Szembenézés a múlttal
2 perc olvasásII.Világháborús magyar hadigazdálkodási plakát
– Kormányzó úr, Bárdossy László külügyminiszer úr kíván önnek beszélni.
– Jöjjön. Szervusz Laci mi hírt hoztál?
– Főméltóságú uram, öt napja kitört a második világháború. El kell dönteni, kinek az okdalára álljunk.
– Mi a választék?
– Hát itt a Berlin-Róma-Tokió tengely, vagyis a tengelyhatalmak. Ezzel szemben áll Anglia, Franciaország, Oroszország, a központi hatalmak. Döntse el, főméltóságú uram.
– Zum Kotzen! Figyelj Laci, nem azét kapsz külügyminiszterként ötezer pengőt havonta, valóságos kis vagyont, hogy én döntsek. Neked kell választani, én legfeljebb jóváhagyom, vagy nem.
– Rakovszky Iván, a Fővárosi Közmunkák Tanácsának elnöke, nem mellesleg jó barátom, azt javasolta, hogy tartsunk nemzeti konzultációt. Kérdezzük meg a népet.
– Milyen kérdéseke gondol Iván?
– Például ilyenekre. 1.Akar Nagy-Magyarországon élni? 2.Győztes háború esetén csatoljuk Ukrajnát Magyarországhoz? 3.Megbocsássunk-e Sztálinnak, ha sírva könyörög életéért, amikor feltétel nélkül megadja magát? 4.Akarja-e, hogy az alapvető élelmiszerekre fix árat és jegyrendszert vezessünk be? Ilyesmikre gondolt.
– Nem jó, népem még nem elég érett erre.
– Értem. Akkor azt javasolom, üzenjünk hadat a Szovjetuniónak.
– Rendben. készen áll a hadseregünk?.
– Barta Károly hadügyminiszer szerint ennél készebben már nem is állhatna.
– Jó, akkor hadüzenet és teljes gőzzel előre.
– Főméltóságú uram, hadat habókra nem lehet üzenni. Valami indok is kell. Év elején az oroszok visszaadták az 1848-as hadi zászlóinkat, amellett Trianon ügyében sem sárosak. Esetleg mondhatnánk, hogy Kassát megtámadta Vorosilov marsall. Talán beveszi a világ. Azonkívül a Führer sem üzent hadat, csak úgy ment nekik szeptember elsején.
– Jó, akkor mi sem üzenünk. Laci, jelentsd be a Parlament alsó és felsőházának, valamint a közvéleménynek, hogy a kassai támadás miatt hadban állónak tekintjük magunka a Szovjetunióval. Világos?
– Igenis, főméltóságú uram, azonnal intézkedem.
– Várjál! Az Uralnál álljunk meg. Arra a területre nem tartunk igényt.
– De főméltóságú uram, és az ugor őshaza?
– Az már régen volt. Különben is lovagias nemzet vagyunk. Elmegyünk szövetségeseinkkel az Urálig és punktum!
Láng Róbert