Révay András: Amerika titkos fegyverei
5 perc olvasás
Összesen ötvenöt fényképből álló kiállítás nyílt a Művészetek Palotájában. Ebből már sejthető, hogy a képeken nem tankok és repülőgépek láthatók. Néhány közismert jazz muzsikus világkörüli turnéiról villantanak fel epizódokat. De akkor miért fegyverek?
Összesen ötvenöt fényképből álló kiállítás nyílt a Művészetek Palotájában. Ebből már sejthető, hogy a képeken nem tankok és repülőgépek láthatók. Néhány közismert jazz muzsikus világkörüli turnéiról villantanak fel epizódokat. De akkor miért fegyverek?
A Művészetek Palotája rendszeresen ad helyt különféle kiállításoknak – mondta el Csonka András vezérigazgató-helyettes. Ezeken a képeken azt látjuk, hogy az amerikai jazz milyen gyökerekből táplálkozik, milyen széles tömegekhez szól. A MűPa a maga eszközeivel hozzá kíván járulni, hogy a művészetek nálunk is ugyanilyen nyitott, alkotó közegre találjanak. A „Jam Session: Amerika jazz nagykövetei a világ körül" című kiállítás négy földrészen, harminc országot végiglátogató zenészekről szól. Hozzánk Grúziából érkezett és a zárás, február 18. után Franciaországba megy tovább.
A vándorkiállítást az Amerikai Egyesül Államok új budapesti nagykövete, Eleni Tsakopoulos Kounalakis nyitotta meg. A határozottan jó kedélyű, vidám nagykövet asszonynak ez volt az első nyilvános szereplése Magyarországon. A rendezvény egyben az Afro-amerikai Történelem Hónapjának nyitó eseménye is volt. Amerikában ezt egész februárban ünneplik. Számukra ez visszatekintés és egyben pillantás előre is, hogy egy nap teljesen megszüntethessék a diszkrimináció minden fajtáját és a tolarencia uralkodhasson a világon. Ez most a legnagyobb kihívás, hogy végleg legyőzzék a rasszizmust. A cél még messze van, de már jelentős utat tettünk meg – hangsúlyozta a nagykövet. Ez a sajátos zeneforma, a jazz, sokat segített a sorompók ledöntésében.
A jazz zenészek az USA Külügyminisztériumának támogatásával utaztak és léptek fel világszerte. Louis Armstrong, Duke Ellington és mások a szegénynegyedek sötétségéből emelkedtek ki és lettek kulturális nagykövetek. Miközben ők világszerte turnéztak, milliók kapcsolódtak az Amerika Hangja Rádió zenei adására. A „Jazz óra" különösen Európában volt nagyon népszerű, annak ellenére, hogy sok országban zavarták ezt az adást. A „Jazz óra" az amerikai fegyver arzenál és a kulturális diplomácia sajátos keveréke lehetett. Volt valami a jazz szabadságában, individualista természetében, amit a diktatúrák ellentéteként lehetett értelmezni. A remény szimbóluma volt azoknak, akik szabadság nélkül éltek. Hallgatása már önmagában egyfajta lázadás volt. Mindazok, akik a kiállított képeken láthatók, nemcsak nagyszerű zenészek, de kiváló emberek is voltak. Ők készítették elő, hogy egy napon olyan elnök léphessen a Fehér Házba, mint Barack Obama!
Az 1950-es évektől kezdve az Egyesült Államok jazz zenészek százait küldte afrikai, közel-keleti, dél-európai, szovjetunióbeli, ázsiai és latin-amerikai turnékra. Ezek az utazások egy olyan kulturális hidegháború részei voltak, melyben a Szovjetunió és az Egyesült Államok keményen küzdött az újonnan függetlenné vált országokért és lakosságuk meggyőzésére legjobb képviselőit küldte oda. A klasszikus- és népzenében, valamint a balett területén megkérdőjelezhetetlen volt a szovjet elsőség, de rájöttek, hogy -szemben az oroszokkal – övék a jazz, ez a sajátos, az afrikai és az európai zenei formák ötvöződéséből Amerikában kifejlődött műfaj.
Népszerűsége már az I. Világháború óta egyre csak nőtt, Louis Armstrong és Duke Ellington már a harmincas évek elején felléptek Európában. Armstrong 1960-ban még a polgárháborút is megállította, amikor az afrikai Katangában a két fél egy napra tűzszünetet kötött, hogy játékát meghallgathassák! Ellington többet turnézott a külügyminisztérium megbízásából, mint minden más zenésztársa. Barátságos természetével, karizmatikus egyéniségével megnyerte magának a közönséget és a diplomatákat is egyaránt. Legnagyobb diplomáciai sikerét 1971-ben, zenekarának szovjetunióbeli turnéja során érte el. Előkészítette a terepet Nixon elnök közelgő moszkvai látogatásához.
A világot átölelő, barátságokat teremtő jazz koncertek ötlete Adam Clayton Powell kongresszusi képviselő nevéhez fűződik és a megvalósulásához csak néhány hónap kellett. A Dizzy Gillespie által létrehozott bigband már 1956 márciusában elindult Dél-Európába, a Közel-Keletre és Dél-Ázsiába. A misszió sikere felbecsülhetetlen volt, a zene megérintette az embereket. A pakisztáni Karachiban nem volt hajlandó addig elkezdeni a koncertet, amíg az „utcagyerekek" be nem jöhettek, mert olyan drágán árusították a jegyeket, hogy az emberek, akikkel barátságot kívánt kötni, nem tudtak bejutni. Más városokban is megnyittatta a kapukat. A MüPa-ban most megnyílt kiállítás Magyarországon korábban még nem látott fotói tág betekintést adnak a zenetörténet eddig ismeretlen részleteibe. A kiállítás 2010. február 18-ig ingyen látogatható a Fesztivál térben.
