Révay András: A természet igézete

Kínán kívül Magyarországon mutatkozik be először a 20. századi kínai festészet egyik legkiválóbb mestere, Qi Baishi, az egész életművét átfogó, retrospektív kiállításon. A Magyar Nemzeti Galériában a Pekingi Művészeti Akadémia gyűjteményéből közel 110 festmény látható június 28-ig.

Kínán kívül Magyarországon mutatkozik be először a 20. századi kínai festészet egyik legkiválóbb mestere, Qi Baishi, az egész életművét átfogó, retrospektív kiállításon. A Magyar Nemzeti Galériában a Pekingi Művészeti Akadémia gyűjteményéből közel 110 festmény látható június 28-ig.

„Előbb a természet után dolgozz, azután fess a képzelet után szabadon!" Hosszú élete folyamán ez volt a végső tanulság, amit maga és az utódai számára iránymutatóként állított hazájának egyik legmegbecsültebb művésze. A festészet a legmagasabb rangú művészi kifejezési forma a kínaiak számára. Qi Baishi (Csi Paj-si, 1864-1957) eleinte fa- és pecsétfaragóként szerzett komoly hírnevet, és csak élete derekán fordult a festészet felé. Madarakat, virágokat ábrázoló képeivel, merész és ötletes színhasználatával kitágította a hagyományos kínai piktúra kereteit. Főként az élet apró jelenségei érdekelték, a környezetében látott egyszerű motívumokat örökítette meg: virágokat, zöldségeket, gyümölcsöket, állatokat, köztük leginkább rákokat, halakat, békákat és rovarokat.

Nagyon fontos számunkra, hogy a legjobban tisztelt kínai mester életmű kiállítása külföldön, először Magyarországon látható – hangsúlyozta a tárlat bemutatásakor Mihály Mária, a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria főigazgató-helyettese. Qi Baishi festményei az 1930-as években jutottak el Európába. A magyar közönség is 1930-ban láthatta először képeit. A Nemzeti Szalon Kínai Képzőművészeti Kiállításán huszonkilenc képét mutatták be, 1938-ban pedig ismét a Nemzeti Szalonban már ötvenhárom képpel szerepelt a művész. A Pekingi Művészeti Akadémiával jelenleg is nagyon jó a kapcsolatunk, az elmúlt hónapokban nyílt ott meg egy nagy Munkácsy kiállításunk, mely előzőleg Sanghajban szerepelt. Mindkét helyen roppant sikeres volt, több százezren látogatták és szakmai körökben is nagy visszhangot keltett.

Qi Baishi a 20 század legnagyobb kínai festőművésze volt és Pekingi Művészeti Akadémia legelső tiszteletbeli elnöke. Tavaly ünnepeltük születésének 150. évfordulóját, ennek tiszteletére készült el ez a kiállítás – mondta el a Pekingi Művészeti Akadémia igazgatója, Wang Mingming. A pekingi Munkácsy kiállítás, és most ez a budapesti igazolja, hogy a művészetek, a kultúra között nincsenek határok. A művészet az, ami átlép minden korláton, népeken, földrajzi határokon. Az emberi lelket érinti meg és ez a világ kultúrájában rendkívüli jelentőségű. Qi Baishi most látható, több mint száz művén jól nyomon követhető festészetének alakulása. Tájképei és figurális alkotásai mellett a kiállítás gerincét életművének legfontosabb szakasza, az időskori stílusváltás remekeinek számító növény- és madárábrázolások képezi.

Érdekes egybeesésre hívta fel a figyelmet Wu Hongliang, a Pekingi Művészeti Akadémia igazgató-helyettese. Itt a Magyar Nemzeti Galériában a képek hátteréül a falakon a zöld színt választották. Ugyanez történt Pekingben is a Munkácsy képeknél – pedig a rendezők nem beszéltek össze. Talán azért, mert a zöld szín a tavaszt szimbolizálja és a két mester a maga korában a megújhodást volt képes jelenteni – és jelenti is mind a mai napig. Ennek a mostani kiállításnak a címe: A természet igézete. A természet a kínai kultúrában az ember és a világ legalapvetőbb kapcsolatát jelenti. Az a kínai írásjel, amit magyarul „igézet"-nek fordítottak, kínaiul jelenti még azt is, hogy boldogság, élvezet – és ez a kínai festészetben nagyon fontos, lényegi elem, hiszen a festészet a világot ábrázolja.

A kínai festészet mindennek a mértékévé a természetet emelte és a természet részeként gondolkodott az emberről. Az emberi értékek – jelképes formában – gyakorta jelen vannak ezeken a képeken is, sokszor természeti adottságokkal azonosítva. Így lett a bambusz – a qunzi – a konfuciánus értelemben vett erényes ember, a hivatalnok jelképe, míg az örökzöld fenyő a kitartásé, a rendíthetetlenségé és az erőé. Az írástudó piktúra a monokróm tusképeket tekintette követendő mintának, ezért a kínai festészet egyik sajátos vonása a redukált színskála volt. Qi Baishi szívesen festette e technikával a „Négy Úr" néven emlegetett növényeket, a szilvavirágot, az orchideát, a bambuszt és a krizantémot, de gyakori témája volt a bazsarózsa, a lótusz, valamint a korábban ritkábban megörökített lilaakác és a szulák is.

Ezáltal nem csupán új utat nyitott az írástudó piktúra előtt, de az ő munkái révén vált a kifinomult kínai festészet széles körben ismert és értett művészi kifejezésformává Kínában. A kalligráfiát is nagy hangsúllyal használta kompozícióiban. Éppen akkor kötelezte el magát a tradicionális kínai festészet mellett, amikor kortársai figyelme a nyugati festészeti minták felé fordult. A Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum gyűjteményéből itt, most kiállított hat mű között vannak Qi Baishi nevezetes, rákokat és halakat ábrázoló festményei, amelyek a mester védjegyének, egyik legismertebb témájának számítanak. Újdonság, hogy a kiállítótérben kialakított múzeumpedagógiai foglalkoztatóban a látogatók a kiállítás megtekintése során szerzett információkat aktív módon is használhatják, például kipróbálhatják az íráshoz, festéshez, kalligráfiához használt tárgyakat.