöki palota és középkori egyetem

25.  Recsk, Nemzeti emlékpark

26.  Sárospatak, Vár

27.  Sárvár, Vár

28.  Sopron, Tűztorony

29.  Szarvas, Történelmi Magyarország és a Kárpát-medence mértani közepe
Trianoni békediktátum emlék- és zarándokhely

30.  Szeged, Dóm tér

31.  Szécsény, a kastély és a ferences kolostor

32.  Szigetvár, Vár

33.  Tihany, Bencés apátság

34.  Vác, Hétkápolna és Honvéd emlékmű

35.  Veszprém, Érseki vár

36.  Visegrád, Vár

 

2. A másik szint az ún. nemzeti emlékhely. Ezek a helyszínek hazánk múltjában kiemelkedő szerepet játszottak, vagy valamely történelmi kor meghatározó színterei voltak, egyúttal a nemzet önazonosítását illetően is kiemelkedő jelentőségűek. A nemzeti emlékhelyek jellemzője továbbá, hogy a magyarság, vagy annak az itt élő nemzetiségekkel való összetartozását erősítő jellegük vitathatatlan. A törvénymódosítás jelenleg 9 nemzeti emlékhelyet határoz meg, így az Ópusztaszeri és a Mohácsi Történelmi Emlékhelyet, a debreceni Református Nagytemplomot és kollégiumot, a székesfehérvári romkertet, a budapesti Hősök terét, a Várnegyedet, a Kossuth Lajos teret, a Magyar Nemzeti Múzeumot, valamint a Rákoskeresztúri Új Köztemető 298., 300 és 301-es parcelláját. A jogszabályban azért ezekre a helyszínekre esett a választás, mert jelenleg ezek azok, amelyek leginkább megfelelnek a nemzeti emlékhellyé nyilvánítás kritériumainak, azáltal, hogy nemcsak történelmünket határozzák meg, hanem hovatartozásunkat, a magyarság jövőjét illetően is iránymutató jelentőségűek.

 

A nemzeti emlékhelyek eredetileg kilenc elemű körét:

1. Várnegyed,
2. Magyar Nemzeti Múzeum,
3. Kossuth tér,
4. Nemzeti Múzeum,
5. Hősök tere,
6. 298, 300, 301-es parcella,
7. Debrecen, Református Nagytemplom és Kollégium,
8. Mohács, Történelmi Emlékhely,
9. Ópusztaszer, Történelmi Emlékhely

a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság szakmai javaslata alapján határozta meg. A parlamenti vitában ehhez négy kiegészítési javaslat érkezett, melyből egyet (Pákozd) a Kormány támogatásával, további egyet (Somogyvár-Kupavár) kormányzati támogatás nélkül szavazott meg az országgyűlés nemzeti emlékhelyként. A másik két javaslat (Kehidakustány és Szarvas) parlamenti támogatás nélkül maradt.

 

 

Hangsúlyozandó ugyanakkor, hogy ez a kör nem végleges, a jogszabály ugyanis lehetőséget biztosít arra, hogy a jövőben más, arra érdemes helyszínek is elnyerjék a nemzeti emlékhely címet.

 

A törvény definiálja a nemzeti emlékhelyek használat céljait, úgyis, mint az ünnepi, protokolláris, idegenforgalmi és a köznapi használatot. A használati rendre vonatkozó rendelkezéseken belül megfogalmazza egy olyan használati terv elkészítésének és közzétételének a kötelezettségét, mely a meghatározott tartalmi elemek mentén tájékoztat az adott nemzeti emlékhellyel kapcsolatos információkról, ajánlás szinten fogalmaz meg a nemzeti emlékhely egyes használati céljaihoz kapcsolódó, a használatra vonatkozó szabályokat, valamint ismertet vonatkozó előírásokat egyéb védettségből következő, továbbá rendkívüli eseményekkel kapcsolatban követendő intézkedéseket.