Révay András: Nem Volt Kolbászból

Bár a szervezők úgy hirdették, ezúttal mégsem volt kolbászból a kerítés. Becsületükre legyen mondva, ez volt az egyetlen ígéretük, amit nem tartottak be és erre jó okuk is volt.

A kiváló termékek ára sajnos idehaza egy kicsit még magas, de ha azonos minőségűekkel külföldön hasonlítjuk össze, akkor olcsónak számít. Ezért jó az exportunk – mondta a 4. Kézműves Magyar Ízek Vásárának megnyitásakor Papp Krisztián, a vásárt rendező Magyar Ízek Kereskedelmi Szövetég (MIKSZ) vezérigazgatója. Az első vásár megnyitásakor, két évvel ezelőtt még azt gondolták: ezeket a termékeket idehaza is el tudják adni, de azóta belátták, szükségük van a külföldi vevőkre, hogy a termelők száma növekedhessen. A mostani vásár már arra is lehetőséget adott, hogy felajánljanak a gyermekeknek egy nagyobb élelmiszercsomagot. Jelenleg kétszázezer alultáplált gyerek van az országban, közülük húszezer kimondottan éhezik. A szervezők segítségével november 4-én levágtak egy nagy mangalicát, amiből kétszáz kiló kolbászt készítettek a gyerekeknek. Tudják, hogy ez kevés, ezért a vásár látogatóit arra buzdították: tegyenek még hozzá. Bárki felajánlhatott bármilyen tartós élelmiszert.

„A boxolók, a harcművészek érzékeny lelkű emberek." Ez az állítás bárki mástól nehezen volna hihető, de „Madár", Erdei Zsolt, könnyen meggyőzte erről a hallgatóságot. Szavai más okból is figyelmet érdemeltek. A Harcművészek az Egészséges Gyermekekért Mozgalom (HEGYEM) jótékonysági nagykövete annak az ötszáz családnak a nevében is megköszönte az adományokat, akiket már eddig is rendszeresen támogattak. Mindenki, aki segíti őket, biztos lehet abban, hogy adományaik valóban közvetlenül a gyerekekhez – és nem másokhoz – jutnak el. A mozgalom tagjai azt vallják, mindenkinek tudnia kell: mi folyik itt. Aki képes rá segítsen, mert ha nem segítünk, ez a világ sokkal rosszabb lesz!

Azért volt kiállító, ahol megpróbálták betartani a rendezők ígéretét. Stilizált kerítésen lógtak a kolbászok. Homonnai László, a pákozdi Plázs Centrum képviselője büszkén mutatta be a Pápa melletti üzemükben készült szarvaskolbászt, -szalámit. Szerződésben állnak egy vadásztársasággal, az ő zsákmányukat dolgozzák fel oly módon, hogy a készáru hetvenszázaléknyi szarvashúst tartalmaz, a többit pedig mangalicából adják hozzá. Náluk ötletekben sincs hiány. Noha a vadhúsból készült kolbászok önmagukban is ritka csemegének számítanak, ők nem elégedtek meg ennyivel. Kínáltak a konyakos ízesítésű szarvaskolbász mellett vörösboros ízesítésű szarvasszalámit, mindegyiket csípős és csemege változatban, a legérdekesebb pedig a szarvassonka volt.

Ahogyan korábban is, most is sok kiállító jött Erdélyből. Lukács Márta, a Székelykő aljáról, a nyugati havasokból, Torockóról érkezett, egy tizenhat éve működő, ottani tejüzem igazgatója. Egy évvel ezelőtt nyitották meg legújabb üzemrészüket, melynek érdekessége, hogy a berendezést és a technológiát is Svájcból hozták. El is csodálkoztak a svájci partnerek, az Erdélyben készült sajtok minőségén. A magashegyi legelőkön ugyanis, a tehenek egészen más tejet adnak, mint a síkságon. Íze, szárazanyag tartalma sokkal jobb és ez döntően befolyásolja a belőlük előállított sajtokat is. Sokat számít az is, hogy az érlelőkben, ahol a sajtok legalább hat hónapot, de sokszor többet is eltöltenek, naponta ellenőrzik a levegő hőfokát, a nedvességtartalmát, minden darabot sós vízzel mosnak le és megfordítják. Készítenek tehén- és bivalysajtból fetasajtot és a vásárra Torockóról juhtúrót is hoztak, főként azért, mert ezt nagyon kevesen készítik. Az üzemükre jellemző, hogy náluk csak tejből – és nem másból -lesz a sajt, ez pedig ma már ritkaságnak számít a piacon.

A Kézműves Magyar Ízek Vásárának visszatérő vendégei régi ismerősként köszöntötték Benedek Árpád szakácsot. Gyergyószentmiklósról érkezett és székelyföldi töltött káposztával kínálta a vásárlátogatókat. Székelyföld ételei – köszönhetően az örményeknek – színesebb ízvilágúak. A káposzta fűszerezése is eltér a nálunk megszokottól. Székelyföldön nem használnak semmilyen tartósítószert, só, bors, fűszerpaprika van benne csomborral, kaporral ízesítenek és vigyáznak, hogy mindent friss nyersanyagból készítsenek. Itt is nagy sikere volt, aki megkóstolta különlegesen finomnak nevezte a káposztát. Aki az eredeti helyszínen szeretne behatóbban megismerkedni a székelyföldi ételekkel, mint amilyen például a tárkonyos ízesítésű rókagomba paprikás, házi, krumplis kenyérrel, azt Gyergyószentmiklóson, az Anita vendégházban teheti.

A Bagya Farkas Kft. aszalt gyümölcsök halmazával csalogatta a látogatókat. Náluk csak tisztán a szárított gyümölcs kapható, semmiféle tartósítószert nem használnak. Mintegy harmincféle gyümölcsöt hoztak a vásárra, bármelyikről kérdezték őket, mindent részletesen elmagyaráztak. Szükség is volt rá, mert kevesen tudják, hogy az aszalt gyümölcsök jelentős hányada gyógyhatású. A vörösáfonya meghűlésre, baktériumos fertőzések gyógyítására, koleszterinszint csökkentésre való. A hibiszkusz szára, levele, virága fogyasztható, az íze a szilvára hasonlít. Kapható volt az Aloe vera gél is aszalt formában. Ez a növény – állítólag – legalább kétszázféle gyógyhatással bír. Egy biztos: az íze határozottan kellemes édes, noha sem cukrot, sem más édesítőt nem adtak hozzá. Az aszalt gyümölcs előnye, hogy a vásárlás után akár még fél év múlva is fogyasztható.

Volt időszak, amikor a pirospaprikával kapcsolatban idehaza súlyos kétségek merültek fel. Mivel eladáskor kötelező papírtasakban árulni a paprikát, a Hódi Paprika gyártói nagy fatálban is bemutatták, mi az, ami az ő kezükből kikerül. Így bárki megtudhatta milyen is az igazi paprika színe, illata, aromája. A hangsúly itt az „igazi" szón volt. Ezt a paprikát egy szegedi család készíti, valóban kézműves módszerekkel. Szárítás után nem őrlik meg azonnal az összes megtermelt paprikát, csak fokozatosan annyit, amennyire éppen szükség van. A mag egy részét is beleőrlik ilyenkor, ugyanis olyan olajtartalma van, ami nélkülözhetetlen a jó paprikához. Hogy a végtermék erős lesz-e vagy sem, azt nem a mag mennyisége, hanem a megtermelt növény határozza meg.

Mindazok, akik a múlt század elejének nosztalgikus élményeit keresik, biztosan megálltak egy édességpult előtt, látva az 1910-es 20-as évek egyik híres csokoládémárkájának nevét. Gyulán, a Kézműves Cukrászda tulajdonosai kezdtek bonbonokat készíteni és bukkantak rá egy véletlen folytán az egykor híres Cadeau névre. Megszerezték a névhasználat jogát és most 70 – 80 különleges bonbont kínálnak. Van köztük alkoholos, marcipános, nugátkrémes, még koktéllal töltött is. Ilyen a Mojito például, az Irsai Olivér borral pedig fehércsokoládé krémet ízesítenek, kevés Irsai Olivér pálinkát is tettek bele. Készül náluk Tokaji Aszúval, Egri Bikavérrel krém, sőt folyékony borral töltött bonbon is.

Ha pedig már a látogató a boroknál tartott, nem kerülhette el az italt kínálókat sem. A tahitótfalui eper a világon legjobb, hirdette büszkén Kallós Gábor, az Epermester Pincészet tulajdonosa. Tavaly, az első eperborukkal kilenc díjat nyertek, Többek között a Monte Carlo-i Gasztroszalon nagydíját is elhozták, az idei pedig – a száraz nyárnak köszönhetően – még jobbra sikerült. Az olaszok szőlőborba kevert eperaromával és cukorral pancsolt „eperbort" árulnak, valódi eperbor a közelmúltig nem is létezett. A lényege, hogy hagyományos „szőlőbor" eljárással állítják elő, képzett borász készíti. Akár a szőlőnél, az epernél is vannak fajták. Az idén elkülönítették egy régi magyar fajtából, a Lujza királynéból készült bor egy részét. Csodálatos, 15,7% alkoholtartalmú, különlegesen finom, édes ital lett belőle.

Persze azért az „igazi" bor sem hiányzott a vásárból. Jelen volt a „Díjnyertes borok pincészete", nem kevéssé figyelemfelkeltő cím birtokosa is. Az elnevezést a tulajdonos, Kovács István, készséggel megmagyarázta. A borok ugyanis, amik ott sorakoztak az asztalon – és ezeken kívül is, amik a pincészetben találhatók – legalább egy borversenyen aranyérmet kaptak! Többségük viszont több éremmel is büszkélkedhet. A folytatás is garantálható, mert az idei évjárat kiugróan magas minőséget adott. Az újbor máris bizonyította, hogy a villányi minden tekintetben fölötte áll a franciák nagy becsben tartott újborának. A pincészet Villányban vendégházáról is híres, azt ugyanis pálmafákkal ékes botanikuskert övezi.