Védtelenül? Ki őrzi az őrzőket?
5 perc olvasás
Az elmúlt egy év során történt néhány olyan esemény, amelyek arra indítanak, hogy felhívjam a figyelmet az állampolgári jogok országgyűlési biztosa és munkatársai jogi védelmének hiányosságaira, illetve továbbfejlesztésének fontosságára.
Az elmúlt egy év során történt néhány olyan esemény, amelyek arra indítanak, hogy felhívjam a figyelmet az állampolgári jogok országgyűlési biztosa és munkatársai jogi védelmének hiányosságaira, illetve továbbfejlesztésének fontosságára.
Az ombudsmani intézmény célja és értelme, hogy önálló, független szervezetként vizsgálja ki az állampolgári panaszokat, és zavartalanul vizsgálja a hatóságok és a hatáskörébe tartozó egyéb szervezetek tevékenységét. Az ombudsmanok európai és világfórumain rendszeresen napirenden van, hogy az ombudsmanok függetlenségét milyen veszélyek fenyegetik. Úgy vélem, hogy Magyarországon a politikai függetlenség biztosított, bár tovább lehetne fejleszteni, például a mandátum lejárata után bizonyos, a politikai pártok javaslataihoz és beleegyezéséhez kötött tisztségek tilalmával. Ez azonban még nem zárja ki azt, hogy a vizsgálatokban érintett, kritizált szervezetek eljárási rendjük betartásával ne tegyék célponttá az ombudsmant és munkatársait és ne gyakoroljanak hátrányos megkülönböztetést velük szemben. Bizonyos vizsgálatainkat követő tapasztalataink alapján így válhatunk – jómagam és a vizsgálatokat végző munkatársaim mint magánszemélyek – a vizsgált szervezek visszavágásának célpontjaivá .
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosát, mint közjogi méltóságot jogvédő tevékenységének biztosítására megilleti az országgyűlési képviselő mentelmi joga. A feladatait azonban nem egymaga, hanem köztisztviselő munkatársai útján teljesíti. Erre figyelemmel egyértelműen tisztázottnak kellene lennie azoknak az országgyűlési biztosi pozícióval kapcsolatos körülményeknek, amelyek munkatársai jogállását és feladataik ellátását közvetlenül befolyásolják.
Az ombudsman alkotmányos jogkörét csak munkatársai útján és segítségével gyakorolhatja. Ők azok a szakemberek, akik az állampolgári jogok országgyűlési biztosának megbízása alapján közvetlenül vesznek részt az egyes eljárási cselekményekben, a biztossal egyeztetve kidolgozzák a folyamatban lévő vizsgálat módszereit, munkájukat körültekintően, a biztos törvényben rögzített hatáskörének figyelembevételével végzik.
Sajnálatos módon azonban – úgy vélem vizsgálati megállapításaimra visszavezethetően – már több munkatársamat érte retorzió a vizsgált szervezetek részéről. A munkatársaimmal, mint magánszemélyekkel vagy családtagjaikkal szemben hozott hatósági intézkedések (pl. hatósági ellenőrzés, munkabérre elrendelt letiltás, azonnali inkasszó érvényesítése, végrehajtási jog bejegyzése ingatlantulajdonra) hátterében jóhiszeműséget feltételezek. Ám felmerül a retorzió gyanúja akkor, ha a konkrét vizsgálati megállapításaim közlését vagy netán nyilvánosságra hozatalát követően hoz ugyanaz a hatóság amelyet vizsgáltak, rövid időn (egy-két hónapon) belül jogszerű, többé-kevésbé szabályos, ám célzottnak tűnő intézkedést – éppen a vizsgálatot végző munkatársamat érintő ügyben. Ez még akkor is igaz, ha az intézkedés jogszabályon alapult, ugyanis intézkedését a hatóság esetleg korábban is megtehette volna, vagy mással szemben hasonló döntést addig nem hozott.
Figyelemre méltó körülményként szeretnék utalni a hivatali elődöm egyik vizsgálati jelentésére. Annak megállapításaira hivatkozva, elsősorban mint ombudsman, másodsorban, mint magánszemély ellen százmilliós összegű pert indított egy, a vizsgálatban egyébként közvetlenül nem érintett és meg sem nevezett gazdasági társaság. Ezek a tapasztalatok vezettek ahhoz, hogy megállapítsam, és következtetésemről a hazai és a nemzetközi szakmai és közéleti szereplőket, valamint a nyilvánosságot tájékoztassam: vizsgálati tevékenységükkel összefüggésben nem megfelelően biztosított a munkatársaim védelme. Érték és érhetik őket egyes hatóságok és szervezetek részéről szankcióként alkalmazott, egyébként nagyjából jogszerű intézkedések, amelyektől bizonyos ügytípusokban, vagy szervezetekkel kapcsolatosan immár tartanak. Az ombudsman ellen, a vizsgálatával kapcsolatosan indított nagy perértékű polgári peres eljárás pedig egyrészről – véleményem szerint – abszurd.
Másrészről pedig alkalmas arra, hogy bármely hivatalt betöltő magánszemélyt megfélemlítsen, hogy érdekeiket minden eszközzel érvényesíteni képes és hajlandó bizonyos hatóságokkal és szervezetekkel kapcsolatosan ne, vagy csak formálisan folytasson vizsgálatot. Úgy gondolom, hogy ellenkezik az intézmény létrehozásának indokaival és motívumaival, veszélyezteti a független jogvédelem célját és helyzetét az az állapot, amikor az ombudsmannak és munkatársainak alkotmányos jogállami vizsgálati tevékenységükkel kapcsolatosan tartaniuk kell az őket fenyegető fellépéstől.
Javasolom a döntéshozóknak, elsősorban az Országgyűlés alkotmányos jogokkal foglalkozó bizottságainak, hogy az ombudsmanok és munkatársaik számára akár jogi szabályozás révén is biztosítsák a lehető legmagasabb szintű jogi védelmet. Védjék meg őket mindazoktól a támadásoktól, negatív következményektől, amelyekre azért számíthatnak, illetve amelyek azért érik őket, mert közreműködnek az ombudsman független, jogvédő tevékenységében és kritikát gyakorolnak a hatóságok, más szervezetek tevékenysége felett. De nem csupán újabb szabályozásra van szükség (ami nem is biztos, hogy ezt a problémát maradéktalanul orvosolni tudja), hanem olyan jogi és politikai kultúrára, amelyben az ilyen fenyegetettségnek még a lehetősége sem merülhet fel – ami azonban lehetetlen a független jogvédelem kritikai szerepének biztosítása nélkül. Ezzel pedig bezárul a kör. A kiutat az jelentené, ha választ kapnánk az ellenkezőjére fordított értelmű közmondás kérdésére: ki őrzi az őrzőket ?
Szabó Máté
az állampolgári jogok oszággyűlési biztosa
