A Magyar Állami Népi Együttes bemutató előadása: Megidézett Kárpátalja – Hágókon innen és túl

5 perc olvasás

2014.november.07. péntek. EuroAstra - Petrásovits Zoltán

<span class="inline inline-left"><a href="/node/85309"><img class="image image-preview" src="/files/images/kárpát.preview.jpg" border="0" width="456" height="584" /></a></span>A magyar színpadi néptáncművészetben először mutatja be a szinte „elfeledett" Kárpátalja folklórját új műsorával a Magyar Állami Népi Együttes november 16-án vasárnap, a Nemzeti Színházban. <p>

A magyar színpadi néptáncművészetben először mutatja be a szinte „elfeledett" Kárpátalja folklórját új műsorával a Magyar Állami Népi Együttes november 16-án vasárnap, a Nemzeti Színházban.

Megidézett Kárpátalja című műsorukkal a Keleti-Kárpátokban és annak előterében, a Kárpátalján egymás mellett élő népek hagyományaiba, dalaiba, táncaiba nyerünk betekintést a hágókon innen és túlról. A magyar színpadi néptáncművészet történetében először mutatja be antológia keretében a Keleti-Kárpátokban és annak előterében, a Kárpátalján élő népek: magyarok, ukránok, ruszinok, románok, cigányok, zsidók sokszínű és gazdag tradicionális kultúráját. A műsor kaput nyit az elfeledett kárpátaljai régióra; felmutatja mindazt, ami e népek hagyományaiban közös, és mindazt, ami nemzeti sajátosság, a hangsúlyt az azonos gyökerekre helyezi, szemléletesen érzékelteti a közös történelmi múltból származó törvényszerű hasonlóságokat. Most, amikor az embertelenség és a háború réme fenyegeti Ukrajnát, még fontosabb megidézni a Kárpát-medencei népek békés egymás mellett élésének évszázados pillanatait a folklór örök nyelvével. A hagyomány átörökítése, a saját és a velünk együtt élő népek folklórnyelvének ismerete a találkozások és saját magunk kinyilatkozásának lehetőségét teremtik meg. A színház ezeknek a találkozásoknak az esélye. A tükör, amibe jó belenézni.

A világra érzékenyebben reagáló alkotók szüntelenül keresik a választ az emberi létezés alapkérdéseire. Mi tart meg bennünket, és mi tart fenn bennünket? Mi az, ami a miénk még, mi az, amitől önmagunk lehetünk? A koreográfus-rendező úgy véli, hogy a népművészet formanyelvén megszólaló színpadi alkotók hangsúlyozottan keresik a lélekmegtartó, lélekemelő állapotokat, az igazi élményeket, a bartóki „tiszta forrásból" érkező inspirációkat.

Egy szűkebb alkotói csoport júniusban gyűjtőúton járt Kárpátalján. Az utazás célja a tudományos anyaggyűjtés mellett az érzelmi és szellemi feltöltődés volt. A Tisza, a hegyek vonulatai, a munkácsi vár, a viski református templom vagy az öt-hatszáz éves ruszin fatemplomok mind nagyban inspirálták az alkotókat, mégis a legfontosabb az ember volt.

Az ember, aki énekel, táncol, muzsikál, a természet ritmusában éli az életét, és akinek minden mozdulatában ott rejtőzik a tudás, szavaiban a parasztemberekre jellemző örök bölcsesség.

Az ilyen műfajú előadások esetében nem elégséges „csak" megtanulni a zenéket, a táncokat, megtalálni a legszebb viseleteket, felkutatni a szokásokat, hanem meg kell ismerni az embert, azt a világot, amelyben a hagyomány megteremtődött és létezett – avatott be az előadást megelőző terepmunkába és anyaggyűjtésbe Mihályi Gábor, a Magyar Állami Népi Együttes művészeti vezetője, a Megidézett Kárpátalja előadás rendező-koreográfusa.

A műsor dramaturgiai vonalának fontos részét képezi a szél. A szél, ami emlékeket hoz és visz, elsodor, megtisztít, felzaklat, feldúlja hétköznapjainkat, vihart kavar vagy megnyugvást hoz, felemel vagy a földre szorít. Valamint meghatározó jelentőségű a színen újra és újra megjelenő női alak, az Idéző, aki képes átlépni téren és időn, aki az örök változás, de az örök maradandóság szimbóluma is egyben. Ő az örök nő, az örök anya, az örök pap, aki összekapcsolja az „eget és a földet".

Minden kultúra a saját lelkét őrzi és éli kicsiben, de benne van sejtjeiben az egyetemes emberi kultúrához való tartozás öröksége is. Ennek az örökségnek a része az elfogadás, az összefogás, az együtt élő népek viszonyának egymás mellé rendelése.

„Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé – szabad, és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől-szomjától" (Pilinszky János)

Közreműködnek:

Magyar Állami Népi Együttes tánckara és zenekara, Szlama László, Pál Eszter (felvételről), Pál Lajos meghívott művészek

Szólót énekelnek: Herczku Ágnes, Hetényi Milán

Az Idéző szerepében: Bakos Gabriella

Zeneszerző: Pál István „Szalonna"

Zenei szerkesztő: Pál Lajos

Koreográfusok: Fitos Dezső, Kocsis Enikő, Kökény Richárd, Mihályi Gábor.

Jelmeztervező: Furik Rita ; Díszlettervező: Molnár Zsuzsa ; Videoanimáció: Soós Andrea

Fény: Győri László ; Művészeti munkatárs: Orza Calin

Rendező-koreográfus: Mihályi Gábor

Zenekarvezetők: Pál István „Szalonna", Radics Ferenc