Zongora

Lakossági folyószámlánk kiürülésének időpontja vészesen közeledett. Családunk  balatoni nyaralásának ideje úgyszintén. A helyzet megoldása a családfőre, vagyis rám várt.

Lakossági folyószámlánk kiürülésének időpontja vészesen közeledett. Családunk  balatoni nyaralásának ideje úgyszintén. A helyzet megoldása a családfőre, vagyis rám várt.

   Vasárnap szokás szerint együtt ebédeltünk. Leves után fontos családfői bejelentést tettem. Figyeljetek rám, eladjuk a zongorát. Szavaimat döbbent csend követte. A hangszeren nagyapám még virtuóz módon játszott, így emelve a karácsonyi, névnapi, születésnapi bensőséges családi találkozások nívóját. Ám az ivadékok botfülűek és lusták lévén, a billentyűsor emberemlékezet óta csak porosodott. Nagyanyám horgolt csipketerítője és két ólomkristály váza, egy kék és egy bordó volt rajta. Mégis szerettük, örökségünk, családi legendáriumunk része volt, bútornak tekintettük, megszoktuk.

   Egy szó, mint száz, döntésemet  véglegesnek szántam, eladjuk a Bechstein zongoránkat, remélve hogy kapunk érte legalább egymillió forintot, végtére is egy ritka világmárka. Egy ügyes zongorahangoló talán megveszi és megreparálja. A vételárból feltöltjük gyengélkedő számlánkat és még marad is jócskán belőle a nyaraláshoz.

   Hitvesem örült a hírnek. Dehogy nyaraljuk el! Kicseréljük a konyhabútort, négyszázezerért  már korszerűt, formatervezettet lehet kapni. Nem nagy öröm nekem a rozoga konyhában naphosszat tenni-venni. És veszünk egy mosogatógépet meg egy nagy kombinált hűtő- és fagyasztó szekrényt, ajánlotta.

   Ugyan már, anya, szólt a nagylányunk, utazzunk végre egyszer mi is a Kanári-szigetekre, egy életre szóló élmény lenne. Már minden osztálytársam volt ott. Együtt ünnepelhetnénk a sikeres érettségi vizsgámat Las Palmasban.

   A nagyfiúnk másképp látta a dolgokat. Könyörgök, vegyetek egy használt motorkerékpárt, én lennék a legboldogabb a világon. Tudok is egy príma állapotban lévő háromszázas Yamahát négyszázötvenezerért. Csak fel kell újítani. Esküszöm, két hónapon belül megszerzem a jogosítványt.

   Anyósom másként gondolkodott. A konyha korszerűsítése várhat, a külföldi  nyaralás élménye feledésbe megy, a motor balesetveszélyes. Még a nap is fényesebben sütne, ha kifestetnénk a lakást, az ajtókat, ablakokat kicseréltetnénk, az elektromos vezetékeket rendbe hozatnánk. És kidobnánk a régi tévét, vennénk egy nagyképernyős plazmát.

   Aludjunk rá egyet, zártam le a meddő vitát és hozzáláttunk a töltött csirkéhez. Másnap este azt mondja a kisebbik fiam, aki most fejezte be a közgazdasági szakközépiskola második osztályát. Apa, ma a fiskális szabályozó rendszerről és az állami költségvetésről tanultunk. Amely pont olyan, mint a tegnapi vitánk a zongoráról. A bevételi többletre igényt tartanak a kis- és középvállalkozók, őstermelők, lakásépítők, fuvarozók, iskolák, kórházak, mindenki az egész országban, még a rockzenészek is.

   Igazad van fiam, feleltem, és én sajnos tudom azt, amit családunk még nem. Utánanéztem öreg hangszerünk piaci viszonyainak. Hiába a világmárka, nem egymillió, de jó ha nyolcvanezer lesz a bevétel. Ebben is hasonlít a mi családi ügyünk az állami költségvetéshez.   

Láng Róbert