Szubszaharai kötvények – magas hozamok, nagy kockázat

A világ legszegényebb régióját, a szubszaharai Afrikát nem szokták a befektetők kedvenc területei közé sorolni. Néhány éve azonban jelentősen megnőtt az USD-ben denominált kötvények kibocsátása a szubszaharai országokban, kihasználva a nemzetközi piac kedvező feltételeit.

A Szaharától délre fekvő országok államkötvény-kibocsátásai 2014-ben érték el a csúcsukat (14 milliárd USD), de ez a rekord könnyen megdőlhet az idén, ha Ghána és Nigéria közeljövőbeni kibocsátásait még ebben az évben újabbak követik.

A magas hozamokra vadászó befektetőket nem tántorítja el az a tény, hogy olyan kormányokra bízzák a pénzüket, amelyek komoly problémákkal küzdenek. A szubszaharai országok többségének gazdasága igen érzékeny a külső sokkhatásokra, mivel többnyire egy, vagy kevés számú nyersanyag kivitelétől függ, nincs igazán gazdaságpolitikája, és nem egy esetben a korrupció is nyomasztóan nagy mértékű.

Ha az elmúlt évek legnagyobb hitelfelvevőit nézzük, akkor az első helyen Ghánát, azt követően pedig Elefántcsontpartot és Kenyát kell megemlítenünk. A 2013 és 2016 között kibocsátott kötvényeikre Ghána 6,5% hozamot fizet (2026 január), Elefántcsontpart 6%-ot (2033 június), Kenya szintén 6%-ot (2022 június).

Ezek a kötvények mind a mai napig jól teljesítenek, de kérdéses, hogy ez fenntartható-e. A megnövekedett hitelfelvétel érzékennyé tette ezeket az országokat az amerikai dollár erősödésére és az esetleges kamatemelésre. Az esetek többségében az afrikai országok infrastrukturális fejlesztésekre vesznek fel hiteleket. Ezek a projektek nem termelnek olyan ütemben pénzt, mint ahogy a hitelek lejárnak, ezért az afrikai országok rendszerint újabb kibocsátásokkal refinanszírozzák az adósságaikat, hogy elérjenek egy teljesíthető futamidőt. De az USD-ben denominált hitelek feltételei egyre rosszabbodnak a kamatok emelkedése miatt, így veszélybe kerülhet a kötvénykibocsátó országok teljesítőképessége. Az igaz, hogy ezen országok többsége olajexportőr, és az utóbbi hónapok olajáremelkedése sokat javít a pénzügyi helyzetükön, de ez valószínűleg nem lesz elegendő ahhoz, hogy ellensúlyozza a dollár erősödéséből és a kamatok emelkedéséből eredő plusz terheket. És ha a szubszaharai országok közül csak egy is problémássá válik, a befektetők menekülni fogna a régióból, és ez nagy terhet jelent majd a többi országnak is.

Althea Spinozzi, Saxo Bank