Révay András: Egy plebejus patrícius

Van a fővárosnak egy kerülete, amelyik szinte vonzza a kiváló személyiségeket. Bizonyos részein pár métert sem tehetünk meg anélkül, hogy minden második-harmadik házon emléktáblát ne találnánk, jelezve, kik éltek itt. De jelezve azt is, hogy tisztelet övezi emléküket.

Van a fővárosnak egy kerülete, amelyik szinte vonzza a kiváló személyiségeket. Bizonyos részein pár métert sem tehetünk meg anélkül, hogy minden második-harmadik házon emléktáblát ne találnánk, jelezve, kik éltek itt. De jelezve azt is, hogy tisztelet övezi emléküket.

– „Ez a 202. emléktábla, melyet kerültünk nagyjainak állítunk. Őrzi tábla kiváló sportoló: Papp László, nagyszerű színművész: Major Tamás, politikus: Kéthly Anna, író: Faludy György, muzsikus: Tátrai Vilmos emlékét, hogy csak egyet-egyet említsünk a sok kiválóság közül, akik körülöttünk, ebben a kerületben éltek. Díszpolgáraink közül tizenháromnak van emléktáblája, most ez lesz a tizennegyedik. Közöttük is olyan nevek vannak, mint például Sántha Ferenc, Hegedűs Géza, Kazimir Károly, Popper Péter, Ádám György. Most Bächer Ivánnak állítunk emléktáblát – és jelképes, hogy az itt lakók által kezdeményezett Pozsonyi Piknik keretében" – mondta el avató beszédében dr. Tóth József polgármester. Iván a Wekerle-telepen nőtt fel, tanár volt, majd író, újságíró publicista. Ezt a lexikonok írják róla, de ő ennél sokkal több: Ember volt! Sokat tett értünk. Hol vitriolosan, hol nagy szeretettel, hol élménygazdagon, értünk aggódva, indulatosan. Írásaiban, történeteiben, egész szellemiségében tett értünk. Gazdag, termékeny, alkotó közéleti ember volt. Tudott hallgatni, mindenkit szívesen meghallgatott, noha ő maga zárkózott volt.

A XIII. kerülethez, Újlipótvároshoz való kötődése közismert. Népszerűségét jelzi az is, hányan vannak most jelen, ezen a táblaavatáson. Büszke volt családi gyökereire, akik száz évre visszamenőleg itt éltek. Büszke volt dédapjára, aki a Főnix házat tervezte, és nagyszüleire, akik ott éltek. Magáról pedig azt mondta: „ellipótvárosiasodtam". Fontos volt számára ez a hely, gyakran mondta, szívesen jövök-megyek, sétálok, beszélgetek az emberekkel. Ezt a városrészt élhető helynek tekintette, ahol otthon érezte magát. A Pozsonyi Piknik egyik legelső kezdeményezője volt. Igényes volt önmagával, a környezetével és embertársaival szemben. Fontos volt számára a gasztronómia. Meggyőződése volt, hogy a finom, ízletes ételekhez jó alapanyagok kellenek. A környék néhány éttermében igazi törzsvendégként tartották számon. Sokszínű egyéniség volt. Az utóbbi években önálló esteken adták elő műveit, az ő zongorajátéka mellett. Műsoraiban „Újlipócia" jellegzetes helyeit mutatta be. Személyes varázsával, sziporkázó ötleteivel a pesti élet minősége iránti töretlen elkötelezettséggel. Napjaink önző és hallgatag, gyáva többségéről viszont elmarasztalólag írt és beszélt. Fontos volt számára, hogy kifejezze álláspontját az éledő újfasiszta, rasszista, kirekesztő nézetekkel szemben. Hiányolta a szellemet, de az övé itt marad közöttünk.

Kácsor Zsolt, író, újságíró, a Népszabadság publicistája mesterének és példaképének tekinti Bächer Ivánt. Különleges ember és rendkívüli hírlapíró volt – mondta el róla – akinek a szavára hétről-hétre nagyon sokan figyeltek. Iránymutatást adott, elsősorban emberségből! Humanista volt, de nem jámbor. A számára fontos ügyekben üvölteni volt képes. A dolgainkat a rá jellemző szarkazmussal, iróniával és nagyon komolyan vett komolytalansággal volt képes láttatni. A szívében együtt érző plebejus volt, a műveltségében pedig patrícius. Hiányzik szinte mindannyiunknak, hiányzik a mai magyar valóságból, ahonnan lassan kivesznek a szabadgondolkodók. Újlipócia őt is jelenti.