SCHEIBER HUGÓ A KIESELBACHNÁL

Önarckép és fotó

Minden idők legnagyobb Scheiber-tárlatát lehet látni a Kieselbach Galériában november 21-ig! Megtekinthető naponta 10-18 óráig. Egyben megjelent az eddigi legátfogóbb Scheiber Hugóról szóló monográfia is Molnos Péter művészettörténész tollából.

Önarckép és fotó

Minden idők legnagyobb Scheiber-tárlatát lehet látni a Kieselbach Galériában november 21-ig! Megtekinthető naponta 10-18 óráig. Egyben megjelent az eddigi legátfogóbb Scheiber Hugóról szóló monográfia is Molnos Péter művészettörténész tollából.

A Kertész utcai bérház

Kieselbach Tamás kiadásában és támogatásával a Scheiber Hugóról (1873-1950) készült nagyméretű, színes album éppen a 30. kötet. A könyvbemutató címe: Igazságszolgáltatás egy olyan festőnek, aki egész életében hiába várt az elismerésre. Az óriási életművet ugyanis sok múzeum és a művészettörténet sem kezel még az igazi helyén. Korábban nem merték értelmezni, talán nem is tartották „komolynak" a munkáit. „A képek mögé kell képzelni a megfelelő környezetet, látni  kell a művet a hozzáillő keretben. Aki erre nem képes, az a magyar festészettel sem jut dűlőre" – állítja előszavában Kieselbach Tamás.

Scheiber a Galériában

Molnos Péter 516 oldalas, több mint 410 reprodukciót és 230 dokumentumfotót tartalmazó, korabeli cikkek, levelek és visszaemlékezések százait felvonultató kötete most esélyt kínál arra, hogy hiteles képet kapjunk a teljes életműről. Molnos két évig dolgozott a könyvön. A Kieselbach Galéria rövid időtartamú kiállításán először láthatunk eredeti képeket. A következő három hétben videók, csoportos vezetések és Scheiber-hamisítványokról szóló előadások is lesznek. Ezen idő alatt bárki behozhatja Scheibernek tulajdonított képeit eredetiség-meghatározásra. Szükség van rá, hiszen az elmúlt három évtized leggyakrabban hamisított festőjéről van szó. Legértékesebb korszakának Molnos Péter az 1917-22 között éveket tekinti.

Babits Mihály portréja

Scheiber „problémás" művész, modern érték. Alig vannak töretlen életpályák, „mint más területen sem. Elég csak a 20. századi magyar politikusok sorsára gondolni. Ki az, akit minden döntésével, minden mondatával, minden alkotásával a teljes valójában magunknak érzünk?" Most ezzel a kötettel az avantgárd művész végre az őt megillető rangjára kerülhet.  

jazz-korszak

Scheiber „rengeteg gyengébb képet festett, emberi karaktere, családi környezete és az őt körülvevő ország – a fejletlen mecenatúra és a gyenge műtárgypiac – alkalmatlanná tette arra, hogy koncentráltan dolgozzon. Mindezek ellenére voltak nagyon hiteles villanásai. Sőt: 1917-től közel egy évtizeden át remekművek sorát alkotta meg… A korai Scheiber-képek brutális látásmódja, a dús festőiség és a kivételesen érzéki felületkezelés most kellő erővel jelenik meg a lapokon… Ebben a pár évben igazi expresszionista művészként, látható élvezettel torzította a körülötte lévő világot, s merte saját arcát is rútnak ábrázolni… ezt a modern attitűdöt hiányoltam évtizedeken át a Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításáról és a Scheiberrel foglalkozó szakirodalomból. Mert ebben a korszakban olyan művek születtek, melyekre a világ bármelyik nemzete büszke lenne" – idézzük tovább Kieselbach galériatulajdonos-művészettörténészt.

Scheiber – saját bevallása szerint – több mint tízezer képet készített. A legtöbb hazai és külföldi gyűjteményben az ő művei képviselik a magyar modernizmust. A világ aukcióin sokkal több képe szerepelt, mint elismertebb kortársainak: Bortnyiknak vagy Kassáknak és a magyar avantgárd többi alakjának. Külföldön Scheiber slágercikk, amíg nálunk alig ismerik. Sok műve lappang határainkon kívül, hiszen az 1960-as években például a BÁV 35 festményéért 4500 forintot fizetett, vagyis „kilóra" vásárolta. Ezek zömében külföldre kerültek. A szocializmus korszakában jó exportcikknek, konvertibilis valutának számítottak.

Portré

Az 1920-as években Berlinben, 1927-ben New Yorkban és 1933-ban az olasz futurista, Marinetti meghívására Rómában mutatkozott be – e képek ma már sehol sem lelhetők fel. Kiállítása volt Bécsben, Berlinben és Párizsban is. Kávéházi emberként 1924-29 között élvezte a berlini jazzt, az ún. néger zenét, és ahhoz hasonlóan rögtönzött plakát-stílusban, expresszinista módon improvizált. Látványos alkotásaival alakította ki a saját stílusát. Berlinben együtt állított ki barátjával, Kádár Bélával. Hazatérve megint magányos és sértődékeny maradt, egyetlen kritikus megjegyzés miatt összeveszett a KUT társasággal is. Kádár Béla jobban menedzselte magát, könnyebben érvényesült.

Önarcképek

Scheiber óriási rajztudását igyekezett utánozni 1930-tól egy László László nevű festő, aki az első hamisítója lett. Mégsem tökéletesek az alkotásai, mert Scheiber gyorsasága utánozhatatlan, aki – bár balkezes volt – két kézzel festett egyszerre. Sürgette az idő és a megélhetés: sörért, virsliért, szivarért rajzolt, nem tudott kikeveredni a nyomorból. Soha nem nősült meg, két nővérével osztotta meg szegényes, Kertész utcai kis lakását. A napi betevőért dolgozott, fillérekért szórta el a műveit. Riporteri fürgeséggel, plakátszerű dekorativitással készítette alkotásait. 

1945 után rajta maradt a kávéházi festő címke, ami nem számított haladónak, inkább megbélyegzésnek. A magyar avantgárd élvonalába tartozó Scheiber Hugó 1950-ben hunyt el – nagy szegénységben.

DOBI ILDIKÓ