Valuták és devizák

A valuta készpénzt jelent, bankjegyet, vagy érmét. A forint törvényes fizetőeszköz. Egy húszezres az fizetőeszköz, de ha beteszem a bankba, akkor már csak követelésem a bankkal szemben. Ezért nem vehetnék semmit az üzletben. A valuta külföldi törvényes fizetőeszköz, de ha valaki nálunk betesz a bankba száz eurót, akkor az már csak deviza. Nem vehetünk érte semmit, ahhoz ki kell vennünk a bankból. Deviza a kötvény, csekk, vagy a váltó is.

   Az euró bevezetésének időpontja 1999. január 1. Az eurózóna kereskedelmi szempontból számunkra legfontosabb államai Franciaország, Olaszország, Németország, Ausztria,.Ezen kívül számos olyan állam van, amely legelőször, vagy később csatlakoztak az eurozónához. Amelynek országai jogosultak euróbankjegyek és euroérmék kibocsátására ellenőrzött körülmények között. Az euró előnyei és hátrányai boncolgatása helyett arra szeretnék koncentrálni, milyen nemzeti valuták szűntek meg

   A francia frankot II. János király vezette be 1360-ban. De szívesen verettek az uralkodók aranypénzeket is, legismertebb a Napóleon. A háborúk mindig súlyosan megtépázták a fizetőeszközök értékét. Így történt ez Franciaországban is az első világháború után. Infláció, áruhiány, elszegényedés, ez a háborúk „mellékhatásai” az áldozatok és romok mellett. A második világháború után is hasonló helyzet alakult ki. 1960-ban pénzreformot hajtottak végre, leértékelték a frankot. Egy új frank 100 régit ért. Sokáig még mindkét fizetőeszköz érvényben volt.

   Az olasz lírát 1862-ben vezették be, ekkor lett Itália egységes állam. Nyelvünkben ettől az időponttól nevezzük Olaszországnak. Ezt megelőzően városállamok voltak, Milánó, Velence, Firenze, Szicília, Szardínia. Különböző valutájuk volt a francia, spanyol, német megszállások következtében. A világháborúk Olaszország gazdaságát is megtépázták, rohamosan nőtt az infláció. Nekik hasznos volt az euró bevezetés, stabil valutájuk lett.

   A márka a német egység 1871-es létrejötte utáni Németország fizetőeszköze lett. Ezt megelőzően a különféle német államok sokféle pénzt hoztak forgalomba, melyek többségének értékét a tallérhoz viszonyították. A bevezetett aranymárka (Goldmark) az első világháború után papírértékké vált (Papiermark). A világháborút követő hiperinfláció miatt a márka teljesen elvesztette értékét, majd a stabilizáció után a birodalmi márka lett a fizetőeszköz. Az NDK-NSZK időszakban (1948-1990) keletnémet és nyugatnémet márkát használt a két ország.

   Az Osztrák-Magyar Monarchiában az úgynevezett Bécsi Pénzszerződés (1857) megkötésekor vezették be a tallért, majd a koronát. A belföldi áruforgalomban a korona csődöt mondott, a kereskedők egyszerűen nem fogadták el, csak az arany- és ezüstpénzt. Majd Bismarck idején bevezették az értékálló koronát, amelyen magyarul és németül is szerepeltek a bankjegy szokásos kellékei. A Schillinget 1924-ben vezették be. A német megszállás alatt (1938-1945)  német márkát használtak, majd visszaállították törvényes fizetőeszözként a Schillinget. Többször lecserélték a bankjegyeket a hamisítások miatt.

   Hogy lehetett a hétköznapokban megszokott valuták helyett az eurót elfogadtatni a lakossággal, az előttem rejtély, bár bizonyára vannak magyarázatok.

Láng Róbert