"Térjen vissza szülővárosába dolgozni, itt gondoskodjon családjáról!" – olvasható a Kína szívében, a hegyek között megbúvó Fuhszing főutcáján kifeszített vörös alapú feliraton. Ez új jelenség. A környező falvak lakói a legutóbbi időkig másról sem álmodtak, mint hogy búcsút mondjanak parcelláiknak, és jó pénzért a több mint ezer kilométerre lévő tengerparti városokban dolgozhassanak. A hivatalosság örült, hogy megszabadulhat tőlük. Ma viszont mindent megtenne azért, hogy maradjanak – vagy éppenséggel visszatérjenek.

"Térjen vissza szülővárosába dolgozni, itt gondoskodjon családjáról!" – olvasható a Kína szívében, a hegyek között megbúvó Fuhszing főutcáján kifeszített vörös alapú feliraton. Ez új jelenség. A környező falvak lakói a legutóbbi időkig másról sem álmodtak, mint hogy búcsút mondjanak parcelláiknak, és jó pénzért a több mint ezer kilométerre lévő tengerparti városokban dolgozhassanak. A hivatalosság örült, hogy megszabadulhat tőlük. Ma viszont mindent megtenne azért, hogy maradjanak – vagy éppenséggel visszatérjenek.

     Csintang járás, amelynek területén a város található, valaha annak a kétes dicsőségnek örvendhetett, hogy több embert küldött a távoli gyárakba, mint Szecsuan tartományban bármely más hasonló közigazgatási egység. A szegény, mélyen az ország belsejében fekvő, nehezen megközelíthető tartománynak nemigen volt más választása, mint arra ösztönözni munkaalkalmakban nem bővelkedő hatalmas lakosságát, hogy máshol keressen magának megélhetést.

 

Országos jelenség

 

    Az 1980-as évekig a csintangiak nemigen mozdultak földjeikről, ám az 1990-es évek végére a járás 900 ezres népességéből 180 ezren is elhagyták szűkebb hazájukat. Több mint egyharmaduk Kuangtung üzemeiben kapott alkalmazást, ez a tartomány volt a kínai export fellendülésének egyik motorja.

    Kína vándormunkásai jobbára azokat a helyeket keresik, ahová szűkebb pátriájukból már eljutottak mások, így nem meglepő, hogy a csintangiak közül sokan Tungkuanba kerültek, ahol számtalan munkalehetőség adódik az elektronikától a textiliparig. A város egyik utcája egyenesen Kis Csintangként vált ismertté. Hat éve Csintang járás saját irodát is felállított Tungkuanban.

    A migráció országos jelenség Kínában. A Washingtoni Egyetemen kutató Kam Win Chang statisztikái szerint 1990 és 2005 között – erre az időszakra vonatkozóan állnak rendelkezésre a legfrissebb megbízható adatok – a hatalmas ország tartományai között évi 80 millió migráns mozgott, mindent összevéve pedig mintegy 230 millió kínai tölti az év nagyobb részét otthonától távol. Közülük csaknem 160 millióan – a lakosság mintegy 12 százaléka – dolgoznak vándormunkásként.

    Manapság azonban nagy változás tapasztalható. Csintang járás közigazgatásilag Szecsuan székhelyének, Csengtunak a része. A nagyváros más belső-kínai metropoliszokhoz hasonlóan dinamikusan fejlődik, hála az utóbbi évek számtalan kormányberuházásának és annak, hogy olcsóbb munkaerőt és földet keresve a hatóságok ide telepítettek egyes üzemeket a partvidékről. Ma Fuhszing falait és lámpaoszlopait álláshirdetések borítják, amelyek nem távoli parti gyárakban, hanem Csengtuban és környékén kínálnak megélhetést. Egy rózsaszínű plakát az Apple iPadjeit és más elektronikus termékeket előállító tajvani Foxconn cég közeli gyárába csábít több mint 2000 jüanos fizetésért, ami a partvidéki bérszinthez közelít.

    A Foxconn legnagyobb üzeme ma Kuangtungban van, de 2010 októberében Csengtuban is megnyitott egy nagy, modern komplexumot, és úgy nyilatkozott, hogy öt éven belül akár 500 ezer főt is foglalkoztathat – bármilyen elképesztő is ez a szám! A tartományi székhely vezetői mindent megtesznek azért, hogy minél több munkahelyet biztosítsanak a helybelieknek (ettől az sem látszik elriasztani őket, hogy a Foxconn Kínában létesített üzemeiben több, mindmáig megmagyarázatlan öngyilkosság történt).

 

Néhány éve még elképzelhetetlen volt

 

    Egy fuhszingi út mentén több tucatnyi fiatal férfi és nő várakozott nemrég csomagjaival a csengtui buszra. Bár közigazgatásilag a kisváros Csengtu része, két-háromórás autózásra van szükség a kanyargós vidéki úton ahhoz, hogy a busz bejusson a központba, ahonnan tovább utazhatnak. Megszokott kép ez a Hold-újév idején, amikor a vándormunkások pár napra hagyományosan hazatérnek családjukhoz , idén azonban a buszmegállónál várakozók közül sokan Csengtuban akartak maradni. Az ok – magyarázták a The Economist brit magazin tudósítójának – egyszerű: ma már a bérek sem maradnak el sokkal a partvidéki fizetésektől, és könnyű munkát kapni a közelben.

    A jelenség egy kínai fejlődési szakasz végének kezdetét jelezheti, egy olyan korszakét, amelyet a sok hosszú utazás és a távoli, gyakran Charles Dickens regényeire emlékeztető gyárakban végzett robot jellemzett. Az eldugott Fuhszingtól alig néhány kilométerre már épül az autópálya, és a falusiak nemcsak annak örülnek, hogy gyorsabban eljutnak majd rajta Csengtuba, hanem annak is, hogy közelebb hozza a munkaalkalmakat és az üzleti lehetőségeket. Magában Fuhszingban a munkások az utolsó simításokat végzik egy hatalmas új piaci- és bevásárló komplexumon.

    A csintangi vezetők olyasmire próbálják rávenni a vándormunkásokat, ami három-négy éve még elképzelhetetlen lett volna: maradjanak, ne utazzanak vissza partvidéki gyáraikba. Adókedvezményeket és kölcsönöket kínáltak azoknak, akik vállalkozásokat indítanának.

    A szomszédos Csungking tartományi jogú városban az egyik helyi vezető ingyenes ingajáratot szervezett autójával a haza érkező és a felajánlott lehetőségek iránt érdeklődő vándormunkások számára. A hivatalos adatok szerint 2011-ben először fordult elő, hogy a Csungking térségén belül munkahelyet változtató személyek száma felülmúlta azokét, akik más tartományba mentek dolgozni. Néhány éve még 70 százalékuk tartott máshová.

 

    Az állami Hszinhua (Xinhua) hírügynökség pedig arról számolt be, hogy 2008 óta az ugyancsak nagy munkaerő-fölösleggel rendelkező Honan tartományban az otthonukat először elhagyó munkavállalók négyötöde a tartományon belül talált állást – korábban fordított volt a helyzet.

 

    Szecsuanban, Kína legnépesebb tartományában hasonló a változás: 2008-ban 20 millió vándormunkásának 58 százaléka ment más térségbe, tavaly már csak 52 százalékuk.

 

A változások a gazdaság fejlődését és a lakosság öregedését is tükrözik

 

    A távoli körzetekbe irányuló migráció persze még hosszú időn át jellemző lesz Kína munkaerőpiacára.

    A legutóbbi változások részben a 2008-as pénzügyi válsággal függnek össze, amelyben sok millió exportra dolgozó vándormunkás vesztette el állását. Ám azóta a parti iparvidék magához tért, és az egyik fő piacát jelentő európai gazdaság zavarai ellenére ismét munkaerőhiánnyal küzd, így a migrációs változások feltehetően nem pusztán a nyugati piacok helyzetének pillanatnyi módosulásával magyarázhatók, hanem Kína gazdaságának fejlődését és lakosságának öregedését is tükrözik. Ma már az ország belső térségeiben is láthatólag véget ért a bőséges és olcsó munkaerő kora.

    Az ENSZ-statisztikák szerint a 15-29 éves korosztály létszáma 2011-ben érte el a csúcspontot, és a munkaképes korú lakosság összlétszáma néhány éven belül fogyni kezd. Egy kormányzati kutatóintézet tanulmánya alapján a vidéki körzetek 30 év alatti dolgozóinak több mint 90 százalékát ma már nem mezőgazdasági munkákon foglalkoztatják. Csungking és Szecsuan már ahhoz nyújt segítséget vállalatainak, hogy más tartományokban toborozzanak munkásokat.

    A munkaerő-vándorlás átalakulása Kína gazdaságának változásával is összefügg. Nőtt a belső kereslet, főleg a jelentős infrastruktúra- és ingatlanberuházások hatására – a cégeknek már nem kell a part mentén lehorgonyozniuk, így a partvidék és a belső térségek bérszintje gyorsan közeledik egymáshoz. 2004-ben a parti bérátlag 15 százalékkal magasabb volt, ma viszont sok szecsuani munkás úgy számol, hogy az utazási költségeket és a magasabb parti árakat is figyelembe véve az otthonukhoz közeli jobb munkaalkalmak sokkal előnyösebbek.

    Csengtuban és Csungkingban is megpróbálnak olyan szolgáltatásokat biztosítani a vándormunkásoknak, mint a helybelieknek. A migránsok számára nagy probléma például a városi iskoláztatás, az államilag támogatott lakásépítés és egészségügyi ellátás hiánya, sokan ezért kénytelenek falvaikban a rokonaiknál hagyni gyermekeiket. Csungking már teljes szolgáltatást biztosít hárommillió olyan vándormunkásnak, aki falusi hátországából költözött a nagyvárosba, Csengtu pedig az idei év végére kíván egyenlő ellátást nyújtani a közigazgatási határain belül élők számára, akik így megkapják azokat az előnyöket, amelyeket eddig csak a bejelentővel, hukouval rendelkező városiak élveztek. A külterületi körzetek lakói megtarthatják földhasználati jogaikat is.

    Mindez nagy anyagi terhet ró a két metropoliszra, de megéri, mert olyan rekordfejlődést – tavaly 15,2, illetve 16,4 százalékos növekedést – mutathattak fel, amelyhez hasonló korábban csak a partvidéki városokban fordult elő.

    Ez az átalakulás sok problémát megold, bár közben újakat is teremt – de mindenképpen jelentős változást hoz majd Kína eddigi, kiegyensúlyozatlan fejlődéséhez képest.

 

kbd \ krp

 

MTI 2012. március 29., csütörtök 9:03

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük