Révay András: Ellentétek Földje A Gyereksziget

Nehéz olyan könyvről írni, amiben kevés a szó, annál több a kép. A Geographia Kiadónál most megjelent kötet éppen ilyen. Majdnem kétszáz, csodálatos fényképfelvételt tartalmaz, melyekre valóban igaz a kínai mondás: ezer szónál is többet mond egy kép.

Bár a szöveg valóban kevés, információkban igen gazdag. Egy norvég – magyar házaspár, Orsolya és Erlend Haarberg több hónapot töltött Izlandon és a könyv válogatás, az általuk készített felvételekből. A kísérő szöveg Unnur Jökulsdóttir izlandi írónő munkája, betekintést ad a számunkra messzi, idegen világ múltjába és jelenébe. Izland nagy kincs a tudósok számára, hiszen geológiai értelemben fiatal földdarab, szinte gyerek a kontinensekhez képest. Ráadásul még napjainkban is keletkezik „újszülött" része. Olyan tárháza a földtani jelenségeknek, hogy közülük több is eredeti, izlandi nevén vált ismertté az egész világon. Ilyen például a geysir – a szó jelentése „kitörő" – sok nyelvben meghonosodott.

A könyv elején – ahol még a szöveg túlsúlya érvényesül – rövid, közérthető, de pontos tájékoztatást kapunk arról, hogyan született a sziget a geológiai múltban, milyen tragédiák történtek eddig, milyen vulkáni tevékenység zajlik még ma is alatta. Megtudjuk: a kimondhatatlan nevű Eyjafjallajökull vulkán kitörése 2010-ben – mely majdnem egész Európa légi közlekedését megbénította – izlandi mércével nem is nevezhető nagynak. Volt itt olyan vulkánkitörés 1783-84-ben, ami után a hamufelhő hatása Amerikában, Indiában, Kínában is érezhető volt, valószínű, hogy Franciaországra is ez hozott éhínséget és így – közvetve – egyik kiváltó oka lehetett az 1789-es forradalomnak.

Izland nem csak a jég, a víz országa is. Sok folyója törekszik a tenger felé, halban gazdag tavakban sincs hiány. Vízeséseinek szépsége alig leírható. A mélység melege a hőforrások vizében hasznosul és ezt az ott élő emberek bölcsen ki is használják – nem csak fürdőzésre. Az ország legnagyobb részén geotermikus energiával fűt a lakosság. Némely vidéken a különleges, pompás izlandi rozskenyeret máig a források környékén sütik a tűzforró talajon. Szigetről lévén szó, a tenger szerepe sem elhanyagolható. Bár hideg vizek ölelik, a Golf-áramlás a meleg tengerek ajándékát hozza magával, áldásos hatása a halbőségben, és ezzel összefüggően a madárvilág hallatlan gazdagságában nyilvánul meg.

Az Alexandra Pódiumon tartott könyvbemutatón jelen voltak az alkotók is. Haarberg Orsolya a napokban két díjat is átvehetett, ő lett Magyarországon „Az év természetfotósa" és az ő képe nyerte „Az év természetfotója" díjat is. (Erről szól korábbi cikkünk: http://www.utazonet.hu/kinyitjak-a-szemunket.html )A bemutatóra meghívott közönség tőle először is arra kívánt választ kapni: a fotózásnak ez az ága, ez a színvonala, milyen eltérő gondolkodást, munkastílust kíván? A beszélgetés során kiderült, Orsolya a kontrasztokat, az ellentéteket kívánta megmutatni, melyek több szinten és több értelemben is érvényesülnek Izlandon. A könyvben is ezekre e kontrasztokra épül minden fejezet. A „sötétség – fény", az „izzás – fagy", a „kopár világ – zöldellő vadon" ellentétpárjai látványosan bontakoznak ki a lapokon. Megtetézi mindezt egy játékos ötlet: a könyv alcímét, „A végletek földje" – kívül is és belül is fordítva, fejjel lefelé nyomtatták.

Sok természetfotós jár Izlandra fényképezni, de ők vagy a tájat vagy a madarakat fotózzák. Unnur Jökulsdóttir különösen azért örült a felkérésnek, hogy vegyen részt ennek a könyvnek az elkészítésében, mert itt mindkét témakör helyet kapott. Ráadásul Orsolya és Erlend télen is visszament fotózni, ami errefelé egyáltalán nem szokásos, hiszen igen zordak olyankor a viszonyok. Ők egészen mást láttak meg, mint amit egy izlandi észrevesz az ottani világból. Izland alig nagyobb Magyarországnál és háromszázezren lakják összesen. Nagyok a néptelen területek. Az év nagyobb részében hideg van, az ott élők nem töltenek annyi időt a szabadban, hogy játszó állatokat, a vonuló felhők alatt átszíneződő tájakat figyelgessenek meg.

Erlend Haarberg már ismert természetfotós volt, amikor 2005-ben megismerkedtek. Bozsér Orsolya nyolchónapos ösztöndíjjal tartózkodott Norvégiában és egy természetfotós konferencián találkoztak először. A találkozásból szerelem, majd házasság lett, azóta együtt járják a világot, együtt dolgoznak, de a szakmai önállóságot mindketten megtartották. Erlendet inkább az állatok viselkedése, annak a megfigyelése érdekli, Orsolyát inkább a kép, a kompozíció maga. Így sokkal változatosabb, színesebb az eredmény. Vannak napok, amikor külön – külön indulnak el, más irányba. Amikor pedig együtt mennek, akkor is mindketten megkeresik azt, ami őket az adott területen érdekli és egymástól függetlenül dolgoznak. A munka végén persze megnézik, összehasonlítják a „zsákmányt" és ilyenkor sokat tanulnak is egymástól.

Izlandon voltak akkor is, amikor kitört az Eyjafjallajökull vulkán – nevének jelentése izlandi nyelven „sziget-hegy-gleccser" – így néhány érdekes kép erről is bekerült a kötetbe. A közös kincsekből a könyv összeállításakor Orsolya válogatott, de kettejük összhangjára jellemző, hogy végül egyformán 96 – 96 fotó képviseli művészi látásmódjukat. Lapozgatva a könyvet, ebből ízelítőt kaphatunk. Képzeljük el az izzó, vörös lávát, amint áttöri a gleccserek kék jegét. Máshol zöld hegy emelkedik ki a fekete, vulkáni homoksivatagból. A fagyott, néma gleccserek alatt a téli viharok által felkorbácsolt tenger morajlik. Egy újabb oldalon a szürke tónusokat vibráló, élénk színek váltják. Percekig el lehet időzni egy-egy kép fölött.

Újságírói kérdésre válaszolva a szerzők elárulták miért pont Izland lett a kötet tárgya, hiszen azt mások is sokat fotózzák? Még 2008-ban a Wild Wonders of Europe – Európa természeti értékeit népszerűsítő médiakezdeményezés – meghívott akkor induló programjához hatvanöt európai természetfotóst. A fiatal házaspárnak olyan szerencséje volt, hogy mindketten a meghívottak között voltak. A megbízások között szerepelt Izland természeti értékeinek megörökítése, emiatt abban az évben három hónapot töltöttek a szigeten. Olyan színvonalú képanyagot gyűjtöttek össze, hogy már akkor felmerült önálló kötetbe rendezésének ötlete. Az elgondolást a Geographia Kiadó felkarolta, az ő segítségükkel mentek vissza újabb hét hónapra és az így kialakult képtömeg adta a válogatás anyagát.

Az összeállítás több szempontból is sikeresnek mondható. Az érdeklődő olvasó rengeteg ismeretet szívhat magába a képeket kísérő szövegből, aminek pedig külön erőssége, hogy hagyja megszólalni a képeket, nem kíván azok helyére tolakodni. A fotók között pedig bárki megtalálhatja a maga kedvencét: egy bumfordi állatportrét, virágba borult tájat, lángcsóvát lövellő vulkánt, egy folyó színekben tobzódó szurdokvölgyét. Szóval mindazt, aminek a valóságos megpillantására nekünk, egyszerű városlakóknak csekély esélyünk van. A különleges megjelenés alkalmassá teszi a könyvet arra is, hogy kellemes karácsonyi meglepetést szerezzen mindazoknak, akik kedvelik az ilyen témákat.