Neveléstudomány 2009
5 perc olvasás
2009. november 19.-én megnyitotta kapuit a IX. Országos neveléstudományi Konferencia. Ezúttal, ebben az évben, a konferencia történetében először, nem a Magyar Tudományos Akadémia épületében, hanem Veszprémben. A konferencia házigazdája, a Pannon Egyetem, és az előadásokra is az egyetem előadótermeiben került sor.
2009. november 19.-én megnyitotta kapuit a IX. Országos neveléstudományi Konferencia. Ezúttal, ebben az évben, a konferencia történetében először, nem a Magyar Tudományos Akadémia épületében, hanem Veszprémben. A konferencia házigazdája, a Pannon Egyetem, és az előadásokra is az egyetem előadótermeiben került sor.
A három napos esemény, ahogy az már megszokható egy rangos, és számos tudományterületet felölelő ülésszakon, a plenáris üléseken kívül szekcióülések keretében tért ki a mondandók részleteire. Márpedig a pedagógia és az iskola világa nem szűkölködik a mondanivalókban. Alig van család, amelyet ne érintene, és a nevelő hatások iskolában, és az iskoláktól függetlenül mindenki életén rajta hagyják a nyomokat. Azt, hogy ki melyik hatást tekinti elsődlegesen lényegesnek az emberi élet során, a személyiségnek feszülő erőkből, számos pedagógiai felfogást, és önálló iskolát eredményezett a tudományosan művelt pedagógia területén éppen úgy, mint a pszichológia vagy a szociológia tudományaiban. Nem is egészen volt tehát véletlen, hogy már a nyitó nap plenáris előadásán, Pléh Csaba mondandójában, több esetben utalás történt a nem egyszer kibékíthetetlennek tűnő felfogások egymás mellett élésére, és akár szükség szülte, de mindenképpen figyelembe veendő megbékítésére egy közös szemléletrendszerben.
Pléh Csaba előadásának egyik diájából a cím a mindennapi iskoláról is szólhat.A szekciók értelemszerűen sokkal részletgazdagabban mutatták be a pedagógia tudományának jelen álláspontjait. De mondhatjuk azt is, hogy jelen állapotát. Úgy is, mint a tudomány jelen állapotát, de esetenként a pedagógusok, illetve a diákság jelen állapotát is. Legyen az akár a megszokott pedagógia, miközben a pszichológia és a szociológia nézőpontja is megvitatásra, megismerésre érdemesnek bizonyulhat. Vagy akár a pedagógia és társadalom viszonya a szélesebb rátekintés szempontjából, mivel a néha olykor kampányszerűnek érzett hatékonyságmérés létjogosultságát kár lenne vitatni.
Bennszülötten akadályozva?Akár a gazdasági hatékonyság szempontjából személve sem érdektelenül, de az emberi hatékonyság szempontjait mindenképpen figyelembe véve. Mert bár az iskola többször belekényszerül a gazdasági körülmények Prokrusztész-ágyába, azért mégsem érdemes elfeledkezni arról sem, hogy az iskolák hatásai évtizedesek az adott ember számára és nemzedékeken keresztül hatva fejthetik ki erősítő, vagy éppen lazító szerepüket a társadalom szövetében. Felvetve olyan nyilvánvaló kérdéseket is, hogy az oktatási kommunikáció mennyiben szól a valóságról (Szemkeő Judit), vagy a tanár tekintélyének helyzete miként értékelhető általában a nevelés során a világi és a keresztény-egyházi iskolákban (Gáspár Mihály és Szabó Renáta). Vagy azt, hogy a valójában hatalommal átitatott, mondhatni impregnált intézményi környezet szabadságfokai miként hatnak a valós működés hatékonyságát tekintve (Perjés István).
Mit várhat a diák a Bsc-től?De nehéz lenne a teljes előadássorozat minden előadásáról szót ejteni, hiszen a nyolc teremben párhuzamosan zajló eseményeket még „szúrópróbaszerűen" sem lehetne mintavétel tárgyává tenni. Márpedig ebben az esetben óhatatlanul kimarad olyan előadás is, amit szívesen meghallgatna a konferencialátogató. Ahogy a posztereket végiglátogatni is kevés lehetett az idő, ha a konferencialátogató kinézett magának érdekes programokat az üléstermekben. Pedig a posztereken bemutatott anyagokban érintett olyan kérdések, hogy milyen szerepe lehet, a művészeti képzésnek, vagy milyen összefüggése lehet a digitális bennszülöttségnek és a tanulási problémáknak alighanem megmozgatták a látogatók képzeletét. Ahogy az is biztosan megérne bővebb kifejtést, hogy mivel magyarázható az új felsőoktatási rendszerben bevezetetett BA és BSc diploma valójában, ha az azt megszerzők közel harmada munkanélkülivé válik?
De mert mindent meghallgatni és megnézni esélytelen vállalkozás is lett volna, ezért is igen jelentős gesztus, hogy a konferencia honlapján (http://www.nevelestudomany.hu/onk2009/) letölthetővé tették a konferencia teljes programját, és tanulmánykötetét. Mert bár az összefoglalók nem pótolják a személyes élményt, az azonnali kérdések, a kollegális megbeszélések lehetőségét, mégis betekintést engednek a konferenciába. Egyfajta keresztmetszetként azoknak is, akik nem tudtak mindenen részt venni. Vagy nem tudtak egyáltalán részt venni a konferencián.
Mert a kihelyezett, a szokott helyszíntől elhelyezett konferenciáknak még ez a kockázata is megadatik. Hogy azok, akik az Akadémiára még el tudnak jutni, nem minden esetben jutnak el egy mégannyira patinás vidéki városba. Legyen annak oka akár a munkahelyféltés egy tanár esetében. Mert azokról kár is lenne külön megemlékezni, akik a sokat elvetett, de azért mégsem jelentéktelen tudományos sznobizmusból nem moccannak ki az irodából, ha nem az MTA-n rendeznek valamit. S akikről csak remélni lehet, hogy előbb-utóbb a tudományos közélet margójára kerülnek a katedrák mellől és bársonyszékek mélyéről. Az elkövetkező évben minden esetre nem kell ilyen kihívással számolniuk, mivel, mint azt a záró tanácsülésen megtudtuk, ismét az MTA épületébe kerül a konferencia.
Simay Endre István
