152 éves a hirdetõoszlop.
2 perc olvasás 
Az utcai hirdetések már az ókorban is ismertek voltak, ekkor még albumoknak nevezték ezeket. Házak falrészét fehérre festették, s erre írtak felhívásokat, hirdetéseket.
Az utcai hirdetések már az ókorban is ismertek voltak, ekkor még albumoknak nevezték ezeket. Házak falrészét fehérre festették, s erre írtak felhívásokat, hirdetéseket.
Ugyan ma már számtalan lehetõség van hirdetni, reklámozni, figyelmet felhívni, de a hirdetõoszlop a születése óta megszilárdította létjogosultságát a médiában. Ez a remek találmány 1855. július elején jelent meg a porosz fõvárosban, egy bizonyos Ernst Litfass leleményessége folytán.
Ernst Litfass (1816-1874) Sopronban, majd Bécsben volt nyomdászsegéd, késõbb Naumburgban, majd Berlinben alapított saját nyomdát. Nyomdászunkat bosszantotta, hogy szülõvárosa falaira, fatörzseire állandóan plakátokat, cédulákat ragasztottak, elcsúfítva ezzel az utcák képét. Egy Londonban és Párizsban látott hasonló berendezés nyomán, megalkotta a hirdetõoszlopot.
A hatóságok is unták az össze-vissza ragasztgatást, így hamar engedélyezték a találmány kihelyezését, és innentõl kezdve büntették azt, ki nem a megengedett helyre, vagyis a hirdetõoszlopra ragasztott. Németországban mintegy 67 000 hirdetõoszlop található, s ott ezeket azóta is Litfass-oszlopoknak nevezik.
Németh Krisztina
