Sztálin terve Ukrajna kiéheztetésére – a Vatikáni Titkos Levéltár dokumentumai

Október végén mutatták be a római Orosz Ökumenikus Központban Athanasius McVay és Lubomyr Luciuk professzor könyvét, melynek címe: A Szentszék és a holodomor – a Vatikáni Titkos Levéltár dokumentumai Szovjet-Ukrajna 1932-33-as kiéheztetéséről.

Október végén mutatták be a római Orosz Ökumenikus Központban Athanasius McVay és Lubomyr Luciuk professzor könyvét, melynek címe: A Szentszék és a holodomor – a Vatikáni Titkos Levéltár dokumentumai Szovjet-Ukrajna 1932-33-as kiéheztetéséről.

Pontos adatok nincsenek, de becslések szerint 2,4 és 7,5 millió között lehet azok száma, akik 1932-33-ban éhen haltak a dús termőföldű Szovjet-Ukrajnában. A szándékosan előidézett éhínség (holodomor) célja a nemzeti érzelmű ukrán lakosság kiirtása volt. Az eseményekről a könyv egyik szerzője, Athanasius McVay ukrán származású kanadai görög katolikus pap beszélt a Zenitnek.

„A szovjet gazdaság teljes csőd volt. Az ideológiai alapokon álló gazdasági elgondolások, a termelői kollektivizálás miatt az 1920-as évek végén hatalmas éhínség tört ki Oroszországban és Ukrajnában. Ettől a Szovjetunió politikailag meggyengült, ugyanakkor felerősödtek az ukrán függetlenedési törekvések. Sztálin úgy döntött, két legyet üt egy csapásra: kiirtja a kulákokat, s egyúttal az ukrán nemzetiségre is csapást mér. 1932-ben betiltották a privát élelmiszertartalékolást, és az ukrán gazdákat fegyverrel kényszerítették terményeik beszolgáltatására. Az elkobzott élelmiszert a szintén élelmiszerhiánnyal küzdő orosz területekre szállították."

McVay hozzátette: az éhínséggel kapcsolatos vatikáni dokumentumok nemcsak az események részleteit tárták fel előtte, hanem azt is, hogyan igyekezett a Szentszék beavatkozni, a világ elé tárni a tragédiát, enyhíteni az emberek szenvedését. „A pápa a Pro Russia Bizottság jezsuita elnökétől, Michel d'Herbigny püspöktől értesült a katasztrófáról. A francia püspök, akit szemtanúk tájékoztattak levélben, minden követ megmozgatott, hogy meggyőzze XI. Piuszt, indítson segélyakciót a Szovjetunió javára, mint 1921-23-ban ő maga és elődje, XV. Benedek pápa is tette. XI. Piusz zokogva olvasta a híradásokat, és mindenképpen tenni akart valamit. Az egyházi vezetők és a diplomaták azonban sajnos egyetértettek abban, hogy a segély nem jutna el az emberekhez, mert a szovjet hatóságok tagadják a Sztálin által szándékosan előidézett éhínséget. Végül a pápa mindössze annyit tudott tenni, hogy egy ukrán kapcsolatokkal rendelkező német segélyszervezeten keresztül 10 000 olasz lírát küldött az éhező katolikusoknak." 

A kérdésre, mi lehet az oka annak, hogy míg a holokausztról mindenki tud, addig Ukrajna borzalmas, több millió áldozatot követelő kiéheztetéséről Nyugaton alig hallott valaki, a szerző így válaszolt: „A Szovjetunió és utódja, az Oroszországi Föderáció máig tagadja, hogy az éhínség szándékoltan Ukrajna ellen irányult. Más államokra is politikai és diplomáciai nyomást gyakoroltak, hogy ne terjesszenek semmiféle információt, s főleg hivatalosan el ne ismerjék a holodomor tényét. A népirtás kérdése igen bonyolult; a lényeg, hogy szándékos akció volt, amely elsősorban a Szovjetunió orosz és ukrán területein élő ukránok ellen irányult."

Ma már filmek szólnak a holodomorról. Annak idején Malcolm Muggeridge és Gareth Jones voltak az első újságírók, akik Szovjet-Ukrajnába látogatva hírt adtak a történtekről. Mások viszont szándékosan tagadták az éhínséget. A New York Times egyik vezető szakértője, Walter Duranty több cikkben állította, hogy nem volt éhínség Ukrajnában, s írásaiért még Pulitzer-díjat is kapott. „Ma már kormánydokumentumok, az általunk közreadott dokumentumok, valamint Muggeridge és Jones korabeli tudósításai igazolják, hogy a néhai Duranty tudósításai nem voltak tényszerűek. Nem tudom, mi lehetett emögött; de úgy hallottam, egyes tudósok a Pulitzer-díj posztumusz visszavonását kezdeményezték" – jegyezte meg McVay.        

A most bemutatott, angol nyelvű könyv az ukrajnai éhínség egyedülálló, elsődleges és diplomáciai forrásokból merítő dokumentuma, amelyből az érdeklődők a XI. Piusz pápasága alatti Római Curia működését is megismerhetik. A kötet megírásához a szerző több mint tízezer oldalnyi, nagyrészt oroszul, kisebbrészt olaszul, franciául vagy latinul íródott anyagot olvasott el és fordított le – írja a Zenit.

Magyar Kurír

(mk)