Verselés a hidegben.
4 perc olvasás
Versmaraton. Nem egészen hosszú távfutás közben mondott versek, hanem hosszú órákon át tartó versmondás. Nem rekordkísérletként, hanem közművelésként. A köz művelődéséért. Bár lehet, hogy a futás közbeni versmondásnak is lett volna valami realitása, ha a József Attila szobránál rendezett esemény idején uralkodó hőviszonyokat, vagy inkább hidegviszonyokat tekintjük.
Versmaraton. Nem egészen hosszú távfutás közben mondott versek, hanem hosszú órákon át tartó versmondás. Nem rekordkísérletként, hanem közművelésként. A köz művelődéséért. Bár lehet, hogy a futás közbeni versmondásnak is lett volna valami realitása, ha a József Attila szobránál rendezett esemény idején uralkodó hőviszonyokat, vagy inkább hidegviszonyokat tekintjük.
Még akkor is, ha némi forralt borral enyhíthette is a pillanatnyi hőgazdálkodási problémákat a vershallgatásra, illetve versmondásra fejét adó megemlékező. Megemlékezve a szándékról, mely a költő szobrát elmozdítani szándékozik. S legelső sorban megemlékezve a József Attiláról. A költőhöz méltón, a verseit idézve. Művészek és amatőrök által mondva verseit. A vendégek részéről pedig hallgatva azokat. Dacolva a hideggel, faggyal és szmogriadóval egyaránt. Megküzdve a technikával a hangokért.
Azt, hogy adott esetben egy ilyen műsor milyen politikai üzenetet hordoz, alighanem a jövő fogja megmutatni. Annyiban mindenképpen, hogy a szobor végül ott marad-e a Duna partjához közel, vagy győz a világháborús tér-állapot helyreállítását megcélzó szándék. Ahogy József Attila kérdezhetné, a fehérek közt európaiak maradunk-e a végén. A szobor sorsát illetően bíztató, hogy az elmozdítását sürgető hangok mintha halkabban szólnának az utóbbi napokban. A költő szellemi hagyatékát illetően bíztató lehet, hogy a verseket mondók, és a megzenésített alkotásokat éneklők nem egymásnak tartottak szűk körű előadást. Márpedig, amíg a rímek felé figyelem tud fordulni, talán nincs akkora baj a köz műveltségében.
Bár az is kétségtelen, hogy szemmel láthatóan nem volt olyan mozgósító ereje a két napos vershallgatásnak, mint egy könnyű zenei koncertnek. De kár is lenne összehasonlítani a két eseményt. Noha kikapcsolódást a vers és a könnyebb zene egyaránt jelenthet. Más alkalmakkor, más hallgatóságnak, más körülmények között. Elfogadva azt a jelen helyzetet is akár, hogy a versmondás ma nem annyira trendi, és talán a vershallgatás sem feltétlenül az. Hogy ebben mennyi jut a világ változása, és mennyi az oktatáspolitika serpenyőjében a mérlegen, talán szintén nem annyira fontos. Bár a versek sok szempontból megvalósíthatják azt, hogy tényleg az egész népet tanítsa. Nyelvi kifejezőkészségre, fogalmazásra, szövegértelmezésre. Nem csak pátosszal, hanem humorral is, mint azt a magyar költészet tárházában annyi sok példa is mutatja.
Egy azonban bizonyos. Az, hogy József Attila számos sora akár ma is íródhatott volna. Ezt a sok felolvasott, elmondott verssor bőven illusztrálta már a rendezvény első délutánján, 2011. november 18.-án is. Mely délutánt Vörös István beszéde nyitotta, majd a versekbe Jordán Tamás és Sebő Ferenc csapott bele. Hogy aztán a éjfélig folytatódjanak a programok. Majd annál is tovább a szombat éjfél felé véve az irányt. Színészek és művészcsoportok jelentette sarokkövek köré építkezve a műsorban. A szervezett műsorba épültek bele azok a blokkok, melyekben amatőrök is szót kaptak Feljutva a színpadra verset mondhattak. Mutatva tényleg azt, hogy a rímek világába szabad a belépés. S talán csak azt sajnálva, hogy a melegedő-sátor nem a színpadot takarta a hideg délutánon.
Simay Endre István
Az esemény a FaceBook-on:
