A Magyar Fiatal Tudósok Társaságának (MAFITUD) 13. Országos Találkozója

A 2014-es találkozó szeptember 12-én zajlott, s az „Az innovatív tudás védelme" mottóval került megrendezésre.Mint ismeretes, a mafitud tagjai a Magyar Innovációs Szövetség által szervezett Ifjúsági Tudományos és Innovációs Tehetségkutató Versenyeken díjazásban részesült és a hazai versenyhez kapcsolódó nemzetközi rendezvényeken részt vett fiatalok.

Ennek megfelelően, az idei eseményen azok a tehetséges fiatalok vettek részt, akik Magyarországot képviselve részt vesznek, ill. részt vettek nemzetközi versenyeken és szakmai utazásokon, az EU Fiatal Tudósok Versenyén, a Stockholm International Youth Science Seminar-on, ill. a Nobel-díj átadási ünnepségen és más találkozókon.

A klub-találkozó levezető elnöke dr. Antos László, a Magyar Innovációs Szövetség (MISZ) ügyvezető igazgatója volt. Bevezetőt Dr. Pakucs János, a MISZ tiszteletbeli elnöke mondott.

Ivánka Gábor, vezetőségi tag a MAFITUD elmúlt évi tevékenységét ismertette; megnevezte az elmúlt évben kiemelkedő személyiségű tagokat, akik:Hegyesi Donát, az Intel ISEF II. helyezettje, a 2013. évi EU döntő különdíjasa, akiről kisbolygót is elneveztek, Bódi Kata Antónia, a 22. Ifjúsági Tudományos és Innovációs Tehetségkutató Verseny díjazottja, aki a Svájci Alpokban végezhetett csoportos kutatómunkát.

A fiatal díjazottak röviden beszámoltak tevékenységükről, majd Nagy László, a 2003. évi EU döntő 2. helyezettje, az MTA Lendület Programjának vezetője mutatkozott be, aki tíz év svájci tevékenység után jött haza a Lendület pályázat segítségével.

Ezt a pályázatot az MTA gondozza, célja; a külföldre szakadt legjobb magyar kutatók haza-csábítása olyan vonzó kutatási csomaggal, kutatási pénzekkel, fizetésekkel, amely a világ bármely pontján megállná a helyét. Ezért a pénzért akár egy Cambridge-ben dolgozó magyar kutató is hazajön és idehaza alapít laboratóriumot, jelentette ki az előadó. Jelenleg Nagy László a szegedi biológiai központ biokémiai intézetében dolgozik, s éppen most építi össze munkatársaival a laboratóriumát.

Saját pályafutásáról szólva elmondta, jellemző módon, mindig valami olyat szeretett volna felfedezni, amely eddig rejtve maradt a kutatás elől, mottója: „ha már kutatunk, akkor kutassunk igazán, ha már része vagyunk a nagy kutatói társadalomnak, akkor mért ne próbáljunk olyasmit csinálni, ami világszínvonalú". Nem kell ehhez feltétlenül pénz, az infrastruktúra megléte esetén gyakran elég az ötlet. A hibás ötleteket gyorsan el kell vetni, a jókat meg kell tartani. Ezekből lesznek a legjobb eredmények, ezeket lehet a legjobb folyóiratokban publikálni, ezekről kell beszámolni a legjobb konferenciákon, így ezekre fognak majd a legtöbben hivatkozni. Ezen gondolkodás mentén sikerült a legjobb svájci laboratóriumba bekerülni. A doktori után született meg az elhatározás, hogy a világ legjobb vonatkozó laboratóriumába kell bekerülni. Pályázaton nyert pénzes támogatást saját önköltségeire, majd az elért eredmények láttán a laborvezető a saját büdzséjéből finanszírozta, hosszabbította meg két évvel az alkalmazását. Jó eredményei, jó publikációi születtek ezen idő alatt, ez segített a Lendület pályázat elnyerésében.

http://mta.hu/lendulet/nagy-laszlo-134442

http://www.szbk.u-szeged.hu/biochemistry.php

A találkozó szakmai részében elhangzott előadások:

dr. Faludi Gábor, az ELTE JTK docense Az ötlettől a védett ismeretig című előadása a szellemi termékek nem vállalkozás formájában való értékesítéséről szólt. A szerző polgári jogászként mutatkozott be, aki természettudományokkal foglalkozik, szakterülete a szellemi tulajdonjog.

Az alapkérdés; hogyan lehet professzionális gazdasági tevékenységhez kapcsolódó titkot megőrizni, milyen jogi eszközök állnak ehhez rendelkezésre, és hogyan lehet az így megőrzött titkot értékesíteni?

A Nürnbergi mesterdalnokok története példázza, egy ismeret bármilyen jellegű lehet, nem csak technológiai, adott esetben pl. az is, hogyan lehet énekelni. A feudalizmusban és azt megelőzően is, ezeket az ismereteket úgy tudták titokban tartani, hogy ezeket a tanokat jogi privilégiumokkal, jogi monopóliumokkal bástyázták körül és nem engedték ki a körből.

Abban a korban, a védelem egy földrajzi helyhez kötődött, ha valaki elhagyta az adott földrajzi területet, elment pl. egy másik városba, egy létező másik önálló entitásba, akkor ott szabadon felhasználhatta azt, ami az övé volt, vagy amit máshol tanulással elsajátított, így lett az övé. Az egész középkort az iparűzési királyi privilégiumok jellemezték, ezekkel bástyázták körül az új ismereteket. Ez elősegítette pl., hogy bányászati módszereket találjanak arra, hogyan emeljék ki a vizet a bányából, vagy Velencét hogyan védjék meg a víztől, stb. A követett megoldások jellemzője; nem az ismeretet védték, hanem az iparűzést, kizárólagos jogot adtak az iparűzésre, az ismeretet az iparűzés közben dolgozták ki, de nem az ismerethez fűződött a jog, hanem az iparűzéshez.

Ezen a felálláson csak a polgári forradalmak változtattak, amelyek lerombolták a feudális privilégiumokat, helyükbe a tulajdon szabadságát állították.

Rögtön fölvetődött a kérdés, a tulajdon szabadsága hogyan kapcsolható össze az ismeretekre vonatkozó kizárólagos jogokkal, hogy lehet azon tulajdonjogot gyakorolni. A legnagyobb kérdés az volt, amennyiben ezt egyáltalán védeni kell, hogy lehet ezt a közkincsből kivenni. Ugyanis, amennyiben valakinek van egy ismerete, s ezt megosztja mással, akkor az fizikai értelemben közkinccsé válik. Hogyan védheti a jog azt, amit már más is tud? Ez az a problémakör, ami a polgári forradalmak óta egyre fejlődik és bonyolódik.

A gondolatmenet indítása; amikor valakinek van egy olyan új, konzisztens (önmagában megálló) ismerete, ami képes hasznot hajtani, akkor abból kell kiindulni, hogy az ismeret kidolgozásába vagy ő, vagy (bonyolultabb viszonyok között) valaki más befektetett. Ezt a befektetést honorálni kell. Ezáltal, az ismeretre kizárólagos jogokat telepítünk meghatározott időre, azzal a feltétellel, hogy akinek kizárólagos joga van, az köteles az ismeretről kitanítást adni. Ezáltal az ismeret beépül a közkincsbe, s a kitanításra épülve újabb és újabb megoldások lesznek hirdetve. Természetesen, az első ismeret meghatározott ideig monopóliummá válik. Ennek a kitanításnak volt kezdettől fogva része az, hogy kiviteli példát kellett adni az ismeret megvalósítására. Nem lehet oltalmat kapni ötletre, csak megoldásra; azaz, hogyan csinálja?

Rögtön kialakult az, hogy nem azt írom bele a kitanításba, hogyan csinálom, hanem azt, hogyan nem csinálom… Tehát a kiviteli példa olyan, ami a gyakorlatban megvalósítható, ez feltétel, de soha senki nem írja le, hogy valójában hogy csinálja. Ez a know-how ötlete, a szabadalmi oltalom kitanítása melletti ismeret. Mindig kialakult egy olyan technológiai ismeretanyag, ami a szabadalom megvalósításához kapcsolódott, de nem volt leírva a szabadalmi leírásban, ez a know-how egyik csoportja, ez értelemszerűen titok volt.

A know-how másik csoportja úgy alakult ki, hogy egyáltalán semmiféle szabadalomról, szabadalmaztatásról nem volt szó. Például, valaki kitalált egy receptet, (ételt nem nagyon lehetett szabadalmaztatni, hosszú ideig), a recept apáról fiúra, szájról szájra szállt, ismét másvalaki kitalált egy énektanítási módszert, amivel botfülűeket is meg lehet tanítani énekelni, megtanította a módszert egy következő generációnak, az is továbbadta, stb. Kialakult egy olyan ismeretanyag is, amelyet nem lehetett szabadalmaztatni, de mégis volt gazdasági értéke. Gazdasági értéke abból adódott, hogy nem volt közkincs, nem volt közismert, s valamiféle eredményt lehetett vele elérni. Ez lett a know-how másik csoportja, így aztán beszélhetünk egy szabadlom melletti know-how-ról, ezt hívják maradék-elméletnek, és beszélhetünk egy másik ismeretanyagról, ami szabadalomtól függetlenül alakul ki, ez pedig az absztrakt elmélet, amely szerint bármely ismeret lehet védett akkor, ha van gazdasági értéke.

Mindezek mentén alakult ki a jogi védelem. A jogi védelem eszközeinek megteremtését az nehezíti, hogy az ismeret az nagyon illékony, sokkal illékonyabb, mint egy szerzői mű, mint egy szabadalmi megoldás. Nincs semmilyen formalitás, nem kell letenni, nem kell regisztrálni, nem kell leírni. Lehet ez valakinek a fejében is.

A tárgya végtelen; lehet egy szabadalom melletti megvalósítási módszer, lehet egy üzleti terv, s lehet pl. egy olyan ötlet, amely adott esetben valamiféle sportverseny megnyeréséhez vezet.

Mindegyiknek gazdasági tevékenység a velejárója. Egy fodrásznak is van know-how-ja, titka, lehet, hogy úgy tud vágni hajat, ahogy senki más. Mindenféle tevékenységhez kapcsolódhat ilyen tudás, nagyon nehéz megfogalmazni.

Milyen jogi eszközök működhetnek itt közre? A XIX. század végén volt egy nemzetközi egyezmény az iparjogvédelem körében, ami ma is hatályos, ennek van egy olyan pontja, amely szerint; az ipar, vagy a kereskedelem tisztes szokásait sértő minden cselekmény tilos, azt hívják tisztességtelen versenynek.

Az egyezmény nem sorolja fel, hogy milyen magatartásokat lehet ilyennek tekinteni, ezért, az akkoriban fejlett országok, amelyek csatlakoztak az egyezményhez, kezdték kiépíteni az idetartozó magatartásokat.

Szinte minden ország, így Magyarország is bevezette az „üzleti, vagy üzemi titok elárulása, vagy jogosulatlan felhasználása" megjelölést. Ezt beiktatták az akkor hatályos versenytörvénybe, (Magyarországon 1923-ban), s egy ehhez hasonló szabály ma is megtalálható a jogrendszerben: „A gazdasági jelentőségű titoknak a jogosulatlan megszerzése, vagy jogosulatlan felhasználása tilos" megjelöléssel. Ez egyfajta jogeszköz.

A know-how formájú üzlet titok olyan nagy gazdasági jelentőségre tett szert, hogy a '90-es évek elején egy másik nemzetközi egyezményben külön oltalmi tárggyá tették a nyilvánosságra nem hozott információt

(„undisclosing information"). A vonatkozó egyezmény a világ legszélesebb kereskedelmi egyezménye, amely a vámok lebontásával foglalkozik és ennek van egy idevágó, szellemi tulajdon fejezete.

Ezt a védelmet minden tagállam megvalósítja, megoldja valamilyen módon. Hogyan valósította meg Magyarország?

Magyarországon az üzleti jellegű titkot két logika mentén védik. Az egyik szerint; minden embernek védett a magánszférája (privacy), ezt a Polgári Törvénykönyv tartalmazza. A magánszféra egyik eleme a magántitok, pl. nem nézem meg másnak a levelét…A magántitok egyik fajtája az üzleti titok, az üzleti titok egyik fajtája pedig a védett ismeret. Tehát a védelem egyik logikája a polgári jogi védelem, amely a magántitoktól az üzleti titkon át a know-how-ig, a védett ismeretig juttatja el „az oltalmi tárgyat".

Milyen védelem lehetséges? A védelem fennáll a jogosulatlan, illetéktelen megszerzés előtt, vagy, ha valaki jogosultan szerzi meg a védelem tárgyát, akkor fennáll a védelem a jogosulatlan közléssel, nyilvánosságra hozatallal, vagy hasznosítással szemben. Tehát ezekkel a magatartásokkal szemben nyújt védelmet a Polgári Törvénykönyv.

Mik a védelmi eszközök? A jogsértés megállapításától a gazdagodás megtérítéséig terjedhetnek az igények. Tehát, ha valaki engedély nélkül ilyen ismeretet hasznosít, s ezzel eredményt ér el, akkor az eredményből levonhatja a költségeit, de ami marad, azt az igényjogosultnak kell adnia. Ez a jogi védelem struktúrája a Polgári Törvénykönyv szerint.

Tudni kell persze, hogy milyen ismeretről van szó. Olyan, ami gazdasági tevékenységhez kapcsolódik, tehát önmagában pl. egy háztartásban kitalált recept, az nem tartozik ide, de ha van egy recept, amivel valaki szakács-, vagy cukrász tevékenységet folytat, akkor már igen, mert van gazdasági jelentősége. Viszonylag titkosnak kell lennie, de nem oly módon, hogy csak egy ember tudja, hanem úgy tekintjük titoknak, hogy nem közismert az adott szakmában, nem könnyen hozzáférhető a szakemberek számára, rögzítve van, tehát tudjuk, hogy micsoda, és a titok gazdája minden tőle elvárhatót megtesz azért, hogy az ismeret titokban is maradjon.

A másik fajta védelem; az ősi, versenytörvény szerinti védelem. Ha piaci szereplők között valósul meg ennek a bizonyos üzleti titoknak, vagy az ismeretből álló üzleti titoknak a jogosulatlan megszerzése, közlése, nyilvánosságra hozatala, vagy hasznosítása, akkor a Versenytörvény alapján lehet különböző szankciókat alkalmazni az ilyen magatartással szemben.

Versenytársak között az is meg van határozva, hogy melyek azok a viszonyok, melyek során jogosulatlanul meg lehet szerezni ezeket az ismereteket. Az egyik a bizalmi viszony, ami munkaviszonyt, vagy ahhoz hasonló viszonyt jelent, a másik pedig a szerződéses partneri viszony. Ezeket nevesíti is a törvény. Tehát, ha valaki egy szerződés alapján megtud egy know-how-t, s utána azt értékesíti harmadik személynek, akkor egy ilyen, a versenytörvényben megállapított tényállást valósít meg.

A Versenytörvény szerinti szankciók hasonlóak a polgárjogi szankciókhoz, azzal, hogy létezik egy ideiglenes intézkedés is; ha megtudja a jogosult, hogy szivárog az információ, akkor egy gyors eljárással leállíthatja azt. Adatszolgáltatásra is lehet kötelezni az alperest; közölnie kell, hogy az ismeret elsajátításával milyen forgalmat generált.

Az Európai Unió jelenleg tervezetet készít az üzleti és know-how jog védelmére.

Az Euroastra kérdésére válaszolva, az előadó az un. open access mozgalomról, amely törekvéseket fogalmaz meg a jelenlegi kötöttségek oldására a műszaki, stb. haladás érdekében, elmondta; a jelenlegi szabályzásnak és az új törekvéseknek együtt kéne élniük, kiegyensúlyozott módon. Az open access-t kényszeríteni nem lehet, mert adott esetben az a megtérülést veszélyezteti. Léteznek olyan kutatói körök azonban, ahol a szabad hozzáférést akár ki is lehet kényszeríteni. Neves nyugat-európai és amerikai egyetemek open accesst policyt adhatnak, mely szerint az egyetemi munkatársak publikációit úgy kell hozzáférhetővé tenni, hogy azok nem csak idézhetők, de szabadon felhasználhatók is legyenek. Ez az un. „önkéntes közkincsre bocsátás", amikor van valamire kizárólagos jogunk, de azt önkéntes közkincsre bocsájtjuk. Ahol elég pénz van, ott a közkincsre bocsájtásnak helye van, ahol nincs elég pénz új ismeretek keletkeztetésére, ott valószínűleg a befektető várja a megtérülést. A megtérülést pedig csak úgy kaphatja meg, ha él kizárólagos jogával. A kettő közötti egyensúlyt kell mindenkor elérni.

dr. Dombi Viktor, a Dr. Dombi Ügyvédi Iroda vezetője Ötlet és tudás jogi védelme gyakorlati példákon c. előadása az ismeret és az oltalmazható tudás közötti különbség kérdéskörét járta körül. Jellemzően, egy szerzői jogi tudás jelenthet értékítéletet, ill. értéket, de egy szabadalmaztatható tudás nem.

A jogi védelmet tekintve, két alapvető tételt kell megkülönböztetnünk. A védelemnek van olyan formája, amely bizonyos földrajzi területen, bizonyos időn belül mindenkivel szemben meg tudja védeni a feltalálót, az igényjogosultat és a jogosultat.

Vannak viszont olyan védelmek, amik inkább dinamikus jellegűek, s olyan védelmi eszközökkel dolgoznak, amelyek partnereinkkel szemben védenek meg.

Az ismert mondás mára megfordult, „a jó bornak kell a cégér", a brand, a védjegyek közötti különbség igen erősen megmutatkozik az eredményekben. Egy-egy professzionális cég védjegyének védelme ma már a biztonságtechnikában is megmutatkozik.

A védjegyek (bizonságának) jelentősége ma előtérbe került a szabadalmakhoz képest, a technika és a körülmények olyan gyorsan változnak, hogy a védjegyek a könnyű másolhatóság miatt gyors megtérülést, előnyt tudnak biztosítani a másolók számára.

A szabadalmi oltalom továbbra is nagy jelentőségű, de inkább a defenzív cégek életében. A szabadalmi oltalom piaci értéket jelent a cégnél, s fontos lehet azok értékelésében, jelezve, hogy van egy kizárólagos joguk valamely termék előállítására, vagy eljárásra, de ez inkább arra utal, hogy őket nem tudják megtámadni kívülálló felek, hiszen a termékre való kizárólagos jogát a cég mindig tudja bizonyítani.

Védjegy nagyon sokféle lehet. Ma már nem csak egy céget jelenthet. A trendépítés nagyon fontos ma a vállalatok életében, bizonyos vállalatok megvásárolnak nagy cégeket, amelyek régi, ismert védjegye, „neve" ma, amikor az eredeti terméket már nem is gyártják, mégis nagy hatással van, pl. Ganz.

Önmagában egy gondolat, ötlet nem védhető, nem jeleníthető meg, nem azonosítható. Valamilyen formában meg kell jelennie ahhoz, hogy leírható legyen és valamilyen védelmet szerezhessen.

Van olyan védelem, ami törvénynél fogva létrejön, pl. amikor valamilyen tudományos alkotást létrehoz, nem kell mást tennie, hogy létrejöjjön a védelem, ő szerzőként mindig élvezi ezt a védelmet. Vannak viszont olyan védelmi formák, amik önmagukban a törvényben nevesítettek, de ha a feltaláló jogosult nem tesz meg érte bizonyos dolgokat, vagy hibákat követ el, akkor elvész a védelme.

Ugyanez vonatkozik a know-how-ra, mint védett ismeretre, vagy az üzleti titokra, hiszen, ha valaki nem kellő gondossággal jár el tudásának, védett ismereteinek megóvásában, nem védi meg üzleti titkát, vagy önmaga nem tekinti annak, akkor a törvényi védelmet nem tudja érvényre juttatni másokkal szemben.

Az üzleti titok és a védelmi ismeret összekötődik; minden védett ismeret egyben üzleti titok, de nem minden üzleti titok működik egyben védett ismeretként.

Versenyjogi szempontból az üzleti titok egyfajta védelmet jelent azzal szemben, aki tisztességtelen, vagy rosszhiszemű módon kívánja azt megszerezni.

Gyakorlatban, amikor valamifajta tudásunk értékesítéséről van szó, különösen, ha gazdasági jellegű vonatkozások vannak, akkor tanácsos háttér-megállapodás megkötése a későbbiekben védelmet jelentő szempontok tisztázásáról. Nem kell csak a társasági jog védelmére hagyatkozni, egyéb kikötési lehetőségeink is vannak, amik részletesen szabályozhatók, akár szankciókkal kikötésével is a megállapodásban.

A szabadalmak esetében lehetséges részbeni értékesítés is, ennek vannak szabályzási nehézségei. Olyan helyzetbe kerülhetnek a szabadalmas társak, hogy amikor hasznosítani akarják a szabadalmukat, közösen kell a kínálattal jelentkezniük. Egymás kezének megkötése esetén bírósági eljárás dönt, ennek elkerülésére célszerű az eredeti szabadalmi eljárásban az ilyesfajta esetekre is gondolni.

dr. Ormós Zoltán, ügyvéd Ötletvédelem, lehetetlen küldetés? című előadása alkalmazott és alapkutatások, valamint start-upok támogatásában előforduló gyakorlati tanácsokról szólt, különös tekintettel a szabadalmi tevékenységre.

Érdekes tudnivaló, a szabadalmak beadásánál bevett gyakorlat, hogy a szabadalmasok nem nyújtják be a szabadalomra teljes addigi tudásanyagukat igénypontként, hanem lépcsőnként, lépésenként adagolják, elkerülendő, hogy a világban jelen lévő két-három nagy kutatási központ szemmel tarthassa kutatásuk állapotát…

Célszerű a szükséges, még elegendő mértékű igénypont adagolása a találmányból. Mindenképpen szakképzett szabadalmi ügyvivő közreműködése javallott a közlési arányok súlyozására.

A védjegyek jelentőségéről sok cég is megfeledkezik, s nem helyezik védjegyoltalom alá cégnevüket vagy márkájukat. Versenyhátrány származhat belőle és védelmi pozíciójuk gyengül.

Szoftverek szerzői jogánál vannak tévhitek, nem mindig hat mélységében ez a védelem, sokszor szerződéses védelmekkel nagyobb eredményesség érhető el, pl. a fejlesztővel, a fejlesztésben résztvevőkkel, titoktartási nyilatkozatokkal, egyéb kötelezvényekkel, stb. Az eredeti szoftver-védelem t.képpen az eredeti forráskód-halmaz másolásától védi csak a szerzőt.

A know-how védelemnek sokszor nagyobb a füstje mint a lángja, önmagában nem alkalmas tudáshalmazunk megvédésére.

Laki Balázs, MAFITUD-tag, a 17. Ifjúsági Tudományos és Innovációs Tehetségkutató Verseny díjazottja:

Know-how értékesítés a gyakorlatban címmel tartott előadást.

Harmat Lajos