Rendkívüli ünnepség Volt Az Új Színházban.

Márta István igazgató 2011. november 22-én – a kegyeleti okok miatt szeptemberben elmaradt – színházi díjakat osztott ki a Bubik István Stúdiószínpadon. A társulat titkos szavazása alapján, a Cortina-Szín-tár díjat Mázi Éva jelmeztár vezető, a Paulay Ede-díjat Gosztonyi János kapta.

Gosztonyi János drámaírót, színészt, rendezőt és az Új Színház stúdió vezetőtanárát – aki most ünnepelte 85. születésnapját – köszöntötték kollégái, volt és jelenlegi tanítványai is.

Márta István és a társulat külön köszöntötte a most nyugdíjba menő munkatársakat is: Valent Rozália jelmeztár vezetőt, aki 30 évig; Kollár Lajos főügyelőt, aki 38 évig; Simon László fővilágosítót, aki 40 évig dolgozott az épület falai között. Ők egyben örökös tagságot is kaptak a teátrumban.

Az ünnepségen az igazgató tájékoztatta a sajtót és az egybegyűlteket az Új Színház horvátországi, ill. szerbiai vendégjátékairól. Eszéken „A hattyú"-val, Újvidéken az „Erdő"-vel szerepel a társulat decemberben, illetve januárban. December 20-21-22-én viszont az eszéki Horvát Nemzeti Színház, az újvidéki Szerb Nemzeti Színház és a belgrádi Nemzeti Színház vendégjátéka látható az Új Színházban.

2012 január végén még két bemutatóra kerül sor, Thomas Mann A varázshegy és Jordi Galceran Váltságdíj című műveit állítják színpadra.

És most térjünk át a díjazottakra és a nyugdíjba menő munkatársakra.

GOSZTONYI JÁNOS – Paulay Ede-díj.

Színész, rendező, drámaíró, dramaturg, egyetemi tanár.

A rendkívül gazdag életműből álljon itt néhány száraz statisztikai adat:

54 színpadi szerep, 21 film- és 21 tv játék szerep, 34 dráma, 43 rendezés.

Évtizedek óta foglalkozik színésznövendékekkel. A színművészeti egyetemen már a diplomája kézhezvételének évében, 1950-től tanít, egyetemi docens. Az Új Színház Stúdiójának évtizedek óta vezető tanára. Sok tehetség került már ki a keze alól, többek között:

Kovács Partícia, Fenyő Iván, Pindroch Csaba, Verebes Linda, Szabó Márta, Mészáros Máté, Bánfalvi Eszter, Botos Éva, Széll Attila, Kadala Petra, Szőlőskei Tímea, Mészáros Béla, Polgár Csaba, Gaál Kristóf, Takács Nóra Diána, Mátyássy Bence, Sipos Vera, Pethő Kata, Bánfalvy Eszter, Petrik Andrea, Barnák László, Gáspár Anna, Dobra Mara, Martinovits Dorina, Szilágyi Kata, Szirmai Melinda, Sipos Vera, Solecki Janka (szinkron), Molnár Nikolett, Járó Zsuzsa, Ducza Nóra, Földes Eszter, Láng Annamária, Szamosi Zsófia, Bánki Gergely, Rába Roland, Mundruczó Kornél…. és Zséda (Zsédenyi Adrienn).

Tanítványai szerint szigorú, de lenyűgöző oktató. Amikor 2009 őszén átvette a gyémántdiplomáját, a díszoklevelesek nevében ő mondott beszédet az egyetemen. Saját tapasztalataiból merítve, a pályára készülőkkel két tanácsot osztott meg, ami nélkül, véleménye szerint, a túlélés esélyei igen csekélyek. Az „egyik, a család. (…) Alakítsd úgy, hogy lehetőleg ne maradj magányos." A másik: „ne ess a várakozás csapdájába. (…) ha nem játszhatsz vagy rendezhetsz, írj, olvass, hajíts gerelyt, tanulj meg egy nyelvet, de fő célod mellé mindenképp rendelj egyéb célokat". A mai napig nemcsak tanít, hanem színpadon is játszik, sokszor a tanítványaival együtt.

1949-ben, a színművészeti elvégzése után színészként a Nemzeti Színházhoz szerződött. 1960-ban a Déryné Színház dramaturgja, 1962-ben pedig a Thália Színház rendezője lett. 1976-1989 között a Radnóti Színpadon főrendező volt. Jelenleg az Új Színházban dolgozik. Jászai Mari- (1972) és Aase-díjas (2005), Érdemes Művész (1989).
Molnár Gál Péter írta róla:

„Gosztonyi tisztában van a színpadi technikával. Nem a süllyesztővel, hiszen mások süllyesztették el. Hibátlanul, színszerűen építkezik. Ha csak kicsit is alább adta volna irodalmi igényeit: régen dollármilliomos volna, hiszen mindannak birtokában van, amit egy Neil Simon olyan jól kamatoztat. Tud játszható szerepet írni színészeknek. Tisztában van a színpadi hatáselemekkel.
Évtizedekig nemzedékeket tanított beszélni és színházul. ….

Az Új Színházban egyszer csak felnéztem a színpadra, amikor megszólalt az Éjjeli menedékhely Tatáraként (2001)…. Jó volt. Nagyon jó. ….. A legközelebbi premieren, más rendezőnél, más szerepben ugyancsak jó volt. …..

A Szergej Maszlobojscsikov rendezte Szentivánéji álom fáradt Theseus az Új Színházban. Száraz pergamenarcával kevésbé Athén uralkodója, mint Dickens-illusztráció: fóliánsaihoz hozzászáradt könyvész a Fleet Street ódon régiségek boltjából Alföldi Három nővérének Ferapontja (2004): életből kizuhant emberi rongycsomó….

Gosztonyi János érett korszaka még sok jót ígér. Csak vigyázzon magára: ne hűljön meg és ugorjon el a merénylői golyója elől."

VALENT ROZÁLIA

aki, a mesék miatt lett szerelmes a színházba..

Kedvenc rendezője: Keleti István volt.

Kedvenc jelmeztervezői: Tressz Zsuzsa, Csík György, Velich Rita.

Kedvenc színészei: Gáspár Sándor, Derzsi János, Bánsági Ildikó, Takács Kati, Lázár Kati, Udvaros Dorottya, Helyey István, Csomós Mari, Bubik István, Trill Zsolt, Eperjes Károly, Cserhalmi György, Györgyi Nusi, Nagy Mari és Hirtling mókus.

A fiatalabbak közül: Vass Gyuri, Pokorny Lia, Fodor Ancsesz, Pálfi Kata, Csankó Zoli, Magyar Attilla, Hajdú Steve, Botos Éva és Kecskés Karina.

Kedvenc darabjai:

Szikora Édentől Keletréje

Novák Eszter Vérnásza

Szabó Máté Csúnyája…

Székely Gábor: Don Juanja

Korcsmáros György Oliverje

Hargitai Iván Merlinje

A legszebb munka: Kiss Csaba „Veszedelmes viszonyok"

Tervei:

Nyelvtanulás -francia leporolás és görög.

„.. csak tyúklépéssel kezdeném…csikorgó agytekervényeim fényesíteném…és olvasni, olvasni, olvasni és látni amiben élek, nem csak benne lenni.."

SIMON LÁSZLÓ

Húszéves volt, mikor először lépett az akkor épp Bartók Színház nevet viselő épületbe. Előtte már kisegítő világosítóként be-bedolgozott a legendás kis Madáchba, ahol akkor olyan neveket hirdettek a plakátok, mint Kiss Manyi, Pécsi Sándor, Huszti Péter… Nem volt nehéz megfertőződnie a műszaki-villanyszerelő végzettségű fiatalembernek.

A Bartók Színházban annak idején nem volt önálló társulat, alkalmanként produkciókra állt össze a csapat. De a fiatal világosító – aki néhány év múlva már fővilágosító lett – már a kezdet kezdetén olyan rendezőkkel dolgozhatott, mint pl. Egri István. Nevetve meséli, hogy annak idején azért nem volt még bonyolult a világítás, ötkor nekikezdtek, s hatra kész is voltak. Nem úgy, mint manapság, amikor több órát igényel a világosítás beállítása. Azóta fejlődött az elektronika, más lett, és ő is elvégezte közben a színművészeti egyetem műszakivezető-képzőjét.

Az elmúlt harminc évben hét igazgatóval dolgozott ugyanabban az épületben – Duka Margittal, Kazán Istvánnal, Nyilassy Judittal, Keleti Istvánnal, Meczner Jánossal, Székely Gáborral és Márta Istvánnal – valamennyi név más és más korszakot jelentett a színház életében, de valamennyiükkel jól kijött. Neve – szakértelmével, jó ízlésével, szerény természetével – fogalommá vált a színházi világban.

Ő maga is szereti, ha önállóan kísérletezhet. Az elmúlt évtizedek kedvencei közt a Korcsmáros György rendezte Olivér című musical – a színház neve ekkor Arany János Színház -, amiben sok újdonságot kipróbált, és már az Új színházi időszakból a Rudolf Péter rendezte Mizantróp, amiben kifejezetten dramaturgia értelmet nyert a világítás.

Generációk nőttek föl a keze alatt, akik most majd átveszik tőle a reflektorokat. Azt mondja, azért hátránya is van szakmájának: a sok sötéttől elromlott a szeme, a sok üléstől meg fáj a lába, de rákapott a biciklizésre, és ez segít…

És, szerencsére, a műsoron lévő eddigi előadásait továbbra is ő világítja.

KOLLÁR LAJOS

Hitetlenkedve fogadtuk a képtelen hírt, hogy Kollár Lajos korengedményes nyugdíjba megy, hiszen negyven éve ebben az épületben ő képviselte a folyamatosságot. Igazgatók, rendezők, színészek jöttek és mentek, a színház profilt váltott, gyerekszínházból művészszínházzá vált, időről időre teljesen kicserélődött a társulat, de ő maradt.

Ott állt az ügyelő pultnál, hogy levezényelje az esti előadást, biztosította a technikai és nem ritkán a lelki feltételeket, hogy megszülethessen a varázslat. Nyugalmat, biztonságot és kiegyensúlyozottságot sugárzott labilis idegrendszerű művészvilágunkban. Talán azért tehette ezt ilyen hosszú ideig sikeresen, mert az ügyelői munka lényege, a csapat szervezés és mozgatás érdekelte a legjobban a színházi létben is, mint kedvenc sportjában, vagy inkább legnagyobb szenvedélyében a hegymászásban. Színházunk mindig nagy szeretettel segítette ezt a szenvedélyét. Az évad vége előtt kezdődő utazásait segítendő átszervezésekkel oldottuk meg helyettesítését, ezt ezúton is köszönöm a társulatnak.

Tulajdonképpen minden egyes produkció létre jötte és minden egyes előadás egy-egy hegycsúcs megmászásához hasonlítható. Körültekintő, megbízható expedíció vezető nélkül szinte lehetetlen feladat, még akkor is, ha a siker érdekében minden erőnket mozgósítjuk és minden idegszálunkkal összpontosítunk.

Lajos ugyanúgy vezette színházi expedícióinkat a kitűzött célok felé, mint hegymászó társait a Himalája csúcsainak meghódítására.

www.ujszinhaz.hu

Lantai József