Világtörténet dióhéjban

A világ története a kisebb-nagyobb embercsoportok története. Az őskorban boldogan éltek az emberek. Nem fizettek adót, nem néztek vég nélküli szappanoperákat a tévében, mindenkinek volt foglalkozása és barlanglakása. A törzsek családjai összetartoztak, a családokat az anyák irányították. Egy kellemetlen, mondhatni antihumánus vonása mégis volt a rendszernek. Ha összetalálkozott két törzs az őserdőben, az erősebb lebunkózta a gyengébbet. Egyszer csak az egyik törzstag feltalálta a kereket, mindenki ámuldozott és már nem is kevesellték a heti kétszeres étkezést.

A világ története a kisebb-nagyobb embercsoportok története. Az őskorban boldogan éltek az emberek. Nem fizettek adót, nem néztek vég nélküli szappanoperákat a tévében, mindenkinek volt foglalkozása és barlanglakása. A törzsek családjai összetartoztak, a családokat az anyák irányították. Egy kellemetlen, mondhatni antihumánus vonása mégis volt a rendszernek. Ha összetalálkozott két törzs az őserdőben, az erősebb lebunkózta a gyengébbet. Egyszer csak az egyik törzstag feltalálta a kereket, mindenki ámuldozott és már nem is kevesellték a heti kétszeres étkezést.

   Az ókori Egyiptomban némileg javult a helyzet, már nem bunkózták le egymást. A fáraó uralkodott három társadalmi csoport felett. Az elsőbe tartoztak a katonák, vezetők, papok és rabszolgahajcsárok. A másodikba a szerszámkészítők, földművelők, állatgondozók, pékek, aranymosók, és művészek. A harmadikba a piramisépítő rabszolgák. A kerék  továbbfejlesztésével megszületett a harci szekér.

   A középkorban a földesurak birtokain a zsellérek robotoltak. Ők a betakarított termény tizedét szolgáltatták be a föld tulajdonosainak. A mai ember sóvárogva gondol vissza erre a tízszázalékos adóra, mert akkor nem volt áfa, termékadó, vám, kommunális és iparűzési adó, társadalombiztosítási járulék és kötelező kamarai tagdíj. Igaz, törvényben volt a jus primae noctis, az első éjszaka joga. De hát az a pár éji óra hamar elszaladt, talán el is maradt, ha  teszem azt a földesúr öreg és az ara csúnyácska volt.

   A XIX. században fordult a kocka. A munkaadók folyamatosan gazdagodtak, a munkavállalók szakadatlanul szegényedtek. Viszont az államok vezetői egymással versengve a társadalom elesettjeinek felemelésén fáradoztak. Így jött létre később a jóléti állam és a fogyasztói társadalom. A kereket tovább fejlesztették, megszületett a vasút, később az autó. Aztán az ágyú, a harckocsi, a két világháború.

   Most pedig illesszük bele hazánkat a világtörténelembe. A második világháború után a politikai rendőség koncepciós pereket rendezett. De volt falujárás, földbirtokok elkobzása, földosztás, majd a kiosztott föld elvétele, sajtócenzúra, abortusz tilalom. Az ellentmondást rendeletileg betiltották. Mindenki az államnak dolgozott. A munka becsület és dicsőség dolga lett. És kötelező. Később felpuhult a diktatúra, de Nyugatra csak háromévente lehetett utazni. A dolgozók kaptak némi nyereségrészesedést. A hatalomba nem szólhatott bele senki, azt csinált, amit akart. Akinek ez nem tetszett, megpróbálta kibekkelni az évtizedeket.

   A rendszerváltás egy olyan formáció, ahol négy évente választások vannak. Bárkiből lehet bankelnök, cégtulajdonos, könyvkiadó, sőt, pártot is szabad alapítani. Az emberek beleszólhatnak mindenbe, a hatalom pedig azt csinál, amit akar. Viszont van egy nagyon nagy különbség. Ugyanis bárki bekerülhet a hatalomba. Csak azt kell eltalálni, ki nyeri meg a következő választást.

Láng Róbert