Révay András: Saját vevőkészülék kell!
4 perc olvasás
Ismét egy öntörvényű, kifejezetten egyéni látásmódú művész képeiből nyílt kiállítás a budapesti Boltíves Galériában. Ez a hely a kortárs magyar művészet otthonaként vált ismertté és így van ez most is, amikor a többszörös díjnyertes Ásztai Csaba műveiből mutatnak be válogatást.
Ismét egy öntörvényű, kifejezetten egyéni látásmódú művész képeiből nyílt kiállítás a budapesti Boltíves Galériában. Ez a hely a kortárs magyar művészet otthonaként vált ismertté és így van ez most is, amikor a többszörös díjnyertes Ásztai Csaba műveiből mutatnak be válogatást.
Ezeket a képeket nehéz magyarázni, de nem is igényelnek magyarázatot. Legfeljebb egy hozzájuk illő művészeti alkotás – vers, zene vagy tánc – illik bevezetőnek. Jól tudták ezt a rendezők is, ezért a művész felesége, Abaffy Katalin művész-tanár kapott először megszólalási lehetőséget. Bach Szólószonátájából adott elő részleteket, ezzel teremtve meg a kellő hangulatot a hivatalos megnyitáshoz, mely, mint perceken belül kiderült: cseppet sem volt hivatalos. Nem is lehetett, ez nem illett volna a gépészmérnökből lett festőművész egyéniségéhez.
Nógrádi Gábor író ugyanis szakított az ilyenkor szokásos kifejtő-elemző előadással. Ne várjanak tőlem valamiféle műelemzést – kezdte. Mert ugyan mit segíthet a magyarázó, értelmező szó annak – kérdezte joggal – akinek a látvány nem mond el sokkal többet? És mit segíthet annak, akit a látvány nem is szólít meg, mert ezekre a képekre itt körben a falakon világtalan – a lelke. Az efféle bevezető olyan számukra, mintha ebéd idején a háziasszony a receptet tenné le a tányérra az étel helyett.
Az író azt is elárulta hallgatóságának: „nem értek a képzőművészet szakmai részéhez". Persze nem értek – folytatta – de ez nem tartana vissza. Hazámban senkit sem tart vissza a hozzá nem értés, hogy határozott és megfellebbezhetetlennek gondolt véleményt mondjon akármiről: fociról, politikáról, művészetről, tudományról, nevelésről, oktatásról… Ezért mindenkinek a saját vevőkészülékére kell bíznom a képek értelmezését, Ásztai Csaba alkotásainak elfogadását és befogadását.
Mindezek ellenére mégsem engedte a tárlat látogatóit „védtelenül" a képek közé. Kaptak egy rendkívül hasznos tanácsot is.
Meg kell kérnem Önöket egy nagyon nehéz apróságra: ha végigsétálnak a képek előtt, engedjék el magukat. Bízzák magukat a szemükre, és a belül megszólaló érzéseikre. Ha egy kép előtt valami megmozdul belül, és az nem nehéz ebédjük emléke, akkor az az alkotás az Önöké. Azt éppen Önöknek festette a művész. Ha pedig nem szólal meg belül semmi, akkor az nem az Önök képe, hanem talán valaki másé. Mindenkinek joga van eldönteni, hogy mi tetszik, és mi nem tetszik. Mi szól hozzá, és mi nem szól hozzá. Mire van éppen szüksége a lelki egészségének és mire nincs szüksége.
A művészet, minden ellenkező híresztelés dacára, nem a művészekért és a csekély számú hivatásos műértőkért született, hanem a művészet nélkül nem létező emberi közönségért. Ásztai Csaba nem tesz mást, mint amit az első varázsló tett ötvenezer évvel ezelőtt, aki katartikus táncával a tűz körül a törzs tagjaiba erőt és önbizalmat öntött vadászat előtt, hogy legyőzhessék a kardfogú tigrist. Ma a törzs mi vagyunk, a vadászat meg az életünk. Erőre, önbizalomra, öntudatra, katarzisra van szükségünk, hogy félelmekkel, szorongásokkal teli lelkünk meggyógyuljon, személyiségünk megtisztuljon, erőnk kiteljesedjen. És legyőzzük a kardfogú tigrist.
Így hát a kiállítás további látogatóinak sem javasolhatunk mást, mint csak azt: fogadják meg az eddig kapott tanácsokat! Ne csodálkozzunk, ha a képei láttán valami újat, valami addig ismeretlen furcsa érzést, gondolatot fedezünk fel magunkban. A művész meg fogja köszönni nekünk, hogy életre keltjük az alkotásait. Mert mint – többek között – Kosztolányi írja : „A könyvet mindig ketten alkotják: az író, aki írta, és az olvasó, aki olvassa." Ugyanez vonatkozik minden művészeti alkotásra. Így hát nézzük meg ezeket a „félkész" képeket, és ha lehet, fejezzük be mindet!
A kiállítás március 4-ig tart nyitva Budapesten a Boltíves Galériában (1067 Podmaniczky u. 41.)
