Révay András: „Szent tehén” az operák között
2 perc olvasás
A cím – bár ironikusnak hangzik – inkább tiszteletet tükröz. Richard Strauss, Rózsalovag című operája, az ősbemutató, 1911 óta, egészen a legutóbbi időkig, szinte azonos módon került színre. A szerző így rendelte és az utódok tiszteletben tartották kívánságát. Mi más ez, ha nem az elismerés jele?
A cím – bár ironikusnak hangzik – inkább tiszteletet tükröz. Richard Strauss, Rózsalovag című operája, az ősbemutató, 1911 óta, egészen a legutóbbi időkig, szinte azonos módon került színre. A szerző így rendelte és az utódok tiszteletben tartották kívánságát. Mi más ez, ha nem az elismerés jele?
Erre utalt Jochen Breiholz, az opera legújabb budapesti bemutatójának dramaturgja is, amikor azt mondta: „egyedi alkotás ez az operák között, olyan, mint egy szent tehén!" Első és egyetlen az operák történetében, melynek színpadra állítása száz éve nem változik. A cselekmény Mária Terézia korában játszódik és az 1911-es ősbemutatón a díszlet és a jelmez remekmű volt. Strauss ezért kifejezetten kérte, hogy ez a jövőben ne változzon, bárhol is adják elő a darabot. Kívánsága a mai napig teljesült a világ összes nagy operaházában. A kilencvenes évek elején néhány rendező megpróbált finom változásokat végrehajtani, de ez, a budapesti lesz az első alkalom, amikor egészen új változatot állítunk színpadra! A történet az ősbemutató idejére kerül át, a két korszak ugyanis nagyon hasonlít egymáshoz. A rokokóra és az első világháborút megelőző évekre ugyancsak a merev etiketthez kötött felszín és alatta az erotikától túlfűtött, szabados világ volt jellemző.
Budapest nagyszerű helyszín a határozott változtatásra, mert pontosan tükrözi azt a szecessziós kort, amibe a darabot áthelyezzük – állapította meg Andrejs Žagars, rendező. Az operarendezés nem más, mint egyfajta művészeti kémia. Az eltérő szereposztások között különféle kapcsolatok jönnek létre, mindegyik más végeredményt ad. Elősegíti ezt, hogy a máshol már megszokott díszlet- és jelmeztervező mellett most itt külön fénytervező is dolgozik. A bemutató rendkívül érdekesnek ígérkezik, hiszen Žagars napjaink egyik leginnovatívabb színpadi rendezőjének számít. Színészként orosz és lett filmekben, színházakban szerepelt, 1966 óta pedig a Lett Nemzeti Opera főigazgatója.
Kovács János karmester a bemutató kapcsán először az előzményekről beszélt. A darab zenei interpretációjának komoly hagyományai vannak, mert a szerző, Strauss maga is dirigálta, idehaza pedig az 1971-es felújítás karmestere Ferencsik János volt. Az operáról köztudott, hogy – bár romantikus vígopera – kifejezetten nehéz mű. Szüksége van „érésre". Hosszú próbafolyamatot igényel, amire soha, egyetlen operaházban sincs annyi idő, mint amennyit a szereplők szeretnének. Nálunk azért előnyös a helyzet, mert a közönség tapasztalni fogja, milyen sok nagytehetségű művész játszik benne!
Bátori Évának ez volt a szerepálma és most végre életre keltheti. Most van abban a korban, hogy eljátszhassa a Marschallin-t, a tábornagynét, életének jelenét kell játszania – ezért töklétes a szerep számára. A zene nagyszerű, a zenekar kitűnően segíti az énekeseket – mondta – a történet is vállalható. A szép tábornagynénak ifjú kedvese van, aki viszont váratlanul egy fiatal lányba lesz szerelmes. A lányra más, egy pénzsóvár élvhajhász is szemet vetett, itt jön a vígoperai fordulat. A tábornagyné felismeri, hogy nem kötheti magához egykori kedvesét, ezért nagylelkűen egyengeti a fiatalok útját.
A csúffá tett Ochs báró megszemélyesítője, Gábor Géza sem idegenkedik a szereptől. Szerinte nagy kihívás ez, az egyik leghosszabb basszus szerep, mely a hangot és a memóriát is egyaránt próbára teszi. A szövegíró, Hofmanstahl által csak „vidéki Don Juan"-ként emlegetett, egyszerű személyiségű Ochs, a finom lelkületű tábornagyné tökéletes ellenpólusa. Az animális ösztönlény megtestesítője. A szerepcserés helyzetkomikumra épülő darabban – a másik szereposztásban – Lars Woldt – a fiatal német basszista jeleníti meg Ochs bárót. Az énekes a koppenhágai Dán Királyi Operaházban az előző, 2008/2009-es évadban már énekelte ezt a szerepet.
A Magyar Állami Operaháznak ez lesz a kétszáznegyvenedik premierje – mondta el Vass Lajos, az Operaház főigazgatója. Híres külföldi rendezőt és egész csapatát kérték fel a megvalósításra. Mivel hihetetlenül nehéz műről van szó, nemcsak a bemutató előtti próbák, hanem a közönség előtt tartott előadások száma is befolyásolja majd a minőséget. A színházakban általában azt mondják úgy a tizedik előadás körül „áll be" a darab. A most színre lépő kitűnő előadók miatt nálunk valószínűleg ez hamarább is bekövetkezhet majd.
A Magyar Állami Operaház is szeretne visszakerülni a nemzetközi vérkeringésbe – hangsúlyozta Kovalik Balázs művészeti igazgató – hiszen a nagy külföldi operaházakban sem csak hazai rendezők dolgoznak. Nagyon érdekes az, ami ma a Baltikumban jelen van. Szenzációs, onnan származó énekesek járják a világot és bámulatos produkciók jönnek létre. Ezért indultunk el mi is most Észak felé. A dramaturg, Jochen Breiholz, a Rózsalovagot 14 éves kora óta ismeri és járatos a bécsi dialektusban, ezért óriási segítséget jelent a rendezőnek. Fontos megerősíteni, hogy az első és második szereposztás nem rangsort jelent! Nem arról van szó, hogy az egyik jobb vagy rosszabb, mindössze a színházi biztonságot szolgálja. Sajnálatos tény, hogy a második szereposztásról gyakran kevesebb híradás jelenik meg, pedig az ott fellépők is nagyszerű művészeti színvonalat képviselnek.
A Rózsalovag bemutatója 2010. március 20-án és 21-én lesz. Az Operaház ifjúsági programjának részeként valamennyi előadás előtt ingyenes operaismertető órára várja a közönséget Molnár Szabolcs zenetörténész, a Székely Bertalan teremben.
