Révay András: Nyugtalan kor nyugtalan festője
5 perc olvasás
A bécsi korai expresszionizmus nagy hatású alkotója, Egon Schiele és a stílus számos további bécsi képviselője mutatkozik be a Szépművészeti Múzeum június végén nyílt kiállításán, mely 2013. szeptember 29-ig várja a látogatókat.
A bécsi korai expresszionizmus nagy hatású alkotója, Egon Schiele és a stílus számos további bécsi képviselője mutatkozik be a Szépművészeti Múzeum június végén nyílt kiállításán, mely 2013. szeptember 29-ig várja a látogatókat.
Hosszú előkészítés után érkezett meg Budapestre a világ legnagyobb Schiele gyűjteményéből, a bécsi Leopold Múzeumból ötvenöt alkotás. Schiele olyan művész, akinek műveit bárhol mutatják be, mindenütt tömegek tódulnak a kiállításaira – állapította meg dr. Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója. Őt nem kell a közönség közelébe hozni. Már ott van. Csak mi, Budapesten vagyunk egy kicsit elkésve a bemutatásával. Most viszont három hónapig lesz erre lehetőségünk. Ez a kiállítás része a stratégiának, melyen belül folytatni szeretnénk az együttműködést a nagy európai múzeumokkal és ezzel párhuzamosan elvinni a magyar művészeket a legrangosabb külföldi kiállítóhelyekre.
A bécsi Leopold Múzeumot a világ ötven legfontosabb múzeuma közé sorolta a London Times – mondta el az igazgató, Tobias G. Natter. A kezdeti magángyűjteményt az osztrák állam épület adományozásával támogatta. A bécsi modernizmus hármas csillaga Klimt, Schiele és Kokoschka volt, egy egész korszakot meghatároztak annak ellenére, hogy teljesen különböző irányzatokat képviseltek. Külön jelentőséget ad ennek a kiállításnak, hogy az akkor még nagyon fiatal Schiele 1912-ben és 1913-ban már állított ki Budapesten, így most a századik évfordulót is ünnepelhetjük.
A kiállítás két teremben tizenkét téma köré építve mutatja be a korszakot. Az Identitás; a Secession; az Örökség; a Bécsi korai expresszionizmus; két kortárs művész – Gerstl és Kokoschka; az Emberábrázolás; a Stílusváltás Schiele alkotásain; az Anya gyermekével; a Bécsi modernizmus második generációja; az Erotika; valamint Az utolsó évek művei című kiállításrészek vezetik végig a látogatót a tárlaton. Olyan remekműveket felvonultatva, mint az Önarckép lampionvirággal, a Remeték, a Fekvő női akt, a Hasonmás, a Trude Engel arcképe, a Halott anya, a Schiele íróasztala, a Lány (Szűz), de látható lesz számos további aktja és erotikus nőábrázolása is. A kiállításon a közönség találkozhat a bemutatott korszak Szépművészetiben őrzött remekműveivel is, mint pl. Schiele: Ölelkező lányok és az Álló fiúakt című remekműveivel vagy Kokoschka: Veronika kendője című alkotásával.
A művész közel háromezer alkotásának mintegy fele portré, ezek közül százhetven az önarckép. Bár ez a kortársak között nem példa nélküli, egyedisége abban áll, hogy lelkének minden rezdülését rögzíteni igyekszik, megmutatva saját átalakulását. Önmagát vizsgálva, identitását kereste. Néha tükör előtt állva hiú férfiként tetszelgett, máskor dühvel, indulattal, fájdalommal telített rajzok születtek. Az emberek többségét erősen érdeklő kérdést, hogy mikor és hogyan találkozunk a halállal, ő azzal a biztos tudással válaszolta meg, hogy mindvégig magunkban hordjuk! Zsenitudat és kétely egyaránt kiolvasható arcképeiből.
Van a kiállításnak olyan része, melyben a művész erotikusabb képeit tekinthetjük meg. Életművének legismertebb oldala, a meztelenség korábban nem látott változatosságú ábrázolása. Schiele erről azt mondta: képein az erotika egyfajta szakrális jelleget képvisel. Számára fontos volt a szépség mellett a csúnyaság is. Zaklatott vonalvezetésű, szorongásokkal telített aktjaira, kisvárosi tájaira hamar felfigyelt a közönség, de a nők és férfiak, sőt sokszor serdülők tabukat nélkülöző ábrázolásaira a hatóság sem maradt érzéketlen, így „erkölcstelenség" vádjával rövid időre börtönbe is került. Ez után nem készített kiskorúakról szexuális tartalmú ábrázolásokat.
Nem kerülte el őt sem az I. Világháború. Katonai kiképzését 1915-ben kezdte meg. A háború végéig különféle, Bécstől nem túl távoli helyeken vagy éppen Bécsben teljesített szolgálatot, de harcokban nem vett részt. A korábban szinte csak saját személyiségére fókuszáló érdeklődés megváltozott, aktképein is egyre nagyobb jelentősége lesz a test mellett a lélek rezdülésinek. Művei az érzelmek iránti fogékonyságot és a háborús évek alatt elkerülhetetlenül felmerülő egzisztenciális szorongás meglétét egyaránt mutatják. Emberábrázolásain is megfigyelhető az a növekvő realizmus, amelynek révén megjelenik művészetében az ábrázoltak lelkiéletére való ráhangolódás lenyomata. Élete beteljesületlenül ért véget, 28 évesen a spanyolnátha vitte el!
