Révay András: Esti séta, képekkel
3 perc olvasás
Nem volt hideg, mégis a szokásosnál kevesebb embert lehetett látni a Falk Miksa utcában, a Műgyűjtők Éjszakáján. Mintha sejtették is volna előre; feltűnően sok galéria volt zárva, a program mindössze tíz helyen hirdetett rendezvényt. Kieselbach-nál Munkácsy és néhány hasonlóan nagy név vonzotta a látogatókat, máshol inkább gyér volt az érdeklődés.
Nem volt hideg, mégis a szokásosnál kevesebb embert lehetett látni a Falk Miksa utcában, a Műgyűjtők Éjszakáján. Mintha sejtették is volna előre; feltűnően sok galéria volt zárva, a program mindössze tíz helyen hirdetett rendezvényt. Kieselbach-nál Munkácsy és néhány hasonlóan nagy név vonzotta a látogatókat, máshol inkább gyér volt az érdeklődés.
Zsúfolásig megtelt viszont este hatkor a Prestige Galéria, Konok Tamás Kossuth-díjas művész „Mikroludiumok" című kiállításának megnyitóján. A hol Párizsban, hol Zürichben, hol Budapesten élő festő- és szobrászművész mestere Bernáth Aurél volt és eleinte maga is figurális stílusban kezdett dolgozni. Úgynevezett „vonalra építő" alkotásokat 1959-60 óta készít. A hetvenes évek elején alakult ki a művészetét egészen a mai napig meghatározó lírai nonfiguratív ábrázolásmódja Festményein színes, különböző alakú és méretű, geometrikus formák jelentek meg.
A galéria most Mikroludium sorozatából mutat be ötvenhárom darabos válogatást. A vegyes technikával készült képek mindegyike egy-egy 30×30 centiméteres keretbe foglalható. A minimalista művek kis méreteik ellenére nagyvonalúak és költőien cizelláltak. Bár a művész közel harminc éve készíti ennek a sorozatnak képeit, az itt bemutatott munkák nem jelenítenek meg időrendet – mondta el a kiállítás megnyitásakor Kozák Csaba művészeti író. A képeknek nincsenek címei, a felirat nem tartalmaz mást, csupán technikát, évszámot, ezáltal szabadabb asszociációra bíztatja a szemlélőt.
Ezek a kis képek nem vázlatai valami nagyobbnak. Öntörvényűek és ezáltal érvényes alkotások. Egészen közel kell menni hozzájuk, hogy zavartalanul elmerülhessünk az apró részletekben. Az egyiknél az fog meg, ahogyan a színmezők váltakoznak, a reliefeken viszont a síkból emelkedik ki a domborított papír. Mindegyik megoldás dinamikát, mozgást sejtet. Más képeken ismétlődő motívumok ezreit helyezi el – az egész mégsem válik unalmassá. Tűszúrásnyi nyomok, esőcseppekként sorjázó rovátkák sorakoznak a felszíneken.
Egy képen belül öt – hat színnél többet nem használ – jelen van a vörös, a sárga, a narancs – inkább a síkidomok feszítik szét és fogják össze a kompozíciót. A geometrikus elemek épületegyüttesek alaprajzát formázzák. Az egész kiállított anyag a modern absztrakció hagyományait idézi meg, nonfiguratív, mégis lírai, érzékelteti a sík és a tér, a szín és a forma elválaszthatatlan kapcsolatát.
A kiállítás 2011. április 6-ig tekinthető meg a Prestige Galériában.
