Orgona- és épület-búcsúztató

Bezár a Zeneakdémia. Szerencsére, bár egyes vészmadár-vélemények nem ezt tartják, nem véglegesen. A két éves zárvatartás alatt az 1907-ben épült, és akkor a legkorszerűbb zene-egyetemek egyikének számító oktatóintézmény megújítása a cél. Az épület felújítása, rekonstrukciója, és a használat élvezetesebbé tétele kétségtelenül olyan cél, melynek megvalósítására szinte minden zenekedvelő nevében mondhatjuk, hogy érdemes áldozni. Nem csak a felújításra szánt, nagyrészt uniós forrásból fedezett 11 milliárdot. Hanem az időt is. Kivárva a felújításra szánt két évet. Ennek a felújításnak a nyitányaként egy olyan rendezvénysorozatot szerveztek a Zeneakadémián, melynek egyik éjszakai csúcspontja kétségtelenül a közel negyven éves orgona búcsúkoncertje volt.

Bezár a Zeneakdémia. Szerencsére, bár egyes vészmadár-vélemények nem ezt tartják, nem véglegesen. A két éves zárvatartás alatt az 1907-ben épült, és akkor a legkorszerűbb zene-egyetemek egyikének számító oktatóintézmény megújítása a cél. Az épület felújítása, rekonstrukciója, és a használat élvezetesebbé tétele kétségtelenül olyan cél, melynek megvalósítására szinte minden zenekedvelő nevében mondhatjuk, hogy érdemes áldozni. Nem csak a felújításra szánt, nagyrészt uniós forrásból fedezett 11 milliárdot. Hanem az időt is. Kivárva a felújításra szánt két évet. Ennek a felújításnak a nyitányaként egy olyan rendezvénysorozatot szerveztek a Zeneakadémián, melynek egyik éjszakai csúcspontja kétségtelenül a közel negyven éves orgona búcsúkoncertje volt.

Magának a teljes rendezvénysorozat során természetesen számos, részben ízlésfüggő, csúcspontról gondoskodtak a szervezők. Nehéz lenne azt mondani, hogy a Beethoven összes szimfóniáját felölelő egész napos koncertsorozat ne lenne az. Erre november 8-án vasárnap délután kerül sor, s a Liszt Akadémia növendékeivel kiegészített Nemzeti Filharmonikusok adják elő, Kocsis Zoltán vezényletével. De szinte minden napon olyan zeneesemények kerültek az étlapra, melyre valaki biztosan azzal csettint magában, hogy „igen, ezt hallani kell". Legyen az akár jazz, vagy népzenei feldolgozás. S ehhez kapcsolódik a rendezők olyan, a családos látogatók felé tett gesztusa, mely a gyermekeknek szolgál kikapcsolódásra, míg szüleik az épületet járják. Miközben akár kedvet is adhat az ifjabb generációknak a mára komollyá nemesült zenéhez.

Mert azért a saját korukban korántsem biztos, hogy élt a mára néha szekértáborharcokhoz vezető elkülönülés. Számos zenedarab a saját korában igencsak tánczene, a kikapcsolódás zenei aláfestője volt. Vagy olyan alkalmazott zenei műfaj alkotórésze, mint az egyházi események hangszeres kísérete. Amely utóbbiban évszázadok, a XIII. század óta az orgona kapott vezető szerepet. De ez a hangszer nem csak ebbéli szerepe miatt tekintélyt parancsoló, hanem méretei miatt is. Ennek oka, hogy ez a zeneeszköz az, amely szerves alkotó eleme a neki otthont adó épületnek. Legyen az akár templom, akár olyan koncertterem, mint a Zeneakadémia.

Így az épülettől való búcsú óhatatlanul az orgonától való búcsú is, ahogy azt a Liszt Akadémia orgona tanszakának szombat éjszakai hangversenyén Ruppert István is említette. Azon a hangversenyen, melynek darabjai egyfajta keretként szolgáltak maguk is az alkalomnak, melynek kapcsán megszólaltak. Azt ugyanis nehéz lenne elvonatkoztatni az orgonától való búcsútól, és a jövőben való reménytől, hogy a koncert Liszt Ferenc Gyászódájával indult és Louis Vierne Naphimnuszával zárult. A keretet az orgonadarabokból válogatott, például Bach, Schumann, Antalffy-Zsiross ízelítő töltötte ki, melyben az orgona egyik alapvető „felhasználási területe", az improvizatív zene is helyett kapott.

Simay Endre István