Paganini hegedűversenye Alexander Markovval
Változatos programokkal várta közönségét a MÁV Szimfonikus Zenekar februárban is. A hónap közepén Erkel, Liszt, Bartók és Kodály egy-egy művét szólaltatták meg a Zeneakadémián, egy héttel később Bizet: Carmenjét mutatták be az Unokák és nagyszülők sorozat keretében, a hónap végén pedig a neves hegedűművész, Alexander Markov kápráztatja el a közönséget Paganini hegedűversenyével.
Változatos programokkal várta közönségét a MÁV Szimfonikus Zenekar februárban is. A hónap közepén Erkel, Liszt, Bartók és Kodály egy-egy művét szólaltatták meg a Zeneakadémián, egy héttel később Bizet: Carmenjét mutatták be az Unokák és nagyszülők sorozat keretében, a hónap végén pedig a neves hegedűművész, Alexander Markov kápráztatja el a közönséget Paganini hegedűversenyével.
Február utolsó napjaiban két Paganini verseny győztes is pódiumra lép a Zeneakadémián. A világhírű hegedűművészt, Alexander Markovot évek óta szoros barátság köti a MÁV Szimfonikusokhoz; többször is fellépett az együttessel, de a felújított, pompás akusztikájú nagyteremben most először játszanak együtt. A művész ezúttal Niccolo Paganini D-dúr hegedűversenyét adja elő. A választás nem véletlenül esett erre a versenyműre: Markovot az „ördög hegedűsének", a 19. század legendás virtuózának méltó utódjaként tartják számon. Csaba Péterhez hasonlóan már pályakezdőként aranyérmet nyert a Paganini nevét viselő nemzetközi versenyen; sokoldalú előadó, hisz a klasszikus darabok mellett a rockzenét is preferálja. A romantikus versenyművet a zenekar vezető karmestere, Csaba Péter vezényletével két népszerű szimfonikus alkotás keretezi: Dvořák A déli boszorkány című zenekari költeménye, valamint Mendelssohn III. a-moll (Skót) szimfóniája.
Niccolo Paganini: D-dúr hegedűverseny
„A versenymű Paganini szemléletében a szólóhangszer kizárólagosságát jelenti: a zenekar minden tekintetben alárendeltje, kiszolgálója, hódoló csatlósa a szólóhegedűnek, a zeneszerző még a hagyományos formai keret funkcióját sem bízza az együttesre, mindig és mindenütt jelen van a szóló is. Ennek megfelelően a forma kialakítása és a témák megválasztása is úgy történik, hogy a briliáns hegedűhangzás minél hatásosabban érvényesülhessen. Az már a zeneszerző zsenialitásának köszönhető, hogy a háromtételes versenymű e szempontok elsődlegessége mellett is sikeresen illeszkedik a koncertforma hagyományos rendszerébe, és hogy specifikus hegedűtematikája az olasz belcanto minden édességét és vonzerejét megőrizte. Ilyen értelemben beszélhetünk ezúttal is – bár lazán formált – nyitó szonátatételről, lenyűgöző szépségű lassú tételről és táncos-mozgalmas fináléról."
(Pándi Marianne)
Mendelssohn: III. a-moll (Skót) szimfónia
„Az a-moll szimfónia több mint egy évtizeden át foglalkoztatta Mendelssohnt, aki első ízben húszéves korában járt Skóciában. A táj vad szépsége és a hozzá fűződő történelmi emlékek mély nyomot hagytak a fiatal muzsikus lelkében. Már ekkor – 1829-ben – kialakult benne a szimfónia néhány részlete, a teljes művet azonban csak a negyvenes évek elején írta meg és azt Viktória királynőnek ajánlotta.
A Skót szimfónia mesterien egyesíti magában a romantikus zeneszerző jellegzetes zenei nyelvét, nagylélegzetű dallamosságát és a természet zordon-fenséges tájaitól nyert ihletét.
Az első tétel alapgondolatát Mendelssohn – egyik levelének tanúsága szerint – 1829-ben vázolta fel, Stuart Mária sírjánál tett látogatásának hatása alatt. Ez az alapgondolat a komor és méltóságteljes bevezetés lassú ütemeiben nyeri első megfogalmazását, majd a tétel gyors főrészében és a visszatérő zárószakaszban ismét megjelenik. Nyilván a Skóciában hallott népdalok adhattak ösztönzést a táncos lüktetésű második tételhez is. Ez – akárcsak a szimfónia többi tétele – megszakítás nélkül, attacca kapcsolódik az előtte levő tételhez. A harmadik helyen álló lassú tétel érzelmes, „szívhez szóló" dallamosságából jellegzetes romantikus nosztalgia csendül ki, valami távoli, ismeretlen, elérhetetlen boldogság iránt. A finálé pontozott ritmusú száguldása mintegy átmenet a tánc és az induló között. A tétel másik témája a romantikus dalok szenvedélyes és ugyanakkor elfogódott hangját idézi elénk. Csodálatos a mű himnikus befejezése, amelynek meghitt varázsa a romantikus mesterek jellegzetes „otthon-hangjában" rejlik." (Pándi Marianne)
2014. február 28.
Zeneakadémia, 19.00 – Lukács Miklós-bérlet/3.
A. Dvořák: A déli boszorkány op. 108
N. Paganini: D-dúr hegedűverseny
F. Mendelssohn: III. a-moll, (Skót) szimfónia op. 56
Közreműködik: Alexander Markov
Vezényel: Csaba Péter
https://www.facebook.com/mavzenekar
Lantai József