Retorika és realitás – továbbra is megoldatlan a HIV pozitív betegek területi gondozása

A HIV pozitív betegek területi gondozásának jogi alapját megteremtették, a területi gondozókat kijelölő rendelkezés 2010. január 1-jével hatályba is lépett, a gyakorlatban azonban maga az ellátás továbbra is kizárólag a fővárosban érhető el.

A HIV pozitív betegek területi gondozásának jogi alapját megteremtették, a területi gondozókat kijelölő rendelkezés 2010. január 1-jével hatályba is lépett, a gyakorlatban azonban maga az ellátás továbbra is kizárólag a fővárosban érhető el.

    Több hónappal a kijelölésüket követően a gondozóhelyek nagy része új feladatáról sem tudott, vagy nem volt alkalmas a feladat elvégzésére – hívta fel Szabó Máté ombudsman figyelmét beadványában a Társaság a Szabadságjogokért. A fővároson kívül élő HIV pozitív betegek gondozására 2010-et megelőzően csak a fővárosban kerülhetett sor, a rendeletmódosítás – előremutató és pozitív módon – éppen ezt a területi alapú megkülönböztetést kívánta megszüntetni. A HIV pozitív betegek egészségügyi ellátáshoz való jogának nem csupán a területi ellátás elvi lehetőségét, hanem a tényleges hozzáférés biztosítását is magában kell foglalnia. A betegeknek eleve kiszolgáltatott helyzetüknél fogva biztosítani kell, hogy az ellátáshoz való hozzáférés, például az utazás, a szállás, a költözés költsége ne jelentsen aránytalan terhet a számukra – mutatott rá az állampolgári jogok országgyűlési biztosa.

Szabó Máté jelentésében megállapította, hogy a területi gondozókat kijelölő rendelkezés 2010. január 1-én lépett hatályba, azonban azt az eltelt több mint egy év alatt sem sikerült átültetni a gyakorlatba. A módosítás hatálybalépésekor a kijelölt intézmények – kettő kivételével – nem álltak készen a gondozási feladat ellátására, hiányoztak a pénzügyi, személyi, tárgyi és laboratóriumi feltételek, a helyzet pedig azóta sem változott. A visszás állapotról árulkodnak az országgyűlési biztosnak megküldött szakmai összefoglalók. 

Az ombudsman azt is megállapította, hogy 2009-ben nem mérték fel a gondozási feladat decentralizációjához szükséges feltételek meglétét. Csak a rendelkezés hatályba léptetését követően kezdték meg az állapotfelmérést, majd 2010 májusában, egy minden kijelölt intézményre kiterjedő ellenőrzés során derült fény a felkészületlenségre. Az ombudsman emlékeztet arra is, hogy mind a jogszabály előkészítésekor, mind elfogadásakor tudott volt, a jelenleg hatályos jogalkotási törvény is egyértelműen előírja, hogy a későbbi problémák megelőzésére még a rendeletmódosítás elfogadása előtt hatástanulmányt kell készíteni – ami ebben az esetben elmaradt.

A HIV pozitív betegek területi gondozása a több mint egy éve hatályos tételes jogszabályi előírások, kötelezettségek ellenére sem megoldott, hiányoznak a gondozási tevékenységet meghatározó szakmai szabályozók is, ami pedig sérti az érintettek egészségügyi ellátáshoz való jogát, valamint a jogbiztonság követelményét.

    Mindezzel együtt az ombudsman üdvözli, hogy a kapott tájékoztatás szerint a nemzeti erőforrás miniszter továbbra is a HIV pozitív betegek gondozásának dekoncentrációja mellett foglal állást. A biztos jelentésével is hangsúlyozni kívánta, hogy a II. Nemzeti AIDS Stratégia kidolgozásának előkészítő munkálataival párhuzamosan, az érintett szakmák bevonásával a visszás helyzet mielőbbi megoldása szükséges.