„Utána lesz olyan ember formája” — A parasztság elképzelései a magzati életről
3 perc olvasás
12. hétben a Szül(et)És Kiállítás. Mint arról korábban már hírt adtunk, tabu témákat is boncolgató kiállítást nyitnak szeptemberben a Veszprém Megyei Múzeumban. Téma a szülés-születés.
12. hétben a Szül(et)És Kiállítás. Mint arról korábban már hírt adtunk, tabu témákat is boncolgató kiállítást nyitnak szeptemberben a Veszprém Megyei Múzeumban. Téma a szülés-születés.
A magyar parasztság körében évszázadokon keresztül zavartalanul virultak azok a naiv elképzelések, melyek minden babonás vonásuk ellenére megnyugtató válaszokkal szolgáltak a magzati fejlődés és személyiségjegyeink kialakulásának kérdését illetően. Ezt az ősi, „ultrahangos világ előtti" háborítatlanságot nem bolygatták fel az új tudományos felfedezések, nem ingatták meg a történelmi sorsesemények.
A magzati fejlődésről alkotott elképzelések fő forrásai az egyházi és a népi hagyományok mellett a természetes tapasztalatok voltak. A pap prédikációjából, a Bibliából kiolvasott homályos (olykor jámboran félreértelmezett) utalások nyomán szilárdan tartotta magát az elképzelés, mely szerint a magzat az első önálló mozdulattól, vagyis az első rugdalózástól tekinthető érző emberi lénynek. A vonatkozó bibliai történet szerint, mikor a várandós Szűzanya meglátogatta Erzsébetet (aki akkoriban Keresztelő Szent Jánost hordta a szíve alatt), Erzsébet magzata a Megváltó közelségét érezve nagyot ugrott örömében. Ezek szerint a méhben fejlődő gyermek is képes egyfajta észlelésre, reagál a környezetére. Ám a bibliai történetből nem olvasható ki, hogy pontosan mikortól vehető a magzat ember-számba, mikor történik meg az átlelkesülés?
A katolikus egyház álláspontja a középkortól a 19. század végéig egységes volt, és Arisztotelész elképzeléséhez tartotta magát. Arisztotelész úgy vélte, hogy az ember lelke vegetatív, érző és gondolkodó részből áll, melyek a magzati fejlődés során folyamatosan alakulnak ki, egyik a másik után. A vegetatív lélekrész kb. a terhesség első három-négy hónapjáig egyedüliként van jelen, mely nem több egy egyszerű biológiai-mechanikus létezésnél. Mivel az érző lélekrész csak a magzat megmozdulásakor alakul ki, az embrió korai elpusztítása még nem feltétlenül gyilkosság. Az átlelkesül és a „lelketlen" magzat közti megkülönböztetés a tridenti zsinattól 1869-ig hittétel volt. Hogy az elképzelés a népéletet sem hagyta érintetlenül, tanúsítja egy idős parasztember elmélkedése a 20. század elejéről: „Az (a magzat) csak egy vér egy csomóba, oszt az megköt, utána lesz majd olyan emberformája". (Vajda Mária gyűjtése).
Az újkori tudományos felfedezések nyomására az egyház nyitni kezdett a fogantatást követő, azonnali átlelkesülés gondolata felé. Egy téves 18. századi felfedezés ugyanis azt a döbbenetes hírt repítette világgá, hogy a spermiumok tulajdonképpen ember alakúak, és az anyaméhben pusztán méretbeli növekedésen mennek keresztül. Vagyis „mán kezdettül fogva olyan mint mikor világra jön, csak egész kicsibe" (Vajda M. gyűjtése). A kezdetleges mikroszkóppal folytatott vizsgálódások igazságértéküktől függetlenül hozzájárultak a korai magzatvédelem kialakulásához, a korai és kései abortusz közötti, eltérő megítélés megszűnéséhez.
Gyöngyössy Orsolya néprajzkutató
A kiállítás helyszíne: Laczkó Dezső Veszprém Megyei Múzeum (Veszprém, Erzsébet sétány 1.)
A kiállítás megnyitója: 2012. szeptember 8.
Tervezett nyitva tartás: 1 év
Kurátor: Mészáros Veronika néprajzkutató muzeológus
