Révay András: Új reneszánsz kezdetén

Sokan, sokféle módon idézik mostanában Bibó Istvánt, de még a szakemberek körében is vita folyik arról, mi is volt, ki is volt valójában. Az Alexandra Kiadónál most megjelent Bibó-breviárium célja éppen az, hogy az olvasó tisztább képet kapjon a 20. század egyik legnagyobb politikai gondolkodójáról.

Sokan, sokféle módon idézik mostanában Bibó Istvánt, de még a szakemberek körében is vita folyik arról, mi is volt, ki is volt valójában. Az Alexandra Kiadónál most megjelent Bibó-breviárium célja éppen az, hogy az olvasó tisztább képet kapjon a 20. század egyik legnagyobb politikai gondolkodójáról.

A kötet hármas együttműködés eredményeként született. Az Alexandra Kiadó, a Bibó István Közéleti Társaság és a Népszabadság fogott össze megjelenése érdekében. Vita ide vagy oda, annyi bizonyos, hogy Bibó István a magyar politikai gondolkodás kiemelkedő alakja. Szellemiségének titka kettős: az egyedülálló intellektualitás és az ugyancsak egyedülálló morális minőség. A gondolkodását átható keresztyén – egyben polgári és demokrata – erkölcs cselekvési parancsként is szolgált számára. Ez emelte őt bizonyos helyzetekben magától értetődő természetességgel a hétköznapok szintje fölé és tette olyan személyiséggé, akinek példáját honfitársai nemigen követhették ugyan, ám az mégis örökérvényűvé vált a nemzet számára. A könyv megjelenésekor a Kiadó felkérte ifjabb Bibó Istvánt, Márton Lászlót, és Debreczeni Józsefet, együtt mutassák be a kötetet a meghívottak számára.

A Bibó István Közéleti Társaság elnökségi tagja Márton László – mintegy házigazdaként – a Társaságról szólva elmondta, 12 éve működik, első elnöke Göncz Árpád volt. Megpróbálják Bibó István szelleméből átvenni és gyakorolni azt, ami ma is érvényes: a higgadt, pallérozott beszédet, az ellentétek tudomásul vételét. A könyv megjelenése különösen azért vált időszerűvé, mert Bibóról rendkívül sokan, sokat beszélnek, sokat idézik, de gyakran félreidézik. Például mostanában sűrűn mondják: „Demokrata az, aki nem fél." Bibó István nem ezt mondta! Szerinte „demokrata az, aki nem fél a képzelt veszélyektől, mert a képzelt veszélyek éppen a félelem által válnak valóságossá." Bibóról sok közhely van forgalomban és ennek a könyvnek az egyik célja, hogy a dolgokat a helyére tegye. A másik célja pedig, hogy mivel az életmű nagyon széles, legalább fél évszázadot fog át, így nincs mindenkinek lehetősége arra, hogy az akkor keletkezett több ezer oldalt – vagy legalább egy részét – elolvassa. Olyan könyvet kívántak az érdeklődők kezébe adni, hogy ebből fel tudják mérni a teljes életművet.

Ifj. Bibó István művészettörténész – a Nagy Imre Kormány miniszterének fia – nyugodt lelkiismerettel járult hozzá a szemelvények kiadásához, hiszen az alapvető művek már többször is megjelentek, külföldön is, idehaza is. Ennek a könyvnek az is erénye – hívta fel a figyelmet – hogy néhány gyakran használt gondolatot jobban megvilágít. Az a mondat, hogy „politikában hazudni nem lehet" nem azt jelenti, hogy nem lehet hazugságokat mondani, hanem, hogy konstrukciókat nem lehet ráépíteni, következmények nélkül nem lehet hazudni. Vannak olyan gondolatok, melyek annyira időtállóak, hogy szinte frissnek, mainak hatnak, pedig hát nem ma keletkeztek. A társadalmi elitről írta többek között: „Miről lehet észrevenni, hogy az elit önbizalma törést szenvedett? Ha az elit elkezdi hamisan értékelni az egyszerű „köz"-népben rejlő értékeket. (…) Jól rendezett társadalomban, jó egyensúlyú közösségben az elit beszél legszebben, az elit a politikai bölcsesség letéteményese. Az igazi elit tud tiszteletet parancsolóan viselkedni, tudja mi az, amit megkövetelhet, vele szemben a tiszteletlenség csak szórványos eset lehet. A tiszteletlenség általánossá válása annyit jelent, hogy az elit másként értékeli önmagát, mint a társadalom őt."

Egy másik gondolata most különösen időszerű. Ezt írta: A forradalom nagyon hasznos dolog lehet adott szituációkban és nagyon haszontalan más szituációkban. Ilyenfajta átköltések, hogy forradalmat lehet békés úton is csinálni, forradalmat lehet parlamentális úton is csinálni, teljesen hiábavalóak, mert vagy merő kép az, hogy parlamentális úton forradalmat értem el; vagy pedig, ha úgy gondolom, hogy parlamentális úton lefolytatok valamilyen hatalomváltást, aztán a hatalom birtokában előveszem az addig eldugott erőszakot, ez nagyon átlátszó manőver, amely végeredményben megint csak ugyanazt a páni félelmet és gyakorlatilag a reakció győzelmét fogja elindítani, mint a történelemben már annyiszor." Ezeket a sorokat negyven évvel ezelőtt írta Bibó, mintha csak látta volna napjaink történéseit!

Debreczeni József számára az egyik szerkesztési szempont az időrend, a másik pedig az alapvető művek önálló tételként szerepeltetése volt. Ugyanakkor olyan szövegrészeket is igyekezett beválogatni, melyek a mai magyar politikai helyzethez illenek. Hiszen az életműben ilyeneket találunk: „Demokrácia nincs eleven, pezsgő szabad és demokratikus önkormányzati élet nélkül. Minden országos demokrácia merő fikció, ha nincs meg az egyes ember számára hozzáférhető kisebb közösségekben a szabad közélet iskolája." A következőket 1946-ban írta: „A magyar politikai pártokat az a veszély fenyegeti, hogy elsősorban a politizálásra kapható, de korrupt és selejtes elemeknek a közreműködését kapja meg, az ország többsége pedig egy bizonyos békét, nyugalmat és rendet kívánó passzivitással nézi a fórum tülekedését…" Jól látjuk tehát, Bibó műveiben annyi az aktualitás, hogy szinte biztosra vehető, egy újabb Bibó reneszánsz következik, ismét felélénkül az érdeklődés iránta.