Sinkó István kiállítása a La Galerie Sofitelben

Rendhagyó volt. Rendhagyó, mert a kiállítás, a galéria egy szállodában volt, rendhagyó, mert a tárlatot maga a művész -Sinkó István- nyitotta meg képei bemutatásával.

Rendhagyó volt. Rendhagyó, mert a kiállítás, a galéria egy szállodában volt, rendhagyó, mert a tárlatot maga a művész -Sinkó István- nyitotta meg képei bemutatásával.

2008 ősze óta a Sofitel Budapest Chain Bridge nemzetközi kortárs képzőművészeti kiállítások és társasági események helyszíne. A RadaR segítségével – mely összekötő kapocs korunk képzőművészetének alkotói, valamint mecénásai, gyűjtői, vásárlói, illetve a művészet iránt érdeklődő nagyközönség között- különleges tárlatok bemutatására vállalkozik a hotel.  A korábbi Moreno Pincas, Gesztelyi Nagy Zsuzsa és Fürjesi Csaba tárlat után most Sinkó István kortárs magyar festőművész alkotásait tekinthetők meg a látogatók egészen november elejéig.

Sinkó a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola rajz-földrajz szakán végzett. Mesterének édesapját tekinti, de Szabados Árpád is nagy hatással volt rá. Számos egyéni tárlata volt már, többek között Miamiban, Brüsszelben. Elsősorban festőnek vallja magát, de tanított már általános iskolában, és vezetett művészeti tábort is. Publikál művészeti kritikákat, és múzeumpedagógiát oktat az ELTE-n. Ezek mellett csellón játszik, és fellép a Miami Art zenekar tagjaként. 1997-ben megkapta a Magyar Köztársaság Kiskeresztjét. Alapmotívumai a tér, a zene, a lépcső vagy -mint a mostani kiállításán- a víz.

„A víznek nincs gyökere, koronája vagy törzse. Ennek ellenére akad-e természeti jelenség, amely ennyire le bírná kötni figyelmünket, érdeklődésünket? Egy-egy robusztus sziklafal is odaszippantja tekintetünket. Mondjuk egy félórára. De hány órát tudunk eltölteni a hídon, a folyóparton, hogy a vízfolyam áramló forma- és színmuzsikájában gyönyörködjünk? […] Nem csoda hát, ha a művész arcmása egyre-másra visszatekint ránk a víztükrökből. Ámde miként értelmezzük a szikárabb, racionálisabb lépcső és korlátrendszerek között csapongó víztömegeket? S honnan lehet az, hogy nekem itt akaratlanul is Piranesi vészterhes, látványgazdag börtönsorozata ugrik be? Hisz Sinkó István expresszív, változatos képeinek édeskevés köze van a riasztó árnyak kérdéseihez. Nyugtalan, dinamikus műveinek sorában azonban a drámai veretű, kontrasztos tolmácsolás éppúgy helyet talál, mint a poétikusabb lágyságú, áttetsző és jelszerű előadás." (Szuromi Pál)

A kiállítás megnyitóján Sinkó István úgy fogalmazott, hogy képzőművészeti pályafutása a vízparton kezdődött, mikor mappával a kezében ment ki a víz mellé képzőművész édesapjával dolgozni. Angliai utazásán a csatornarendszer zubogó vízének látványa is megragadta, ennek élményének gyümölcse megtekinthető a tárlaton. Fia úszásoktatása szintén kihatott víz korszakára, képeiben ezen elemek is megtalálhatók. Művében a kiszolgáltatottság, fenyegetettség, kitettség érzését is megjeleníti.

Sinkó István kiállítása a La Galerie Sofitelben, a RadaR segítségével megtekinthető Budapesten az V. kerület Roosevelt tér 2. szám alatt.

Németh Krisztina