Révay András: Majdnem magyar?

 Ma már egyre kevésbé lepődünk meg azon, ha valamely világhírességről egyszer csak kiderül, hogy felmenői között magyar is található. Bár a csodálkozás némileg erősebb lesz, ha olyan személyiséggel gazdagodik ez a sor, akiről azért ezt végképp nem gondoltuk volna! Azt is tudjuk, hogy a szerelem nagyúr, olyan nagy, hogy még egy magyar nyelvű levél megírására is késztetheti a szerető – bár magyarul nem tudó – kedvest.

 A bevezetőben említett állítások mind igazak, a 20. század egyik legmeghatározóbb művészére, a napjainkra ikonikussá vált Frida Kahlo-ra vonatkoznak! Az ő műveiből nyitott most tárlatot a Magyar Nemzeti Galéria. A kiállítás régi adósságot törleszt, hiszen a közönség már régóta várja a csak sok évvel halála után világhírűvé vált, ám azóta is töretlen népszerűségnek örvendő mexikói művész magyarországi bemutatkozását. A Magyar Nemzeti Galéria négy hónapra ad otthont a világ legjelentősebb Frida Kahlo gyűjteményével rendelkező mexikói múzeum, a Museo Dolores Olmedo remekműveire épülő, az életmű egészét átfogó tárlatnak, mely november 4-ig látogatható. A 35 műtárgy – 26 festmény és 9 rajz – között látható néhány, a művész védjegyévé vált önarcképei közül, és szerepelnek majd olyan jelentős művek is, mint az egyik legelső vászonfestménye, valamint életrajzi ihletésű képek, portrék, szimbolikus tartalommal telített alkotások is.

 A kiállítás megnyitásának időpontja nem véletlen – árulta el, dr. Baán László, a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója. Július 6-án van Frida Kahlo születésének 111. évfordulója. Ez a kiállítás ezúttal nem az ünnepeltnek, inkább nekünk ajándék. Magas művészeti és kulturális értékeket képvisel, mely nem csak európai, hanem világszínvonalon is jelentős. Különleges megkülönböztetéssel ruházza fel Budapest művészeti világát, számtalan országból vonzza majd a magyar fővárosba az érdeklődőket. Frida Kahlo és művészete Mexikó és a világ átfogó és sajátos elemeit képviseli. Kompozíciójának szimbóluma ma a 20. század művészeti archívumának részét képezi és kétségtelen, hogy számtalan ország kortárs művészére van befolyása.

 Frida Kahlo életéről nem beszélhetünk Mexikó történelmi eseményeinek figyelembe vétele nélkül – hangsúlyozta a kiállítás megnyitásakor őexcellenciája David Nájera Rivas, Mexikó Magyarországra akkreditált nagykövete. Mexikó liberális úti célként a húszas és harmincas években virágzott, a világ minden tájáról vonzotta a külföldi művészeket, írókat, fotóművészeket és filmkészítőket egy olyan időszakban, mely a Mexikói Reneszánszként vált ismertté. A kiállítás egy forradalom utáni, művészeti és kulturális kifejezésmódot mutat be. Frida Kahlo 1928-ban a Fiatal Kommunisták Szövetségéhez csatlakozott, ugyanabban az évben, amikor Diego Rivera, a közoktatási minisztérium falait festette. 1929-ben ment hozzá, az akkor már híres Diego Rivera festőhöz. Mexikóban, akkor nagyon sokféle művészeti hatás érvényesült. Ezeket ők megszűrték és inspiratív művészetet hoztak létre. Olyan kultúrát, ami sokban gyökerezett a helyi, ősi mexikói művészetben. Ezt a kiállítást korábban sokan próbálták már Budapestre hozni, végre sikerült, nagyon rövid idő alatt. Segítségével most együtt lehet itt Budapesten Frida és Mexikó!

Nagy jelentősége van annak, hogy mi itt együtt ünnepelhetjük a kiváló művész 111. születésnapját egy ilyen csodálatos kiállítással – emelte ki Carlos Phillips, a Museo Dolores Olmedo igazgatója. Fotóművész édesapja ugyanis német-magyar származású volt! Erről viták folynak, a németek maguknak követelik, de vannak adatok a kettősségre vonatkozóan is. Abban az időben még nem volt színes fénykép, a képek színezésében Frida segített édesapjának. Részben ennek is szerepe van későbbi látásmódjában. Frida valóban ikonikus alak, igen jól szimbolizálja a nők felemelkedését az egyenjogúsításukért vívott küzdelmet. Nagyon erős egyéniség volt. Diego Rivera ismert muralista festő volt, hatalmas falképeket alkotott. Neki mutatta meg azt a képét, amit autóbusz balesete után festett. Rivera tanácsára folytatta a festést és a találkozás után hat hónappal már össze is házasodtak.

 Ez egy nagyon különös házasság volt. A monumentális testalkatú Rivera és a mellette galambnyinak látszó Frida „atom pár”-nak bizonyult! Kommunista gondolkodású, szocialista gyakorlati beállítottságú, vallás nélküli párt alkottak. Bár többen úgy gondolják, hogy Frida mártírként élt Diego mellett, mások szerint ez fordítva is lehetett! Mindketten nagyformátumú személyiségek voltak, rendkívül műveltek. Nagyon jól ismerték Mexikó történelmét, kultúráját és ezt alkotásaikban mindig kihangsúlyozták. Frida nagyon szerette a népszokásokat, viseleteket, ő is ezekbe öltözött, kötődött a népi kultúrához. Műveiben jól mutatja meg a szeretetet, azt a fajta hazaszeretetet, ami a kultúra iránt a mexikói népben él. Annak ellenére, hogy nagyon sok nehézséggel kellett megküzdenie, mégis úgy élhetett, ahogy szeretett volna!

 A művész élete és művészete elválaszthatatlan egységet képez: az életmű jelentékeny része Frida Kahlo személyes élményeiből, érzéseiből, szenvedéséből merít. A fiatalkorában súlyos buszbalesetet túlélő, az élete során számtalan betegséggel küzdő, néha hetekre, hónapokra ágyhoz láncolt művész a magánya ellen is harcolt. A válogatás betekintést enged a festőnő szuggesztív, testi és lelki gyötrelmekkel teli belső világába, valamint az általa megélt és újrateremtett, mitikus valóságába. A tárlat célja, hogy a bemutatott művekkel megidézze Frida Kahlo életének és művészetének szervesen összefonódó, együtt lüktető egységét. „Számomra már nincs remény” – írta a Reményt vesztve című képének hátoldalára, amikor az elszenvedett műtétek következtében nem volt képes enni. Az ágya sivár tájban áll, a festőállványon nincs vászon, az ételek törnek fel belőle.

 Az életművet öt szekcióban mutatja be a tárlat. Az egyik szekció azt a szenvedélyes, ellentmondásos, de mindenképpen erős kapcsolatot mutatja be, amely egy óriási művészpárost kötött össze. Frida Kahlo úgy tartotta, hogy élete során két nagy baleset érte: buszbalesete és Diego Rivera, melyek közül a második volt a súlyosabb. Szinte gyermeki rajongással csüngött az imádott férfin, aki, bár szerette, nem tudott gátat szabni temperamentumának, és folyamatosan megcsalta. A legnagyobb fájdalmat az okozta Fridának, amikor rájött, hogy Diego, Frida kedvenc húgával, Cristinával is szerelmi kalandba bonyolódott. Ennek érzelmei tükröződnek a „Csak néhány késszúrás” című képen, mely egy megtörtént hűtlenségi gyilkosság hatására keletkezett.

 A tárlaton természetesen szó esik majd Frida szerelmeiről is. A testiség Frida Kahlo számára „az élet szeretetét, egyfajta elemi ingert” jelentett – ahogy első nagy szerelme fogalmazott. Bár sokat szenvedett férje, a rajongásig imádott Diego Rivera vérbő természete miatt, mégis élete végéig kitartott mellette. Ettől függetlenül időről időre hosszabb-rövidebb szerelmi kalandokba bocsátkozott. A szeretők sorából kiemelkedik a magyar származású Nickolas Muray, aki Kahlo életében talán a harmadik legfontosabb férfi volt az apja, Guillermo Kahlo és a férje után. Bizonyos, hogy 1931 és 40 között fennálló szerelmi viszonyuk meghatározó volt a művész számára. Kapcsolatuk különbözött az előzőektől, nemcsak a tartóssága miatt. Mély, őszinte szerelemről tanúskodik az a – feltételezhetően – legelső levél, amit Frida magyarul írt és talán ez oka lehetett annak is, hogy élete végén Frida különös vonzalmat érzett a magyarság iránt.