Sikerélmény

Hosszú időn át ostromoltam a Magyar Postát egy vesszőparipámmal, unokám úgy mondaná: becsípődésemmel. Makacsságom gyökerei az időben mélyre nyúlnak. Bélyeggyűjteményem felszámolása után – a vér nem válik vízzé – parafilatelista lettem. Olyan megszállott, aki mindent gyűjt ami a postai úton továbbított levélborítékon szerepel – a bélyeg kivételével.

   Ajánlási ragjegy, expressz, tértivevény, légiposta, elsőbbséget jelző vignetta, reklámcímke, árujegy, levélzárók. És az olyan postai tájékoztatók, hogy „Címzett ismeretlen”, „Nem vette át”, „Elköltözött”, „Vissza a feladónak”.Az igazi parafilatelista ezeket az etiketteket eredeti borítékon gyűjti. Csak magyar és külföldi légiposta címkékből 40 darabot gyűjtöttem össze különféle borítékokon.

   Amikor a postások túlterheltsége miatt felszerelték a levélládákat a házakra, ezek a postai tájékoztatók megszűntek. Nem is lehetett személyes találkozás híján megállapítani, mi történt egyik-másik kézbesítetlen levéllel. Rendszerint  a postás odatette a ládikók tetejére, vagy a földre. Ott hevert néhány napig, amíg valaki ki nem dobta őket.

   Mint vérbeli gyűjtő, azonnal láttam, hogy nem lesz ez így jó. Elkezdtem ügyködni azon, állítsák vissza valahogy a postai tájékoztató címkéket. Először szabályos úton, reklamáló leveleket írtam a Postának, Közlekedési és Postaügyi Minisztériumnak, ügyfélszolgálatoknak. Nem történt semmi.

   Ravaszul tovább próbálkoztam. Küldtem ajándékot, egy ritka könyvet a posta központjának. A Bélyegmúzeumnak ajándékoztam egy különleges levelet, amelyet 1956. október 23-án adtak fel Budapesten és 26-án érkezett Dunaszentgyörgyre. Valójában ritkaságot, mert a forradalom alatt szünetelt a postaszolgáltatás, de ez valahogy átcsúszott. Mindkét ajándék kísérő levelében kértem a címkék visszaállítását. Nem hatódtak meg tőle, ez sem vezetett eredményre. Feladtam. Mármint a küzdelmet. Beláttam, a szél és a posta ellen nem lehet…….hadakozni. Majd hosszú évek teltek el.    

2018. június 11-én feladtam egy levelet. 15-én visszakaptam „Cím nem azonosítható” parafilatelista ritkasággal. Hurrá, éljen a Magyar Posta! Igazi sikerélmény volt. Kár, hogy már nem tudtam beilleszteni a valaha volt gyűjteményembe.

Láng Róbert