2013 jobb év lesz a közép- és kelet-európai régió számára a növekedés szempontjából, mint 2012 volt
7 perc olvasás
Noha a Gazdasági és Monetáris Unió (GMU) válsága okozta járulékos veszteségek enyhítése nem megy egyik napról a másikra, az ipari termelés és a külső kereslet idén hatékonyabban segítheti elő a közép- és kelet-európai régió országainak kilábalását.2012-től eltérően az új év kezdetét kisebb pénzügyi feszültség és lazább monetáris politika jellemzi. Közép- és Kelet-Európa továbbra is jelentős potenciállal rendelkezik ahhoz, hogy – az egyes országok gazdaságpolitikai intézkedéseitől függően – jobb mutatókat érjen el, mint a GMU
Noha a Gazdasági és Monetáris Unió (GMU) válsága okozta járulékos veszteségek enyhítése nem megy egyik napról a másikra, az ipari termelés és a külső kereslet idén hatékonyabban segítheti elő a közép- és kelet-európai régió országainak kilábalását.2012-től eltérően az új év kezdetét kisebb pénzügyi feszültség és lazább monetáris politika jellemzi. Közép- és Kelet-Európa továbbra is jelentős potenciállal rendelkezik ahhoz, hogy – az egyes országok gazdaságpolitikai intézkedéseitől függően – jobb mutatókat érjen el, mint a GMU
Noha a Gazdasági és Monetáris Unió válsága és a globális recesszió okozta járulékos veszteségek enyhítése nem megy egyik napról a másikra, 2013 a közép- és kelet-európai régió országai számára a növekedés szempontjából kedvezőbb év lesz, mint 2012. Ez az egyik legfontosabb megállapítása az UniCredit Economics & FI/FX Research által közzétett CEE Quarterly kiadvány legfrissebb számának. A 2008-2009-es válság után a tavalyi esztendő újabb – bár kevésbé meredek – visszaesést okozott a térség potenciális növekedésében jobbára külső tényezők következményeként. Ez évre előretekintve a GDP-növekedés fokozatos élénkülése várható az egész régióban, amelyet az erőteljesebb külső kereslet, az alacsonyabb kamatlábak, a fogyasztói vásárlóerőt erősítő alacsonyabb infláció, a csökkenő hitelezési kockázat és a készletcsökkentésekből származó mérsékelt növekedési potenciál kombinációja segít elő. Az UniCredit közgazdászai ebből kiindulva 2012-re 2,5%-os, 2013-ra pedig (a korábbi 3,1-hez képest) 2,9%-os GDP-növekedést prognosztizálnak a KKE-régióban, míg a 2014-re vonatkozó előrejelzés már 3,4%-os GDP-növekedéssel kalkulál.
A GDP növekedésében szerepet játszó tényezők
Mivel a GMU válságának hatásai igen jelentősek, a közép- és kelet-európai régióban kedvezőbb mutatók csak az első negyedév vége felé, illetve a második negyedév folyamán várhatók. Mindez egybevág a Németországra és a GMU országaira vonatkozó előrejelzésekkel, amelyek 2012 negyedik negyedévében a ciklus mélypontját mutatták, amit 2013 első és második negyedévében 0,5, illetve 0,2%-os növekedés követhet. „Az ipar és különösen a külső kereslet kulcsfontosságú tényezők, a talpra állás ezek segítségével képzelhető el. Csak akkor, ha e területeken meggyőzőek az eredmények, válik a belföldi kereslet helyreállása reálissá" – emelte ki Gillian Edgeworth, az UniCredit EEMEA-térséggel foglalkozó vezető közgazdásza. Optimizmusra különösen az adhat okot, hogy a kínai feldolgozóipar beszerzésimenedzser-indexe (PMI) novemberben – 2011 júniusa óta első ízben – visszakapaszkodott 50 pont fölé, valamint hogy a költségvetési szakadék elkerüléséről folytatott hosszas tárgyalások hozzájárultak a további bizonytalanságok eloszlatásához.
A 2012-es év lelassult gazdasági aktivitása tükrében a közép- és kelet-európai régió és a feltörekvő piacok legfontosabb kérdése a külföldi portfóliótőke beáramlása volt, a jövőre nézve azonban az is lényeges, hogy ezeket a befektetéseket megfelelően kezeljék. Egyes országok sérülékenysége továbbra is fennáll azáltal, hogy a devizatartalékok felhalmozása nem megfelelő ütemben zajlott. Ráadásul a G7-országok állampapírhozamainak normalizálódása – még ha ez fokozatosan történik is – magasabb külső finanszírozási költségeket eredményezhet a közép- és kelet-európai régió számára, s ezzel bizonyos országokat hátrányos helyzetbe sodorhat a globális feltörekvő piacokhoz képest.
A 2012-es esztendő indulásától eltérően az új év kezdetét 2013-ban jóval kisebb pénzügyi feszültség és lazább monetáris politika jellemzi a közép- és kelet-európai régió legtöbb országában, ami idővel jótékony hatást fejthet ki a gazdaság növekedési teljesítményére. 2011 végén Lengyelország és Törökország beavatkoztak fizetőeszközeik további leértékelődésének megakadályozása érdekében, míg Törökország, Magyarország, Lengyelország, Oroszország és Szerbia vagy még 2011-ben, vagy 2012 folyamán emelte a kamatokat. Tavaly ugyanakkor még a leggyengébb makrogazdasági mutatókkal rendelkező közép- és kelet-európai országokat is – Ukrajna kivételével – az árfolyam stabilitása jellemezte 2012 második félévében, miközben a kamatok csökkentek, és néhány esetben további kamatvágásokra lehet számítani. A pénzpiaci kamatok a régió több országában is történelmi mélypontra zuhantak.
A régióban az elmúlt 2-3 hónapban tapasztalt, a vártnál kedvezőbb inflációs adatok több, inflációs célkövetést alkalmazó országban csökkenő inflációs trendet jeleznek, ami a következő negyedévekre is jellemző lesz. A korábbiakban számos országban az árfolyam-ingadozások, emelkedő energia- és helyenként élelmiszerárak hatására tartósan cél feletti infláció volt tapasztalható. Az elmúlt negyedévekben azonban régiószerte jellemző volt az árfolyam- és az olajár-stabilitás. Az élelmiszerár-infláció várhatóan valamelyest feljebb fog kúszni, de kezelhető szinten tartható módon. Mindez nemcsak az alacsonyabb kamatokat támogatja, de a fogyasztói vásárlóerőre is kedvező hatást fejthet ki.
Számos közép- és kelet-európai országban a betétnövekedés visszaesése és a csökkenő külföldi finanszírozás miatt kialakuló hitelezési trendek negatív hatással voltak a belső keresletre 2012-ben. Azokban az országokban ugyanakkor, amelyekben a bankszektor túlnyomórészt külföldi kézben van, az UniCredit elemzői nem számítanak további mérlegalkalmazkodásra, bár e tekintetben régión belül is jelentős eltérések lehetnek. Az egyes bankszektorok mindeközben áttértek a hitelezés betétállomány növelésével történő finanszírozására.
Végül, de nem utolsósorban a regionális GDP-növekedés erősítéséhez korlátozott mértékben a készletek csökkentése is hozzájárulhat.
A KKE-országok felülmúlhatják az uniós átlagot, a konvergenciafolyamat azonban nem garantált
Bár a 2012-es év a gazdasági növekedés lehetőségeinek újraértékelésére késztette a közép- és kelet-európai országokat, a régiónak így is jók a kilátásai arra, hogy felülmúlja a GMU-országok átlagát. „Ha megvizsgáljuk az újonnan csatlakozott EU-országokban a munkaerőpiac rugalmasságát és a foglalkoztatási költségeket, az alapot adhat a reálgazdaságokba irányuló külföldi tőkebeáramlás élénkülésére – állapítja meg Gillian Edgeworth. – A növekedés azonban jelen fázisban a régió legtöbb országában legalább annyira múlik a keresleten – ha nem jobban -, mint a kínálaton. A közép- és kelet-európai régió ezért még egy javuló külső környezetben sem tekintheti garantáltnak a növekedést." A megtakarítások és beruházások arányát vizsgálva megállapítható, hogy a kelet-európai volt FÁK-tagállamok minden más feltörekvő régiótól elmaradnak, ami könnyen visszavetheti a növekedésüket. Mindezt szem előtt tartva kulcsfontosságú, hogy a tagállami szinten meghozott gazdaságpolitikai intézkedések potenciális növekedési pályát rajzoljanak ki. Mindazoknak, akik ezzel ellentétes irányba haladnak, a tartós visszaesés kockázatával kell szembenézniük.
