Útban A Sportoló Nemzet Felé???

Uszoda szakadás, csarnok összedőlés és leromlás: Lehet itt még sportolni? -Qui prodest?

A három kérdőjel nem sajtóhiba, hanem annak a szabadidősport konferenciának a cime, amelyet 2009. március 31-én tartották meg a Magyar Sport Házában.Földesiné dr. Szabó Gyöngyi nyitotta meg az ülést, és kifejezte reményét, hogy talán a nap végére legalább egy kérdőjel lekerülhet a mondat végéről.

Uszoda szakadás, csarnok összedőlés és leromlás: Lehet itt még sportolni? -Qui prodest?

Dr Sárközy Tamás professzor beszélt a Nemzeti Sporttanács programjáról, munkatervéről, az állami kiadások megszorításáről. A gyermekek, fiatalok sportjának támogatását igyekeznek jelen körülmények között is megtartani. A lakossági sport terheti a lakosság kell, hogy viselje. A háztartások részvételét növelni kell, hiszen 2 millió ember él jobban, mint 20 évvel ezelőtt. A sportlétesítmények tönkrement állapotáról elmondta, hogy ez igaz, de újak is létesültek (tenisz, golf).

A lakossági résznél megnövekedett az önkormányzatok szerepe és erre jó példát mutat Hódmezővásárhely, ahol a sportcsarnok kihasználásával adnak lehetőséget a szabadidősportnak is.

A sporttörvényben a szabadidősport nem szerepel, hiszen az a versenysportra vonatkozik, ahol a versenyzők jogállását szabályozza. Szabadidősportban nincsenek kötött szabályok, versenyek. Kettősség jellemzi: nem verseny jellegű (túrázás stb.) és versenysport (iskolák közötti versenyek). Ezt a kettősséget nem szabad szembeállítani az élsporttal, versenysporttal. A szabadidősportok művelői épüljenek be szövetségekbe, egyesületekbe. Alapvető a gyermek- és ifjúsági sport. Ezt támogatni kell az államnak is és az iskolának is.

Földesiné dr. Szabó Gyöngyi a professzor úr előadása után a következő megjegyzést tette: A mi problémáink nem a gazdasági világválsággal kezdődtek. A 2 millió ember – aki meg tudja fizetni a maga sportolását – örvendetes, de a többiekkel foglalkozunk, és ezeket ne hagyja magára az állam! A magyer nemzet sportnemzet maradhat? Az voltunk, de ma iparággá vált a sport. Azzal, hogy a lakosság nem sportol, az életminőség romlik.

Dr. Dénes Ferenc sportközgazdász beszélt az információs sportról, ami a piaci cserekapcsolatokban meg nem jelenő testedzést jelent, majd megállapította, hogy a háztartások „sportfogyasztása" kevés!

Salga Péter a Nemzeti Szabadidősport Szövetség elnöke a szabadidősport központi finanszírozását mutatta be 2000-2008 között konkrét számadatokkal, majd feltette a kérdést: fontos-e a társadalomnak a lakosság testi-lelki egészsége? A médiaérdeklődés a szabadidősportban nem jelentős, így szponzorok sem jelentkeznek. Az egyén felel alapvetően saját sportolásáért. Belefér-e a fogyasztói kosárba a mozgásprogram?

Dr Gál Andrea TF adjunktus egy kutatás eredményeit ismertette, amelyben szomorú eredményt mutatott, hogy a fiatalok 1/3-a sportol naponta, ill. a lakosság 61 %-a nem szeret sportolni! Eltérőek az életkor szerinti és a nők-férfiak megkérdezéséből adódó válaszok, itt örvendetes, hogy a nők aktívabbak.

Páva Zoltán országgyűlési képviselő sportnemzet rangunk megőrzéséről beszélt. Elmondta, hogy Magyarország méltán lehet büszke sportolóinak eredményeire, hiszen akárcsak Nobel-díjasok tekintetében, sportolásban is benne vagyunk az első tízben. Az utánpótlás nevelése nagyon fontos, ehhez pozitív példákat kell biztosítani. Jelenleg nincs megfelelő átjárás a szabadidősport és az élsport között. Fontos lenne, hogy minden ember számára alapvetővé váljon a sportos életmód, hiszen ez megelőzi a szív- és érrendszeri betegségeket. A diákok testnevelés óráinak számát fontos volna emelni legelább további 2-vel! A létesítményfejlesztés szintén nagyon fontos. Ehhez multifukcionális épületekre van szükség, hogy a fenntartásukat is meg lehessen oldani. (A látványtervet bemutatta a konferencia résztvevőinek, de megtekinthető a http://www.sportolonemzet.hu/ honlapon is.)

A délelőtti programot pódiumbeszélgetés zárta.

A délutáni program első előadója Dr Bakonyi Tibor volt a NOB részéről. Elmondta, hogy a tettek hiánya és a korábbiaknál rosszab feltételek jellemzik a sportot. 500-nál is több módosító indítványt nyújtottak be a sport érdekében, de nagyon sok jó kezdeményezés ment veszendőbe. Keserűen állapította meg, hogy a sport ma a „nem túl fontos dolgok" kategóriájába tartozik, hiszen a Nemzeti fejlesztési tervben szó sem esik róla. Az életmód 53 %-ban határozza meg az egyén állapotát és ennek szerves része a sport.

Bardoczy Gábor az Önkormányzati Miniszteréium képviselőjeként a testnevelés fontosságáról és a nemzetközi dokumentumokról beszélt, bemutatta, milyen sok szakirodalom áll rendelkezésre, mégis a jelenlegi helyzet tragikus. A sportpolitika, a források szűkülése, a kommunikációs zavarok mind a megoldás ellen hatnak. Az állam szerepét az egészségügyi, oktatási tárcákkal összehangoltan lehetne hangsúlyosabbá tenni, ill. a pályázati lehetőségek bővítését is elérni. Egy pozitív kezdeményezésről számolt ba az Országos Nordic-Walking Programról, amely három pillérre épül: instruktorképzés, botok beszerzése, ingyenes programok.

Bánki Erik elnök úr a nemzeti sportstratégia szabadidősporttal kapcsolatos célkitűzéseinek realizálásáról beszélt volna, de elmondta, hogy az intézkedési terv nem lett elfogadva, így költségvetési források sem lettek hozzárendelve. A stratégia elfogadásában sok egyeztetés volt, értek el eredményeket a utánpótlás-nevelésnél (jégkorong). A szabadidősport jelentősége nagyon fontos, hiszen preventív eszköz az egészségmegőrzéshez, munkabíró képességhez, jobb közérzethez…

A délutáni programot pódiumbeszélgetés zárta, ahol a közönség tett fel kérdéseket a délutáni előadóknak. Voltak, akik beszámoltak saját területükön létező jó kezdeményezésekről, ill. nehézségekről.

Földesiné dr. Szabó Gyöngyi azzal zárta a konferenciát, hogy a 2004. november 12-i konferencia állásfoglalását ismertette, és közösen megállapítottuk, sajnos nem történt változás, az öt évvel ezelőtti felvetések máig érvényesek.

Lenhardt Ibolya