VÁRJ REÁM, S ÉN MEGJÖVÖK — Levelek a Gulágról: 1939-1947

A Gulág (Glavnoe Upravlenie Iszpravitelno-trudovih Lagerej rövidítése), magyarul: javítómunka táborok főigazgatósága – „a sztálini Szovjetunió egészét behálózó táborokban a sztálini politika bel- és külföldi ellenzőit, hadifoglyokat, illetve más okokból elhurcoltakat kemény fizikai munkára fogták, napi 10-12 órában. A Gulág felügyeletét a belügyi népbiztosság (NKVD) látta el".

A Gulág (Glavnoe Upravlenie Iszpravitelno-trudovih Lagerej rövidítése), magyarul: javítómunka táborok főigazgatósága – „a sztálini Szovjetunió egészét behálózó táborokban a sztálini politika bel- és külföldi ellenzőit, hadifoglyokat, illetve más okokból elhurcoltakat kemény fizikai munkára fogták, napi 10-12 órában. A Gulág felügyeletét a belügyi népbiztosság (NKVD) látta el".

„Nagyapámat, dr. Czóbel Ernőt, 1936 augusztusában tartóztatták le és hurcolták el moszkvai otthonából… koholt vádak alapján. Kezdetben oroszországi börtönökben volt, majd 1939-ben a Gulág egyik, Szibériában lévő táborhelyére vitték. A börtönökben töltött időszakból levelek nem maradtak fenn (ha egyáltalán voltak), csak a Gulág-levelezésben található néhány utalás az ott töltött évekre" – írta az E-könyvhöz fűzött előszavában az unoka, Szádvári Lídia újságíró. A kézzel írott leveleket Czóbel Ernő lánya, Anna gépelte le az 1970-es években. „A legtöbb levél oroszul íródott – azokat le is fordította. A kb. 250 oldalnyi levelezés – túlnyomórészt nagyapám leveleit tartalmazza" – folytatja az unoka. Az eredeti leveleket 1987-ben Szádváriné Czóbel Anna átadta a Párttörténeti Intézetnek (ma: Politikatörténeti Intézet). „a legérdekesebb, legfontosabb, legszemélyesebb részek, a tábori élettel kapcsolatos események olvashatók itt időrendben… Az ismétlések gyakoriak, mert nagyszüleim féltek, hogy a leveleik elkallódnak… Az első, fennmaradt levél 1939. VII. 22-ből származik, az utolsó pedig 1947. IX. 26-án íródott. 1941-ből csak néhány levél maradt fenn, az 1942-es évből nem maradt fenn egy sem (a politikai helyzet miatt valószínűleg nem is levelezhettek…)."

Néhány adat egy 20. századi magyar család tagjairól:

Dr. Czóbel Ernő (1886-1953) irodalomtörténész, tanár, Marx-kutató, Czóbel Béla testvére volt. A Tanácsköztársaság idején bécsi nagykövetnek nevezték ki. A bukás után hazai börtönökben raboskodott, majd fogolycserével került a Szovjetunióba. Felesége, Lányi Sarolta és óvodáskorú lánya követte az emigrációba. A Sztálin-rezsim 1936-ban börtönözte be, azután szibériai munkatáborokba száműzte. Feleségéhez és lányához írt leveleiből megismerjük az orosz valóság mindennapjait, a lágerekben őrzöttek életét. Igen megrázó élmény a mai olvasónak

Lányi Sarolta (1891-1975) író, költő, műfordító, 1915-től Czóbel Ernő felesége volt. 1922-től huszonnégy évig élt a Szovjetunióban. 1940-től a moszkvai Kossuth Rádió munkatársaként dolgozott, több nyelvből fordított minden műfajban. 1946-ban a lányával együtt hazatért Magyarországra. 1950 és 1956 között az Irodalmi Újság munkatársa, miközben műfordítóként Maeterlinck, Zola, Tolsztoj, Csehov, Makarenko, Gorkij, Sztaniszlavszkij, Szaltükov-Scsederin, Klaus Mann, Majakovszkij és mások verseit, drámáit, regényeit ültette át magyar nyelvre. Lánya, Czóbel Anna (1918-2012), a Magyar Televízió operatőreként ment nyugdíjba. Lefordította apja szibériai munkatáborokból oroszul írt leveleit.

A Kossuth Kiadó 2015-ben jelentette meg a levelezést előfizethető E-könyv formájában. Címe: Várj reám, s én megjövök…Konsztantyin Szimonov 1941-es megható versét ugyanis Czóbel Ernő felesége, Lányi Sarolta magyarította, mi pedig Darvas Iván előadásában, Negrelli Henrik zenéjével ismerhetjük.

Az E-könyv irodalmilag igényes, döbbenetes olvasmány. Érdemes a 21. században is emlékezni az előző évszázad viharos időire és elszenvedőire.

DOBI ILDIKÓ

Megvásárolható:

Google:

https://play.google.com/store/books/details?id=cn7kCgAAQBAJ

Apple:

https://itunes.apple.com/hu/book/id1057562200