SZÍN, FÉNY, RAGYOGÁS – Márffy Odön gyűjteményes kiállítása.

 Csinszka

A Kovács Gábor Művészeti Alapítvány arra vállalkozott, hogy két szinten a Márffy életmű legjelentősebb darabjait bemutassa, ezáltal a XX. Század elejének egyik nagy modernistáját, a modern magyar művészet maghatározó alakjának életművét a közönség elé varázsolja. – mondta Fertőszögi Péter, a Szín, Fény, Ragyogás címmel a KOGART Házban megnyitott Márffy Odön gyűjteményes kiállítás tájékoztatóján.

 Csinszka

A Kovács Gábor Művészeti Alapítvány arra vállalkozott, hogy két szinten a Márffy életmű legjelentősebb darabjait bemutassa, ezáltal a XX. Század elejének egyik nagy modernistáját, a modern magyar művészet maghatározó alakjának életművét a közönség elé varázsolja. – mondta Fertőszögi Péter, a Szín, Fény, Ragyogás címmel a KOGART Házban megnyitott Márffy Odön gyűjteményes kiállítás tájékoztatóján.

Az elmúlt évek nagy tavaszi tárlatai inkább a századfordulóhoz kötődtek. Az elkövetkezendő években – mintegy programsorozat – szeretnék a klasszikus kiállítások időbeliségét egy kicsit följebb helyezni és a XX. Század első harmadának kimagasló életműveit bemutatni. Az első gyűjteményes kiállítás Márffy Ödön munkásságát foglalja össze, a tervek között szerepel Egry József és Nemes-Lampérth József.

		Fürdő nők

Márffy Ödön meghatározó szerepet játszott az 1900-as évek festészetében – részben a Nyolcak festőcsoport tagjaként, részben pedig az avantgard törekvések egyik hazai meghonosítójaként. Négyévnyi párizsi tanulóidő után mutatkozott be képeivel a budapesti közönségnek. Gulácsy Lajossal 1907 márciusában közösen tartott kiállítása már komoly elismerést hozott számára. A hivatalos megbecsülésnél is fontosabb volt azonban, hogy művészetére felfigyelt Rippl-Rónai József és Kernstok Károly. Így lett alapító tagja az első, modern festőket tömörítő hazai szervezetnek, a MIÉNK- nek; és kapcsolódott Kernstok Károly köréhez, akivel később a Nyolcakat alapította. 1908-tól rendszeresen lejárt Kernstok nyergesújfalui birtokára festeni, ahol együtt kísérleteztek a francia fauveok – Matisse, Derain, Braque – nyomán élénk színkontrasztokkal festett kompozícióikkal.
A Nyergesújfalun megforduló művészekből szerveződött az a csapat, amely később megalakította az első magyar avantgárd csoportot, a Nyolcakat: Márffy Fürdő nők című vásznával egyike lett a legbotrányosabbaknak. Az elkövetkező években festészete folyamatos átalakuláson ment keresztül, a szertelen ecsetkezelést felváltotta a Cézanne hatását tükröző, szigorú kompozíciós rend. Az első világháború kitörése azonban a Nyolcak mozgalmának elsorvadásához vezetett: Márffy több társához hasonlóan bevonult, és hadifestőként dolgozott. Az évtized végére festészetét – részben Kokoschka nyomán – az expresszionizmus felé közelítette. 1920 augusztusában feleségül vette Ady Endre özvegyét, Csinszkát. Házasságuk tizennégy éve a révbe érést hozta el számára. A húszas évek derekára kifejezésmódja közérthetőbbre szelídült, a vibráló színeket párás, oldottabb hangulat váltotta fel képein, és a polgárság által kedvelt dekoratív stílus uralkodott el művészetében. 1924-ben alapító tagja, majd elnöke lett a modern magyar törekvések ernyőszervezetének, a KUT-nak (Képzőművészek Új Társasága). Csinszka 1934-es váratlan halála nagyon megrázta, másfél évig gyakorlatilag alig alkotott. Később festőként magára talált ugyan, de a társasági élettől visszavonult. A második világháború után bekapcsolódott az Európai Iskola munkájába, és rövid ideig úgy tűnt, újra egyenesbe került az élete, ám az ötvenes években ellehetetlenült. A figyelem csak a kultúrpolitika fokozatos enyhülésével fordult megint felé: a siker azonban későn jött, a beteg és idős Márffy 1959 decemberében elhunyt. Márffy Ödön művészete az elmúlt fél évszázadban mit sem veszített népszerűségéből. Képei szép számmal találhatók a hazai múzeumok és képtárak állandó kiállításain, gyakran szerepelnek időszaki tárlatokon, és igen kedveltek a műgyűjtők körében. Átfogó, gyűjteményes Márffy-kiállításra azonban 1958 óta nem került sor – a mostani tárlattal ezt az adósságot próbáljuk leróni. A több mint száz kép és grafika az életmű minden fontos állomását felvillantja, de a válogatásban nagyobb hangsúllyal szerepelnek az utóbbi évek kutatásai nyomán újra felfedezett fauve-os kompozíciók és a Nyolcak-korszak képei. A látogató a sokat reprodukált főművek mellett

számos kevésbé ismert, illetve eddig lappangó Márffy-festménnyel is találkozhat, köztük a fiatalkori párizsi időszak alkotásaival. A képek 15 közgyűjteményből és több mint két tucat magángyűjteményből érkeztek. A tárlat érdekessége, hogy nagyjából ugyanebben az időben a debreceni MODEM-ben Márffy Csinszka korszakának (1920-1 934) feldolgozása látható.

A mellékelt festmények fotói közül kettőt emelnék ki és idézném Rockenbauer Zoltán festményekhez mellékelt feljegyzéseit.

Csinszka (1922 körül)

Márffy 1920 augusztusában feleségül vette Ady özvegyét, Csinszkát. A házasság alaposan megváltoztatta életét, érzelmi és anyagi biztonságot is nyújtott a festőnek. Eladták Csinszka örökségét, a vesztes világháború következtében államhatáron kívülre rekedt csucsai Boncza kastélyt, és közös otthon építésébe fogtak a budai Szamóca utcában. A műtermes villa csak 1928-ra épült fel teljesen, ám addigra valóságos művészi szalonná vált. A tizennégy évnyi házasság – amelynek Csinszka tragikus agyvérzése vetett véget 1934-ban – egybeesett Márffy legtermékenyebb festői korszakával. Feleségéről mintegy félszáz olaj- és pasztellképet, valamint számtalan rajzot és akvarellt készített, és ez a sorozat olyannyira meghatározó az életműben, hogy a periódust Csinszka-korszaknak is szokták nevezni. E művek túlnyomó része arckép, de akad közöttük akt, és az ekkoriban kedvelt kerti és társasági jeleneteken is gyakran feltűnik Csinszka bubifrizurás, törékeny alakja. Annak idején Ady költői fantáziáját is elsősorban Csinszka tekintete ragadta meg, számos versének lett témája az igéző szempár, elegendő csak a leghíresebbre, az Őrizem a szemed címűre gondolnunk. Márffy Ödön Csinszka-portréinak többségén is ott világítanak a tágra nyílt, nagy, kék szemek, miként ezen a festményen is, amelyet Kállai Ernő művészettörténész, Márffy egyik első méltatója 1924-ben közzétett az Ars Unába, illusztrációul a festő stílusváltását elemző tanulmányához.

Fürdő nők (1909)
Cézanne „fürdőző képei" és Matisse nagyméretű, idillikus művei nyomán a „magyar vadak" is előszeretettel festettek árkádiai jeleneteket, azaz meztelen ifjakat érintetlen természeti környezetben. Márffy Ödön Nyergesújfalun készült aktjaival került legközelebb Matisse-hoz, anélkül azonban, hogy ez a hatás túlontúl közvetlen lett volna. Matisse híres, nagyméretű akt kompozíciói már azt követően készültek, hogy Márffy végleg hazatért Párizsból; legfeljebb ha az 1906-ban bemutatott Életöröm című vásznat ismerhette a francia mester hasonló munkáiból. Hogy e festmény kontúrokból formált ülő és álló alakjai ténylegesen előképül szolgálhattak számára, nem tudhatjuk. Mindenesetre Márffy is nagyvonalú lendülettel, szinte csak körvonalakkal vázolta fel nőalakjait, a test plaszticitását és az arcot éppen csak jelezte. A színeket teljesen alárendelte a kompozíciónak: a testek és a táj dekoratív foltokból állnak össze, a képen semmi sem olyan, mint a valóságban. Mégis, a festő szabadon futó ecsetje nyomán, a szinte hanyagul felvitt festékpászmákból kibontakozik a hegyes-dombos vidék és a folyó vizén remegő napfény ölelésében, a fürdés után önfeledten szárítkozó fiatal nők látványa. A képet Márffy 1909 végén, a Nyolcak festőinek első közös kiállításán mutatta be. Az akadémikus festészethez szokott, és az impresszionizmussal is épphogy csak barátkozó magyar közönségre sokkolóan hatott e festmény újszerűsége: az emberi test stilizálása, deformálása, és a természettől eltérő, vad színek használata. Sokkal inkább látták odavetett, polgárpukkasztó tréfának, mintsem felkészült művész alkotásának.

A kiállításhoz kapcsolódóan a KOGART Akadémia négy részes előadássorozatot indít, szerdai napokon május 5-ei kezdéssel. Előadó: Rockenbauer Zoltán, a kiállítás vezető kurátora.

http://www.kogart.hu/

A tárlat 2010. április 2.- augusztus 1. között látogatható.

Lantai József