Rejtélyes betűk

Nagyapám nyomdász volt. A nyolc elemi elvégzése után négyéves tanoncidő következett, ezzel párhuzamosan a Budapest Székesfővárosi Községi Díszítő és Sokszorosító Szakirányú Iparostanonciskola betűszedő osztályában tanult. Nyomdászatot, betűöntést, gépszedést, korrektúra olvasást, betűtár kezelést, tipográfiát, offset nyomást, könyvkötészetet és rajzot. Háromszor egy héten, délután kettőtől este hétig.

Nagyapám nyomdász volt. A nyolc elemi elvégzése után négyéves tanoncidő következett, ezzel párhuzamosan a Budapest Székesfővárosi Községi Díszítő és Sokszorosító Szakirányú Iparostanonciskola betűszedő osztályában tanult. Nyomdászatot, betűöntést, gépszedést, korrektúra olvasást, betűtár kezelést, tipográfiát, offset nyomást, könyvkötészetet és rajzot. Háromszor egy héten, délután kettőtől este hétig.

   Fiatal nyomdászsegédként fél évig Németországban dolgozott, majd visszajött Budapestre munkaadójához. Három év múlva mestervizsgát tett. Huszonkilenc évesen önállósította magát, nyomdát nyitott az Erzsébetvárosban. A névjegyeken, esküvői meghívókon, kisplakátokon, cégkártyákon kívül nagyobb vevőknek is szállított, még a Budapesti Rendőrfőkapitányság is rendelt nála nyomtatványokat.

   Sok könyve volt, köztük hatalmas, több száz oldalas képes fóliánsok, lexikonok. Egy lakásban laktunk nagyszüleimmel, a könyvszekrény számomra valóságos kincsestárat jelentett.

     Nyomdájában két, lábbal hajtható nyomdagép, egy vágógép és több fiókos szekrény volt, tele ólombetűkkel. A betűket a szedő összeválogatta a fiókokból szöveg szerint, beszorította a szedővasba, ha kész volt a sor, rátette a szedőtáblára és az egész kezdődött elölről. Persze csupasz kézzel tapogatták a kis ólombetűket. Két különleges fiók volt  „tréma" és „tilde" felirattal. A fiókokba a három alkalmazottnak (szedőnő, gépmester, kisegítő) nem volt szabad benyúlni, a különleges és drága ólombetűket nagyapám adta oda, ha szükség volt rá.

   A tréma és a tilde diakritikus (megkülönböztető, hangzás módosító, kiejtésre utaló) jelek. (A magyarban az á, é, í, ó, ö, ő, ú, ü, ű, betűkön találunk diakritikus jeleket.) A tréma két pont a betű felett. Ritkán, de azért előfordul a nyomtatásban. Gondoljunk Saint-Saëns-ra, vagy a Brontë nővérekre. A tilde kis hullámvonal a betű felett, ha például Spanyolországot  Espaňa-ként akarjuk írni. Az umlaut (ä) is diakritikus jel, de olyan gyakori, hogy már észre sem vesszük. (Mädchen, stb.)

  Nagyapámat „nyomdászságának 50. évfordulója alkalmából." Gutenberg Emlékéremmel és díszoklevéllel tüntette ki az Ipartestület. Két évre rá a nyomdaipari termékek előállítása állami monopólium lett, a nyomdát államosították, majd bezárták. Néhány évvel később a Fővárosi Tanács ipari osztályán dolgoztam, oda tartozott az állami Nyomdaipari Vállalat is. Az irattárban megtaláltam nagyapám nyomdájának aktáját a következő pecséttel:  „Államosítva. Kártérítés nem adható"

Láng Róbert