Révay András: Gyógyítás és Megelőzés

A genetika tudományának jelentős fejlődése hozzásegített bennünket ahhoz, hogy jobban megértsük a már kialakult rákbetegség késői folyamatait. Napjainkra tízezres nagyságrendben ismertek olyan genetikai események, amelyek kapcsolódnak a fennálló daganatos betegségek genetikai rendellenességeihez, de közöttük egy olyan sincs, amely igazán jó gyógyszercélpontot kínálna.

Egy, a New York Times-ban megjelent cikk szerint 2012-ben 13 új rákgyógyszer közül mindössze 3 kínált statisztikailag kimutatható élettartam-hosszabbodást, közülük egy eredményezett 6 hónapot meghaladó túlélés hosszabbodást, miközben a kezelések éves költsége meghaladja a 100 000 dollárt. Másik kettő, 2-4 hét közötti esetleges élettartam hosszabbodáshoz segítheti a beteget. Az új rákgyógyszerek viszonylagos hatástalansága és magas költségei miatt a Harvard Egyetem orvosai rangos közleményben (Blood, 2013. április) fejezték ki véleményüket, hogy ezen készítmények ára csillagászatian magas, fenntarthatatlan és az immoralitás határát súrolja. A jelenlegi helyzet alapján megfogalmazódott az igény: olyan új terápiás eszközöket kell találniuk a kutatóknak, amelyek szélesebb körben használhatók, biztonságosabbak, és nem utolsó sorban megfizethetőek.

Miközben hatalmasat fejlődött a tudomány, nagyon sokat tudunk már a daganatokról, a génekről, a gyógyszeripar változatlanul olyan molekulákat keres, amelyekkel egy-egy folyamat gátolható. Közben nyilvánvalóvá vált, milyen rettenetesen bonyolult hálózatról van szó egy sejt osztódásának szabályozásakor. Így azután az elmúlt húsz év fejlesztései nem hoztak igazi áttörést a rák gyógyításában. Mindegyik gyógyszer legfeljebb csak egyetlen folyamatot képes gátolni, ráadásul nagyon gyakran súlyos mellékhatások kíséretében. A WHO szerint húsz év múlva 50 százalékkal lesz több a daganatos megbetegedések száma, és ugyanennyivel nőhet a daganatos halálozás. Szent-Györgyi Albert már 40 évvel ezelőtt azt mondta, hogy a rák gyógyításának eszközeit molekuláris szint alatt kell keresni. Biztos volt abban, hogy a sejtosztódás gyors folyamatait nem nagyméretű fehérjemolekulák szabályozzák, hanem – véleménye szerint – az elektronok. Dr Somlyai Gábor részben Szent-Györgyi útmutatásait követve indult el a pozitív töltésű hidrogénion, a proton és nehézhidrogén párja, a deuteron vizsgálatával. Szerinte az élet kihasználta a deutérium jelenlétét, erre épített egy rendszert, amivel a géneket, enzimeket ki-bekapcsolgatni képes. A deutériummegvonás lehetővé teszi, hogy ebbe a folyamatba beavatkozzunk. Nem úgy, mint a kemoterápia, ami egy ponton, csapásszerűen támad, hanem sok ponton, finoman befolyásolva, és ezekhez a változásokhoz a daganatsejtek nem képesek alkalmazkodni. A tudomány szabályai világosak: írjuk le az eredményeinket, tegyük közzé. Ezzel lehetőséget adunk mindenkinek, hogy megismételje, ellenőrizze az adatokat.

A deutériumcsökkentésről 1993-ban jelent meg az első tudományos közleményünk – mondta el Somlyai dr. – napjainkig közel 30 publikációnkat fogadták el nemzetközi folyóiratokba. Az elmúlt években sorra jelennek meg cikkek a világ több egyeteméről, melyek igazolták a feltételezést: a sejtosztódást gátolja a deutérium megvonása, ugyanakkor kedvezően avatkozhatunk be anyagcsere-betegségekbe is, pl. növelve a „jó koleszterin" szintjét. Ellenkező tapasztalatokról, eredményekről viszont még senki nem számolt be. Bizonyára ennek köszönhető, hogy Amerikában már komolyan foglalkoznak a lehetőséggel. Eredményeinket elfogadták az Amerikai Rákkutatók Szövetségének éves kongresszusára, amelyet áprilisban rendeznek San Diegóban, és felkeltettük a National Cancer Institut figyelmét is. Szerencsére már van, aki Magyarországon is meglátta a lehetőséget a fejlesztésben, és elkezdődhetnek az óriási költséggel járó vizsgálatok a gyógyszerré minősítés érdekében.

Dr. Debrődi Mária orvos, ő a kérdést a megelőzés oldaláról közelíti meg. Ma már világszerte ismert tény, hogy az egészség megőrzése a megelőzéssel kezdődik. Ám ha a megelőzéssel határozott célunk van, például a daganat megelőzése, akkor jobban kell figyelnünk a táplálkozásunkra. Bebizonyosodott, hogy a tápanyagok minősége, a bennük lévő anyagok erősen befolyásolják az immunrendszerünket. Sokan mondják, hogy én elég zöldséget és gyümölcsöt eszem. Azt viszont sokkal kevesebben tudják, hogy a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen dr. Márai Géza 1966-ban indított vizsgálatai igazolták: a talaj romlásának következtében csökkent a gabonák, zöldségek, gyümölcsök tápanyagtartalma. Az eredményei megdöbbentők. Az 1966-ban tapasztalt értékeket száz százaléknak véve, 25 év elteltével 40-60% romlást, az alma C-vitamin tartalmánál 83% csökkenést mért. (http://sikeresjovo.hu/hazank-tapanyag-ellatottsaga) Napjainkban tehát bizonyosan nincsenek meg a zöldségekben, gyümölcsökben azok a vitaminok, ásványi anyagok, amelyekre a sejtjeinknek feltétlenül szükségük lenne. Van viszont rajtuk rengeteg permetlé, rovarirtó anyag. A húsoknál az állattartásban használt vegyszermaradványokkal találkozhatunk. Régebben még füstölték a húst, ma füstízű anyagokkal itatják át és akkor még nem beszéltünk a rengeteg E-jelű adalékról, színezékről, tartósítószerről. Olyan környezetben élünk – erősítette meg a doktornő, ahol folyamatosan rombolja valami az immunrendszerünket. Tápanyagaink minősége nem megfelelő és mellé még káros anyagokat is beviszünk. Fontos tehát, hogy természetes, lehetőleg igazoltan biogazdálkodásból származó táplálék-kiegészítőkkel, vitaminokkal pótoljuk a hiányt. A gyümölcsökben például a napfényen érés utolsó két hetében jönnek létre azok az anyagok melyek az immunrendszerünket támogathatják. A kényszerűen, szállítás közben érő gyümölcsökben ilyenek nincsenek. Szükségünk van más segítségre és ezt adhatja meg a deutériummegvonás. Gátolja a rák kialakulásáért felelős onkogének működését, amelyek mindenki szervezetében mindig megtalálhatók, de nem aktívak, mert működésüket az egészséges szervezet maga is fékezi. Daganatsejtek a szervezetben bármikor létrejöhetnek – és sajnos létre is jönnek. Ha ezt nem észleli az immunrendszer – például „el van foglalva" egy vírusfertőzéssel – akkor ezek a sejtek elkezdhetnek szaporodni. A betegség kialakulása hosszú folyamat. A kis sejtcsomó csak lassan növekszik. Ha elér egy eret, a táplálékellátása javul, a fejlődése felgyorsulhat. Az induláshoz képest a már kimutatható, mondjuk egy centiméteres daganatig akár 4-5 év is eltelhet. Ezért nagyon fontos a megelőzés. Évente három hónapos deutériummegvonás csírájában képes elfojtani ezt a folyamatot. Az eljárás a gyulladáscsökkentő rendszerünkön keresztül is hat, az immunrendszer „éberségét" felkelti a már létező daganat-kezdemény körül. Hatására abból az éppen osztódni kezdő pár sejtből soha nem lesz daganat. Így már akkor tehetünk a betegség ellen, amikor még nem is tudunk róla! Semmelweis kézmosással előzött meg sok áldozattal járó, halálos betegséget. Nem hittek neki, mert ha egy megoldás túl egyszerű, kevesen hiszik el, hogy hatásos. Ma a deutériumcsökkentés ugyanezt az utat járja.