Révay András: Színház Az örökkévalóságnak

Nem kell Itáliába utaznia annak, aki egy estét Vicenzában, a Teatro Olimpico színházban szeretne eltölteni. Elég, ha jegyet vesz a budapesti Operaház valamelyik Don Giovanni előadására.

Nem is olyan régen, 2003-ban volt a darab legutóbbi felújítása – emlékezett vissza Ókovács Szilveszter kormánybiztos. Kesselyák Gergely rendezése az opera univerzális, kozmikus értelmét erősítette föl, amivel már a 19. század filozófusai is foglalkoztak. Az Operaház eddigi történetében nyolcféle Don Giovanni előadást kínált közönségének. Most a legújabb, a 2011-es bemutatót az olasz színházi élet doyenje, a veronai születésű Gianfranco de Bosio rendezi. A filmrendezőként is ismert szakember Verdi és Wagner operáinak színrevitelével és a Veronai Aréna művészeti vezetésével komoly hatást gyakorolt a zenés színház játékkultúrájára.

Nagy megtiszteltetés számomra, hogy a budapesti Operaházban is színpadra állíthatom Mozart és Lorenzo da Ponte trilógiáját, melynek első darabja a Don Giovanni, ezt követi a Figaro házassága és a Cosi fan tutte – mondta el Gianfranco de Bosio, a felújítás rendezője, majd a díszlettervezőről, Nanà Cecchiről szólva még hozzátette: Ezt az előadást Nanàval való találkozásunk határozza meg. Igaz, minden Don Giovanni rendezésemben a vicenzai színházépület, a Teatro Olimpico volt a kiindulási pont a színpadképhez. Az építmény tervezője, Palladio volt az első, aki létrehozta az 1580-as években az úgynevezett modern színházépületet, aminek a kiindulópontja az ókori görög, római színház. Viszontlátjuk tehát Palladio színházát, és ezt illesztjük bele térben, színben ebbe az Operaházba.

A színpadképhez tartozik néhány háromszög alapú oszlop, melyek három oldala a három különböző helyszín szerint lesz látható. Azaz Mozart és da Ponte utasításainak megfelelően kert, palota vagy utca jelenik meg. Az elképzelésünk az volt, hogy közös színpadi képbe helyezzük a trilógiát, aminek a keretét – mindhárom műnél egységesen – ez az új díszlet alkotja. Az előadás, a rendezés lényege, hogy azt a csodálatos esztétikai harmóniát, amit Palladio színházépülete képvisel, ellenpontként szembeállítjuk a darabban megjelenő férfiak viselkedésével. A szertelenség, minden szabály felrúgása, a kicsapongás, a harmóniával ellentétes emberi tulajdonságként jelenik meg.

Miután kiderült, hogy a Teatro Olimpico köré épül az előadás – folytatta a magyarázatot Nanà Cecchi, a díszlet és a jelmezek tervezője – többször ellátogattam a vicenzai színházba, tanulmányoztam, elemeztem. A tapasztalataim alapján valami újat hoztam létre, természetesen tiszteletben tartva az eredeti épület szépségét, stílusát, építészeti tisztaságát, mert az egy olyan színház, ami kinyitja a kapuit az örökkévalóságnak. A budapesti néző szinte ugyanazt látja majd, amit Vicenzában láthatnak a színházlátogatók. Az elemek csak némileg mutatnak egyszerűbb képet, mert a kivitelezés során igen fontos szempont volt a díszletek kezelhetősége. Az Opera műsorrendje ugyanis megköveteli a háttérelemek gyakori bontását és építését. Az eredeti, vicenzai színházon több a plasztika, az oszlopok tetején is szobrok állnak. Nem építik, nem bontják, több száz éve egy helyben áll. Az Operaház díszletei ezzel szemben mozgathatók, ezért az elemei felfüggeszthetők, akár a padlásra is felhúzhatók addig, amíg mást játszanak a színpadon. Az eredeti helyszín felső domborműveit az operaházi falakon különleges technikával készült festmények helyettesítik, amelyek megvilágítva ugyanazt az optikai látványt nyújtják, mint a kőből készült domborművek.

A bemutató egyik különlegessége lesz, hogy a karmesteri dobogóra ezúttal egy hölgy, Keri-Lynn Wilson lép. Az amerikai karmester a legnagyobb kanadai és amerikai zenekarok élén állt, de dirigált többek közt a Római Operában, olyan szólistákkal működött együtt, mint José Carreras, Andrea Bocelli, Isaac Stern; vezényelte a Bécsi Filharmonikusokat, a Lipcsei Gewandhaus Zenekart, dirigált a bécsi Staatsoperben. Véleménye szerint a Don Giovanni tökéletes opera. Da Ponte isteni történetmesélésével, Mozart pazar zenéjével a szöveg és a muzsika tökéletes párosítása jött létre. Az opera halállal kezdődik és zárul, közte pedig azt az utat tesszük meg, amelyet Don Giovanni a környezetével és a kalandjaival bejár. Mindenkire hatást gyakorol, s ettől ezek az emberek is érdekesebbé és élőbbé válnak. Egy operánál mindig lényeges, hogy a karmester, az énekesek, a zenekar és a rendező jól együtt tudjon működni és ennél az előadásnál ez tökéletesen meg is valósul.

Don Ottavio szerepét a fiatal, türkmén származású Dvolet Nurgeldiyev énekli. Énekesi diplomáját Hollandiában szerezte, karrierje Hamburgban indult, az ottani Állami Operaház tagja, de ma már Európa számos országában sikeres tenoristaként ismerik. Nála Mozart a legkedvesebb szerzők között foglal helyet. Különösen, mert partitúráiban kifejezetten figyelt az énekesek lehetőségeire. Énekesi hangokra írta a zenéit. Ezért aki egy életen át Mozartot énekel, annak biztosan nem fog tönkremenni a hangja.

December hatodikán mutatkozik majd be Zerlina szerepében Hajnóczy Júlia. A második nagysikerű amerikai turnéjáról nemrég hazatért énekes zenei tanulmányait ötéves korában kezdte, előbb csellózott és csak 18 éves korától énekel. Számára a próbafolyamat legeleje volt különösen érdekes. Elemző próbákat tartottak a rendező vezetésével, aki addig korrigálta az énekeseket, amíg olaszul nem hangzott hitelesnek amit, ahogyan mondtak. Ez nagyon jót tett a szerepnek és alighanem az énekesek további pályafutása során is hasznos lehet.

Más szempontból tartja érdekesnek a bemutatót Kolonits Klára. Neki ez a hetedik Don Giovanni bemutató és az ötödik Donna Anna szerep, mégis, már az első próbán kapott olyan tanácsokat a rendezőtől, amiket korábban sohasem hallott. Minden részletében új Donna Annát jelenít most meg, ugyanis már az első jelenetben olyan emocionális változás van ebben a szerepben, ami az egész alakítást befolyásolja. Az énekesek sokszor gépiesen mondják a szöveget, ezt de Bosionál nem lehet. Elvárja, hogy minden lépés mögött legyen tartalom!

Szabóki Tünde, aki a zongoratanári diploma megszerzése után előbb a budapesti, majd a grazi Zeneakadémián folytatta tanulmányait, inkább Wagner és Richard Strauss szerepekben lépett fel mostanában, elsősorban oratórikus műfajokban, koncerténekesként ismert. Szerinte Mozart műveit viszont „koncentráltabban" kell énekelni. Ebből rengeteget lehet tanulni. Korábban énekelte Donna Annát németül, a Zeneakadémiára Zerlinával felvételizett, mégis úgy érzi, a legjobbkor jött az életében ez a szerep, mert most érett rá igazán.

Horváth Ádám életében is ez már az ötödik bemutató, amikor Don Giovanit énekelhet. Ő is Grazban a Zeneművészeti Egyetemen végzett és jelenleg doktori tanulmányait is ott folytatja. A mostani előadás egyik fő értékét a művészi összjátékban látja. Úgy fogalmazott: „dobunk egy labdát és a másik visszadobja, nem hagyja leesni." Bevált az ötlet is, hogy egy hölgy vezényel, ez sajátos színt ad a produkciónak. Nanà Cecchi díszleteit már sokan dicsérték, de a jelmezei legalább annyira kiválóan sikerültek.