Népvándorlás

Valaha Ázsiában éltünk, dolgoztunk, volt egy tágas, félkomfortos, zöldövezeti lakásunk. A gyerekek futkározhattak a jó levegőn, háztáji földjeinken gabonát termesztettünk, jószágot neveltünk, elég jól éltünk. De a közelben lakó Besenyőék egyszer csak megbolondultak, nyilaikkal lövöldöztek ránk, lovainkat ellopták, gyermekeinket megverték. Nem volt mit tenni, elköltözünk Levédiába.

Valaha Ázsiában éltünk, dolgoztunk, volt egy tágas, félkomfortos, zöldövezeti lakásunk. A gyerekek futkározhattak a jó levegőn, háztáji földjeinken gabonát termesztettünk, jószágot neveltünk, elég jól éltünk. De a közelben lakó Besenyőék egyszer csak megbolondultak, nyilaikkal lövöldöztek ránk, lovainkat ellopták, gyermekeinket megverték. Nem volt mit tenni, elköltözünk Levédiába.

   Újra munkához láttunk, kisebb lakást béreltünk, de komfort fokozatán gondos munkával javítottunk. Csak az volt a baj, hogy a ház egy sétáló utcában volt. Eleinte örültünk a csendnek, de később kazárok, alánok, mordvinok, gótok sürögtek-forogtak, jöttek-mentek, a zajt, piszkot, állandó zsinatolást nem lehetett kibírni. Ekkor újra útnak indultunk, kicsit közelebb az európai centrumhoz. Találtunk is megfelelő területet Etelközben,  egy nagyon rendes onogur törzs szomszédságában. Eleinte minden rendben ment, sajnos sok szomszédunk rákapott a kumiszra, iszákos lett, verte a felségét, gyermekeit, botrány botrányt követett, onnan is el kellett jönnünk.  

   Addig mentünk, mendegéltünk nyugat felé, amíg egy Dunára, Tiszára néző, gyepszőnyeges térséget fedeztünk fel. Kifizettük a letelepedési díjat Szvatopluk nagybirtokosnak. Berendezkedtünk. Később már bérleti díjat sem fizettünk, mi voltunk az erősebbek. Életszínvonalunk szépen növekedett. Ha valamilyen fogyasztási cikket megkívántunk, portyáztunk egyet és máris teljesült a vágyunk. Ingyen és bérmentve.

   Később településeink állaga romlani kezdett. Hiába, a karbantartást elhanyagoltunk, a szükséges javításokat, felújításokat nem végeztük el.  Ezért tatarozni akartunk. Héderváry nádor megpályázta a munkát, meg is kapta a pénzt, de Béla, a külkapcsolatokért felelős államtitkár elnézte a pályázati kiírást. Kiderült, hogy nem tatarozásról, hanem tatározásról volt szó. Bejöttek a tatárok, erőszakos, szakképzetlen népség, feldúltak mindent. Újra kellett a településeket építeni.

   Aztán gyermekeink nagyobbacskák lettek, önálló családokat alapítottak. Teltek-múltak az évek, évtizedek, évszázadok. Egyszer fellázadtunk a megélhetési költségek állandó emelkedése miatt, de később kiegyeztünk és megnyugodtunk. És már itt is volt az első világháború. Aminek következtében területünk kisebb lett, kilátásunk megromlott, szűkölködtünk. A második világháborúban még rosszabb lett a helyzet, ellenségeink romba döntötték az egész országot. És ami a legnagyobb baj, államosítás után bérlők lettünk saját lakásainkban.

   Huszonöt éve rendszert váltottunk, bár sokan nem is vették észre, épp olyan szegények maradtak, mint voltak. De sokan megvették a bérlakásukat. Most a miénk, magunk dönthetünk, mi legyen vele, hogyan bútorozzuk be, mikor újítsuk fel, mit tartalmazzon a házirend.

   Akár tovább is vándorolhatnánk nyugat felé, egyenesen a centrumba, úgy hírlik ott magasabb az életszínvonal. De megszoktuk, megszerettük településeinket, nem megyünk sehova. Itt fogunk megöregedni. És megvédjük mindenféle új népvándorlóktól, átutazóktól. Erőszakos, szakképzetlen népség, elegünk volt belőlük.

Láng Róbert