Balla Péter emlékkiállítás – A népdaloktól a genfi zsoltárokig
A népdaloktól a genfi zsoltárokig címmel Balla Péter népzenekutató életét, munkásságát és hatását bemutató kiállítás nyílt 2014. szeptember 23-án a Néprajzi Múzeumban. Halálának 30. évfordulója alkalmából népzenei felvételein, kiadványain, gyűjtött néprajzi tárgyain keresztül szeretnék megismertetni Balla Pétert, ezt a méltatlanul kevéssé ismert népzenekutatót, egyházzenészt, akit munkásságának elismeréseként a „népdal apostolának" is neveznek.
A népdaloktól a genfi zsoltárokig címmel Balla Péter népzenekutató életét, munkásságát és hatását bemutató kiállítás nyílt 2014. szeptember 23-án a Néprajzi Múzeumban. Halálának 30. évfordulója alkalmából népzenei felvételein, kiadványain, gyűjtött néprajzi tárgyain keresztül szeretnék megismertetni Balla Pétert, ezt a méltatlanul kevéssé ismert népzenekutatót, egyházzenészt, akit munkásságának elismeréseként a „népdal apostolának" is neveznek.
A Hajdúszoboszlón született Balla a romániai Belényesen végzett középfokú tanulmányai után ösztöndíjasként került 1927-ben a budapesti Zeneakadémiára, majd a Nemzeti Zenedébe hegedűt tanulni. Itt ismerkedett meg Kodály Zoltán és Bartók Béla népdalgyűjtő tevékenységével, majd 1932-től Lajtha László tanítványa lett a Néprajzi Múzeumban. A népzenegyűjtést is az ő útmutatásukkal kezdte el 1933-ban. Balla közel 144 fonográfhengerre készített hangfelvételt az 1930-as években, az akkor még kevéssé ismert Bukovina és Moldva területén. Bartók és Lajtha támogatásával Balla Péter hídszerepet vállalt a román és a magyar népzenekutatók között. A harmincas évek második felében készült Pátria lemezsorozatban is jelentős feladatokat kapott. Az ő közreműködésével jelentek meg a rimóci, tiszacsegei és törökkoppányi népzenei hanglemezek. 1945 után készült magnó- és filmfelvételei az MTA BTK Zenetudományi Intézetben találhatók.
Tapasztalatait, gyűjtéseit felhasználta, hagy minél szélesebb körben terjessze a népzenei ismereteket. Előadásokat tartott, sorozata volt a Magyar Rádióban, népi zenekarok betanítását vállalta. Már 1939-től népszerűsítő kiadványai jelentek meg, melyekben a szélesebb körben megtanulandó népdalokat és egyházi énekeket válogatta össze.
1937-ben a Soli Deo Gloria elnevezésű református szövetség keretében jelentős szerepe volt az ifjúság zenei nevelésében. Balatonszárszón, a református ifjúsági táborok helyszínén lakást és teljes ellátást kapott annak fejében, hogy valódi népdalokra tanítsa a résztvevő ifjakat.
Nem volt könnyű dolga, hiszen akkoriban erősebb volt a népies műdal, az irredenta dal és a tandal propagálása az ifjúság körében. Következetesen kiválogatta az akkor még ismeretlen eredeti népdalokat saját és mások gyűjtéseiből, amelyeket sikerült fokozatosan megszerettetnie a szárszói találkozók közönségével. 1938-tól a Református Egyetemes Konvent országos énekügyi titkára lett, ahol egészen 1952-ig tevékenykedett. A Soli Deo Gloria internátusában és a szárszói telepen a zsidóüldözések idején feleségével több száz honfitársukat mentették meg, amiért 1995-ben Jad Vasem-díjat kaptak.
A kiállítás kurátorai Pálóczy Krisztina, és Pávai István.
Széll Jenő, a Népművelési Intézet igazgatója, egykori főnöke Balla temetésén elhangzott beszédében a következőket mondta:
„Hatása tízezrekre, százezrekre terjedt ki, nélküle aligha volna elképzelhető az ifjúság mostani elemi erejű vonzalma a népzene iránt. Balla Péter egykori népdaltanításai, és a mai táncházi fiatalok törekvéseinek stílusa, tartalma, emberi alapképlete egyazon tőről fakad – még akkor is, ha a népzene szerelmeseivé váltak talán alig tudnak valamit arról a férfiúról, aki számukra az utat törte. Rajtunk múlik, hogy a népzenéért lelkesedő nemzedék megismerje a nagy előd életművét, és ezzel Balla Péter is helyére kerüljön a művelődés történetében."
2014. szeptember 20. – 2015. január 4.
Balla Péter emlékkiállítás – A népdaloktól a genfi zsoltárokig
Néprajzi Múzeum
Budapest, Kossuth Lajos tér 12.
Lantai József