2012. június 30-án ünnepeljük Lajtha László születésének 120. évfordulóját, majd 2013. február 16-án emlékezünk meg arról, hogy 50 esztendeje (1963-ban) halt meg. A Budapesti Tavaszi Fesztivál nyitókoncertjével a 120 éve született Lajtha László emléke előtt tisztelgett. Kocsár Balázs vezényletével a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara Lajtha Hortobágy című filmzenéjének hattételes szvitváltozatát adta elő.

 

2012. június 30-án ünnepeljük Lajtha László születésének 120. évfordulóját, majd 2013. február 16-án emlékezünk meg arról, hogy 50 esztendeje (1963-ban) halt meg. A Budapesti Tavaszi Fesztivál nyitókoncertjével a 120 éve született Lajtha László emléke előtt tisztelgett. Kocsár Balázs vezényletével a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara Lajtha Hortobágy című filmzenéjének hattételes szvitváltozatát adta elő.

 

A Művészetek Palotája és a Hagyományok Háza ez alkalomból rendezett közös kiállítását „Fejezetek a zeneszerző Lajtha László életéből", a Budapesti Tavaszi Fesztivál nyitóhangversenye előtt mutatták be a nagyközönségnek. Lajthát ma Magyarországon a legtöbben népzenekutatóként tartják számon, és csak kevesebben tudják, hogy ő volt a XX. század első felének egyik legnagyobb magyar zeneszerzője, aki a népzenekutatás mellett meghatározó tevékenységet fejtett ki a zenepedagógia és a nemzetközi kultúrdiplomácia terén is. Életében – főként Franciaországban – a nála egy évtizeddel idősebb Bartókkal és Kodállyal együtt úgy emlegették, mint „a három nagy magyar" egyikét. A kommunizmussal való szembenállása miatt műveit itthon 1948 után alig játszották, viszont 1955-ben – első magyar zeneszerzőként – a Francia Akadémia tagjai közé választották. Egyéni arculatú életművét az utóbbi évtizedekben kezdik újra felfedezni.

A kiállítás célja, hogy értékes, csak nehezen hozzáférhető dokumentumok bemutatásával felvillantson néhány fontos momentumot a zeneszerző Lajtha életútjából. A kiállítás több mint hatvan dokumentumot mutat be, főként fényképeket, leveleket, kéziratokat, műsorlapokat, kottaborítókat. A kiállítás anyagát Solymosi Tari Emőke zenetörténész válogatta, aki több mint két évtizede foglalkozik Lajtha László zeneszerzői munkásságával.

 

Hogy ki volt ő? – írja Solymosi Tari Emőke, Lajtha Lászlóról – Nemzetközi nagyságként, a XX. század egyik legnagyobb szimfonikusaként elismert komponista, a párizsi Francia Akadémia első magyar zeneszerző tagja, rendkívül jelentős hangszeres gyűjtéseivel a hazai táncházmozgalmat is megalapozó, Kossuth-díjas népzenekutató, a Nemzeti Zenedének három évtizeden át tanára, majd utolsó főigazgatója, a Magyar Rádió zenei igazgatója, hangszertörténész, zongoraművész, karnagy, karmester, egyházzenész, régizenész, kultúrdiplomata, a Budapesti Francia Intézet zenei tanácsadója és még folytathatnánk a sort."

A Francia Akadémia tagjává választásakor az első szempontként a művész érdemei, a második a tudományos, a harmadik – és ez nagyon fontos – a politikai, az emberi érzelmei szerepeltek. Tudni kell, hogy rendkívül nehéz korszakban élt, két világháború akasztotta meg pályáját. Mikor az 1948-as londoni szerződése után hazatért és nyilvánvalóvá lett, hogy a kommunista hatalommal nem tud rokonszenvezni, következett a teljes ellehetetlenítés és elhallgattatás… Soha semmilyen kompromisszumra nem volt hajlandó."

 

A hangverseny programja:

Bartók: Brácsaverseny

Kodály: Páva-variációk

Lajtha: Hortobágy – szvit, op. 21/b / A Hortobágy című, 1936-ban készült film vetítésével

Vezényel: Kocsár Balázs

Közreműködik: Szűcs Máté – brácsa, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara,

és Agócs Gergő – ének.

 

„Örömmel értesítem, hogy az Ön brácsaversenye vázlataiban már elkészült, és már csak a partitúrát kell elkészíteni, ami bizonyos mértékig gépies munka. Ha semmi nem jön közbe, öt vagy hat héten belül elkészülök vele" – írta Bartók William Primrose brácsaművésznek. A partitúra azonban nem készült el, Bartók utolsó műve torzó maradt, sőt sokan úgy vélik, hogy a darab a befejezetlen művek egyik legproblematikusabb példája. A vázlatok alapján Serly Tibor készített el egy előadási változatot. Ugyan a Brácsaversenyt Serly minden igyekezete ellenére sem tekinthetjük autentikus Bartók-műnek, mégis izgalmas, „lét és nemlét határáról szól hozzánk ez a zene – s talán épp ez teszi különösen érdekessé, misztikussá".

Bartók javaslatára esett a rendező, George Höllering választása Lajtha Lászlóra, hogy a 30-as években úttörőnek számító, szociografikusan hű, dokumentarista eszközökkel készített filmjéhez kísérőzenét komponáljon. A Móricz Zsigmond Komor ló című elbeszélése nyomán írt forgatókönyv középpontjában a Cinege család áll. A magyar szórakoztató filmek sorából kiemelkedő alkotás e család sorsán keresztül mutat be egy letűnőben lévő világot. Höllering mozija „a magyar puszta, a pusztai emberek életmódjának egyetlen hiteles dokumentuma" – írja a film egyik elemzője. Lajtha rendkívül igényes és a filmben ábrázolt környezet mély ismeretéről árulkodó muzsikát komponált, melynek ezúttal nemcsak művészi értékéről, hanem a film dramaturgiáját erősítő hatásáról is meggyőződhetünk. A zeneszerző születésének 120. évfordulóját köszöntő koncerten a hattételes szvitváltozat csendül fel, az egyes tételek és a filmrészletek az eredeti film szellemében kapcsolódnak össze.

 

„Csodálatos a Lajtha-i zeneműhagyaték, nagyon is van feltárni való, és bízom benne sikerül sok érdekes, különlegességet bemutatni. A film (Hortobágy) elképesztő erővel mutatja, ahogy itt Magyarországon a 30-as években léteztek emberek, és így éltek. Megdöbbentőek a kezdeti sorok és remélem sikerül azt a katartikus élményt átadni, amit mi, akik a filmmel és a zenével dolgozva kezdtünk megélni. Közel másfél órás gyönyörű a film és ebből kétharmada szimfonikus zene. A mostani előadás tulajdonképpen ősbemutató, mert ez a muzsika ott, akkor Lajtha dirigálásával felvételre került. Később Lajtha két tételt átdolgozott, ezt ki is adták, de ez a hattételes zenei anyag így soha nem hangzott el. Filmzenéről van szó és direkt kerülöm a „kisérő" szót, mert egy olyan fajta együttélése van a zenének a filmmel, hogy hihetetlen az élmény, amit nyolcvan év távlatából is adni tud. A filmben elhangzanak Lajtha által gyűjtött népzenei motívumok is, melyeket fontosnak tartottunk. Agócs Gergelyt megkeresve – aki vállalta, hogy közreműködik – két csodálatos magyar népzenei balladát is előadunk." – mondta Kocsár Balázs.

 

„Zenéje olyan, mint egy érme, amely magyar anyagból, francia verettel készült és az egész világon konvertibilis."

 

Lajthához kapcsolódva ajánlanám olvasóink figyelmébe az alábbi tanulmányt:

Solymosi Tari Emőke: Lajtha az ember – A közelgő kettős évforduló elé

http://www.parlando.hu/2011/2011-5/03-Lajtha.htm

valamint,

Solymosi Tari Emőke: Lajtha László, a Nemzeti Zenede tanára

http://www.parlando.hu/Solymosi-Lajtha2.pdf

 

És még mindig olvasnivalónál maradnék – egy könyv erejéig,

Két világ között – beszélgetések Lajtha Lászlóról.

„A könyv, … húszéves gyűjtőmunka eredménye. Solymosi Tari Emőke zenetörténész 1988-ban került kapcsolatba családunkkal, akkor még zeneakadémistaként. Intelligenciája, lelkesedése, Lajtha iránti érdeklődése miatt hamar megszerettük. Nagybátyám özvegyét, Lajtha Lászlóné Rózsi nénit többször is meglátogatta, és beszélgetéseiket magnóra vette. Később – részben az én bíztatásomra – sorra kereste fel azokat a tanúkat, akik őriztek valamilyen Lajtha-emléket. A kötet ezekből az interjúkból tartalmaz egy csokornyit.

Miért érdemes kézbe venni, elolvasni ezt a könyvet?

Mert egy olyan sokoldalú zeneszerző áll a középpontjában, aki 9 szimfóniájával, 10 vonósnégyesével és sok egyéb kompozíciójával mindmáig az egyetlen magyar komponista, akit a Francia Akadémia a tagjai közé választott.

Mert Lajtha Lászlóról, a zeneszerzőről, előadóművészről, tudósról, pedagógusról és emberről számos új ismeretet szerezhetünk belőle.

Mert a könyvben olyan személyek nyilatkoznak Lajtháról, akik az elmúlt 60-70 év zenei életének hiteles tanúi.

Mert olyan kiváló tollú, igényes zenetudós írta, aki jelentős kutatási eredmények birtokában, számos korábbi publikáció után vállalkozott erre a feladatra.

Ezért különleges ez az interjúgyűjtemény, és ezért ajánlom e kiváló munkát a kedves olvasó figyelmébe, abban a reményben, hogy közben kedvet kap megízlelni, megismerni – ha eddig még nem tette volna – és minden bizonnyal megszeretni Lajtha László zenéjét." 

Dr. Lajtha Ildikó

Lajtha László unokahúga, hagyatékának gondnoka.

 

A Budapesti Tavasz Fesztivál ezúttal is rövid programfüzettel kedveskedett a hangverseny közönségének, legyenek Önök is részesei:

 

Kodály Zoltán: Felszállott a páva – változatok egy magyar népdalra (Páva-variációk)

Az úgynevezett páva-dallam a régi stílusú magyar népdalok reprezentáns típusmelódiája:
négysoros, kötött szótagszámú, ereszkedő, kvintváltó pentaton dallam. A népdal nagyszabású zenekari feldolgozását Kodály az amszterdami Concertgebouw Zenekar fennállásának 50. évfordulójára írta, a kompozíciót Willem Mengelberg vezényletével Hollandiában mutatták be. A mű – mutatott rá Dalos Anna elemzése – mind a forma, mind az eszmeiség tekintetében igen szoros kapcsolatban áll az azonos című Ada-verssel.


Bartók Béla: Brácsaverseny
„Örömmel értesítem, hogy az Ön brácsaversenye vázlataiban már elkészült, és már csak a partitúrát kell elkészíteni, ami bizonyos mértékig gépies munka. Ha semmi nem jön közbe, öt vagy hat héten belül elkészülök vele, s ez azt jelenti, hogy október második felére már a partitúra egy példányát is elküldhetem Önnek" – Írta Bartók William Primrose brácsaművésznek. A mű azonban nem készült el, olyan torzó maradt, melynek kiegészítése „gépies munkánál" többet kívánt. E hálátlan feladatra Serly Tibor vállalkozott.

"A számozatlan kottalapokból, nemegyszer olvashatatlanul lejegyzett vázlatokból, jelzetlen tételekből és a kéziraton talált, korántsem egyértelmű javítások alapján rekonstruálta a versenyművet. Munkája emberfeletti képzelőerőt, találékonyságot és valóságos szellemidézést követelt, mégsem bizonyos, hogy vállalkozása – Bartók akaratának végrehajtása – sikerült' – írta Pándi Marianne. Kovács Sándor úgy fogalmazott, hogy „nincs miért szépíteni a tényeket: Bartók nem írt brácsaversenyt. Tizennégy kottalapnyi vázlatot hagyott hátra. Ebből az egyik az első tétel elejének korai, utóbb nyilván elvetett felvázolása. A továbbiakból aránylag jól követhető az első tétel anyaga, a kihagyások itt analógiák alapján pótolhatók, még a hangszerelésre is akadnak megjegyzések. A további tételek esetében viszont teljes a homály."

Lajtha László: Hortobágy – szvit, op. 21/b

Bartók Béla javaslatára esett a rendező, Georg Höllering választása Lajtha Lászlóra, hogy zenét komponáljon Hortobágy című filmjéhez. Amikor Lajtha megtekintett néhány részletet a forgatott anyagból, azonnal látta – írja Breuer János -, hogy nem valamiféle „tschíkosch-fokosch pusztaromantika vagy kikent-kifent Gyöngyősbokréta elevenedik meg – utóbbit nagy ellenszenvvel szemlélte mint hamisítást -‚ hanem a falukutatók nyers, kendőzetlen valóságképe került a celluloidszalagra, így örömmel vállalta a zenei közreműködést".
A Móricz Zsigmond Komor ló című elbeszélése nyomán írt forgatókönyv középpontjában
a Cinege család áll. A korabeli szórakoztató filmek sorából kiemelkedő alkotás e család sorsán keresztül mutatott be egy eltűnőben lévő világot. Höllering mozija ‚az egykori magyar puszta, a pusztai emberek életmódjának egyetlen hiteles dokumentuma" – írja a film egyik elemzője.

Szűcs Máté
Az 1978-ban, debreceni muzsikuscsaládban született brácsaművész, akárcsak legtöbb kollégája, hegedűn kezdett játszani. Szecsődi Ferenc osztályában végzett a Szegedi Konzervatóriumban, s tizenegy éves korától sorra nyerte a zenei versenyeket. 1996-os hangszerváltása után Schiffer Ervin növendéke lett a brüsszeli Királyi Konzervatórium mélyhegedű tanszakán, majd a waterlooi Erzsébet Királyné Zenekarban. Ezt a  magas szintű képzést egy ötéves tanulmány zárta 2000 és 2005 között Leo de Neve vezetésével az Antwerpeni Konzervatóriumban. Első díjat nyert a liége-i Nemzetközi Hegedű- és Brácsaverseny mélyhegedű kategóriájában, a párizsi Jean Francaix Brácsaverseny döntőse,

a brüsszeli Tenuto Nemzetközi Zenei Verseny díjazottja volt.
Tagja volt a Con Spirito Zongorakvartettnek, a Mendelssohn Ensemble-nak, a Trio
Dornak, az Enigma Ensemble-nak. A „szimfonikus" út az antwerpeni Királyi Flamand
Filharmonikus Zenekartól a Bambergi Szimfonikusokon, a Drezdai Staatskapellén és a
Frankfurti Rádió Szimfonikus Zenekarán át vezetett a Berlini Filharmonikusokig, ahol
2011-ben foglalta el helyét a pult mögött.

Kocsár Balázs
Az ifjabb magyar karmester-generáció egyik jeles képviselője, kezdetben édesapja, Kocsár Miklós nyomdokain haladva zeneszerzés-tanulmányokat folytatott, majd karvezetői, illetve karmesteri szemeszterek után 1991-ben diplomázott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem karmester szakán, Lukács Ervin osztályában. Még zeneakadémiai növendékként indult a Magyar Televízió 6. Nemzetkőzi Karmesterversenyén, ahol a 3. díjat ítélte neki a zsűri. Hamar, szintén még a diploma megszerzése előtt szerződött operakarmesterként a Szegedi Nemzeti Színházhoz. Debrecen 1993-ban szerződtette: először a Csokonai Színház operatagozatát vezette, majd 2006-tól 2011 végéig a Debreceni Filharmonikusok, a Kodály Kórus (jelenlegi nevén Kodály Filharmónia) és a színház zeneigazgatója is volt.

1995-ös római versenygyőzelme óta opera-karmesteri feladatainak egyik fő színtere Olaszország. Emellett 1999-2002-ig a Frankfurti Operaház első karmestere volt. A Lipcsei Operaházban 2005-ben A varázsfuvolával debütált, a 2006/2007-es szezonban a Szerelmi bájital premierjére kérték fel, és sikerrel állt az eredeti francia kiadás szerinti Don Carlos-előadás élére is. A Hamburgi Állami Operaházhoz 2010-ig 4 opera bemutatásából álló szerződés kötötte. 2012 tavaszán Richard Strauss Arabelláját és a Traviatát vezényli az Operaházban.

 
A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara.

Az együttes közel hetvenéves fennállása alatt számos bel- és külföldi hangversennyel,
valamint szinte a teljes szimfonikus és oratorikus repertoár rádió-, tévé- és
lemezfelvételével vívta ki rangját a nagyzenekarok élmezőnyében. Állandó
közreműködője a nemzetközi zenei versenyek döntőinek és gálakoncertjeinek. A világ
vezető kritikusai egybehangzóan méltatják kiegyenlített hangzását, hajlékonyságát
és azt a mecénási tevékenységet, melyet a magyar kortárs zene népszerűsítésével
és rögzítésével végez. A társulat főszereplője a Művészetek Palotájában évente
megrendezésre kerülő Budapesti Wagner-napoknak. Az 1943-ban Dohnányi Ernő által
alapított zenekarral olyan világhírű vendégkarmesterek dolgoztak, mint Claudio Abbado,
John Barbirolli, Doráti Antal, Eötvös Péter, Lamberto Gardelli, Wolfgang Gönnenwein,
Kertész István, Otto Klemperer, Kobajasi Kenicsiró, Neville Marriner, Giuseppe Patané,
Karl Richter, Helmuth Rilling, Gennagyij Rozsgyesztvenszkij, Paul Sacher, Solti György, Leopold Stokowski. 2011 szeptemberétől Vajda Gergely a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának vezető karmestere.

 

Kodály: Felszállott a páva – változatok egy magyar népdalra (Páva-variációk)
Bartók: Brácsaverseny

I. Moderato
II. Adagio religioso
Ill. Allegro vivace

Lajtha: Hortobágy – szvit, op. 21/b – a Hortobágy című, 1936-ban készült film

I. Andante
II. Galopp. Presto molto
Ill. Allegretto
IV. Vihar. Presto
V. Andante

VI. Andante molto
Vezényel

  • KOCSÁR Balázs

Közreműködik: AGÓCS Gergő – ének

SZŰCS Máté – brácsa
a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara

 

www.btf.hu

 

Lantai József

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük