Petőfi tányérja

 – Alázatos tiszteletem. Mivel szolgálhatok uram?

 – Alázatos tiszteletem. Mivel szolgálhatok uram?

– Nézze én nem értek ezekhez az antik izékhez. Ideköltöztem, megvetten ezt a szállodát a szomszédban. A hegyen a villánk, partit rendezek. Tudja, van egy gyönyörű kis vitrinünk, Valami Bieder Meier faszobrász készítette kétszáz évvel ezelőtt. A feleségem rám parancsolt, vegyek valami különleges régiséget, hogy a vendégek megpukkadjanak az irigységtől.

– Jó helyre jött uram, nálam fantasztikus ritkaságok között válogathat. Ajánlanám Kossuth Lajos öngyújtóját.

– Kösz, öngyújtónk már van. Két hete megvettem egy másik régiségboltban Bem apó pipáját, dohányzacskóját és öngyújtóját.

– Akkor ajánlanám Deák Ferenc zsebóráját. Tudja, a Haza bölcse, a Kiegyezés aláírásakor is a zsebében hordta. Nézze, milyen antik szerkezet. Még jár is, ha egy kicsi rázogatja az ember.

– Nem. Van egy  hongkongi kvarcórám. Nemcsak az időt mutatja, hanem a Hold állását is, továbbá stopperként is használható. A száját tátva bámulták a barátaim, akiknek megmutattam.

– Egy pillanat! Kiveszem a kirakatból a legbecsesebb kincsemet. Fogja meg, csak óvatosan. Ez az úgynevezett madaras tányér Petőfi Sándoré volt.

– Ez már tetszik. De mondja csak, evett ebből a költőkirályunk?

– Hogy evett-e? Hát persze, állandóan ebből evett, Ha volt mit. Az édesanyjától kapta tizedik születésnapjára. Orlai Petrich Soma festményén a költő az asztalnál ülve ezt a tányért nézi.  Szendrey Júliát Erdődön ismerte meg, a tányérról jutott eszébe az a gyönyörű vers: Reszket a bokor, mert madárka szállott rá. Mindenhová magával vitte, még Segesváron is ott evett belőle.

– Aha, ugye ott egy nagy csata volt?

– Igen, a Szabadságharc szomorú emlékű csatája.

– Csak a vendégeim kedvéért kérdezem. Olyan helyen nem evett belőle, ahol béke volt?

– Dehogynem. Debrecenben is ebből evett 1844-ben.

– Biztos?

– Holtbiztos. Barguzinban megtalálták a költő naplóját, abban is ír kedvenc tányérjáról.

– Kösz, megveszem a tányért. Mennyibe kerül?

– Csak önnek háromszázötvenezer, csomagolással, házhoz szállítással együtt. Ha számlát is kell adnom, akkor plusz huszonhét százalék. Hogy számla nem kell? Oké. Uram! Nagyon jól járt ezzel e történelmi ereklyével. Valóban a lakás, a vitrin dísze lesz. Legyen máskor is szerencsém!

                                                                           *

Kisasszony, legyen szíves tegyen ki egy másik madaras tányért a kirakatba.

Láng Róbert