TÉNYEK ÉS TÉVHITEK – AZ OXIDATÍV STRESSZ ÉS A BETEGSÉGEK

2014. november 6-7-én rendezik meg az „Oxidatív stressz és betegségek" című orvostudományos konferenciát. Az esemény célja, hogy felhívja a figyelmet a szervezetben végbemenő szabadgyökös reakciókra és az antioxidáns védekezés kettős, Janus arcára.

Az 1970-es évek nagy felfedezései alapozták meg az orvostudomány területén a szabadgyök-kutatás létjogosultságát. A korai kutatások a reaktív oxigén szabad gyökök kórélettani szerepét erősítették.

A szervezetben keletkező NO szabad gyök 1992-ben az „év molekulája" lett. A kutatásokért Furchgott, Ignarro és Murad 1998-ban Nobel-díjat kapott.

Az a felismerés azonban, hogy a szabad gyökök és antioxidánsok egyensúlya meghatározó a normális szöveti működés szempontjából, alapvetően megváltoztatta a szabad gyökök toxicitásával kapcsolatos korábbi elképzeléseket. Bizonyítást nyert, hogy a sejtciklus szabályozása függ a sejten belüli oxidációs és redukciós állapottól.

A koraszülöttek éretlen antioxidáns védelmi rendszere miatt a nem kellően ellenőrzött oxigénterápia szemkárosodást okozhat. A diabétesz minden metabolikus folyamatra hatással van, a keletkező rendellenes közti- vagy végtermékek szövődményeket okoznak. Alkoholbetegek májkárosodása az alkohol metabolizmusa során keletkező szabad gyökök következtében jön létre. A reaktív oxigén intermedierek* szerepe igazolt daganatos megbetegedésekben és rákmegelőző állapotokban, ugyanúgy, mint a neurodegeneratív kórképekben is. (*átmeneti termékek)

A szabad gyökök toxicitásának jelentősége nem hagyható figyelmen kívül egyetlen betegséggel kapcsolatban sem, de vannak úgynevezett valódi szabadgyökös betegségek, mint például a radioaktív-, vagy az UV sugárkárosodások, alkoholizmus, különböző kemikáliák okozta mérgezések, fémion-terhelések.

A szabadgyökök azonban nem kiirtandó ellenségek, hanem az életfolyamataink természetesen részei. A fizikai terhelés (edzés) például fokozza a reaktív oxigén és nitrogén szabad gyökök keletkezését. Az adaptáció során a szervezet antioxidáns rendszere és a helyreállító enzimek eltávolítják, vagy megkötik a szabad gyököket. Persze amennyiben a szabadgyök-képződés meghaladja az antioxidáns rendszer működését oxidatív károsodás keletkezhet. A szupermaratoni távok lefutása például még a jól edzett és adaptálódott szervezetet is oxidatív stressz révén terhelheti.

Az élet kezdete is szorosan kötődik a témakörhöz mivel a terhesség során a szövetek oxigénigénye megnő, ami hozzájárulhat a fokozott (reaktív oxigén) szabad gyökök termelődéséhez. Emellett a fejlődő magzatot számos környezeti hatás is érheti, amik szintén nagyfokú szabadgyök-képződést eredményezhetnek, és így szerepük lehet az oxidatív stressz kialakulásában.

Ritkán gondolunk rá e téma kapcsán, de a születés is komoly megterhelés az újszülött számára, hiszen egy oxigénszegény környezetből hirtelen normál oxigénkoncentrációjú környezetbe kerül. Az első légvétel okozta oxidatív károsodás nagymértékben függ attól, hogy az újszülött antioxidáns védelmi rendszere milyen mértékben indukálódott a méhen belüli fejlődés folyamán.

A szabad gyökök nemcsak direkt sejtkárosító hatással bírnak, hanem a sejten belüli jelátviteli útvonalak aktiválásával a gyulladásos válasz felerősítésében is szerepet játszanak. Sokáig az a nézet uralkodott, hogy antioxidánsokkal kivédhetők a szöveti károsodások. Az elmúlt években nagy jelentőséget tulajdonítanak/ottak az antioxidáns kezelésnek az oxidatív stresszel összefüggő betegségek megelőzésében, illetve kezelésében. A kezdeti sikerek után azonban bizonyos antioxidánsok toxicitásáról, a folyamatokat pont a nem kívánt irányba eltoló tulajdonságáról számoltak be (CARET, ATBC-vizsgálat).

A szervezetben lejátszódó fiziológiás szabadgyök-reakciók a szervezet működéséhez elengedhetetlenek, másodlagos jelátvivő szerepet töltenek be, így számos sejtműködést (növekedés, fejlődés, gyulladás), s az oxidatív stresszre adott választ is befolyásolhatják. A vizsgálatok eredményeinek összevont értékelése (metaanalízis) alapján antioxidánsaink (béta-karotin, A-vitamin, E-vitamin) alkalmazása nem alátámasztott az elsődleges és a másodlagos megelőzésben, s nincs bizonyíték a C-vitamin-pótlás élettartamot növelő hatására sem.

Tehát a XX. század utolsó éveiben rá kellett jönni, hogy az antioxidánsok nem mindenhatók, sőt sok esetben ellentétes hatást váltanak ki. A molekuláris biológiai kutatások pedig új dimenzióba emelték az antioxidáns kutatást.

Azonban kétség sem fér ahhoz, hogy a táplálékainkban található antioxidáns tulajdonsággal rendelkező természetes vegyületek élettani hatása szignifikáns. Már korábban megindultak azok a kutatások is, melyek a táplálékokban található antioxidáns tulajdonságú vegyületek feltérképezésére irányultak. A májterápiában például még a mai napig is alkalmazzák a szilibinin molekulát, illetve a máriatövis flavanolignán típusú hatóanyagait, melyeknek jótékony aktivitását magyar kutatók igazolták először az 1980-as évek vége felé.

Az elmúlt évtizedekben megnőtt a különböző civilizációs ártalom (fokozódó stressz, hajszoltság, mozgásszegény életmód, környezetszennyezés) ellen, az emberi szervezet egészségi állapotára jelentős hatást gyakorló, bioaktív anyagokat tartalmazó élelmiszerek fogyasztásának jelentősége. Ezek olyan élelmiszerek, amelyek nemcsak a táplálkozási igényt szolgálják, hanem pozitív egészségügyi többlethatással (pl. anyagcserezavarok és magas vérnyomás esetén is lehet alkalmazni, erősíthetik az immunrendszert és hozzájárulhatnak a szervezet egészségének megőrzéséhez) is rendelkeznek. A kedvező élettani hatást mind növényi, mind pedig állati eredetű nyersanyagok felhasználásával biztosíthatjuk. Az egészséges élelmiszerek a különböző antioxidánsok kiegyensúlyozott, optimális keverékét tartalmazzák szemben a dúsítással megbontott összetételű készítményekkel (étrend-kiegészítők, egyes összetett gyógynövénytermékek).

Az elmúlt években az orvosbiológiai kutatások számos epidemiológiai tanulmányban arra a következtetésre jutottak, hogy a fokozott gyümölcsfogyasztás csökkenti különböző degeneratív betegségek, mint például az érszűkület, szív- és agyi rendellenességek vagy különböző típusú daganatos megbetegedések kialakulásának kockázatát. A hatásmechanizmus azonban mind a mai napig nem kellően tisztázott, jóllehet bizonyos gyümölcsökkel számos klinikai vizsgálat zajlik.

A gyümölcsök egészségvédő hatása a bennük képződő és felhalmozódó, biológiailag aktív vegyületeknek köszönhető. A korábban a fiziológiai hatás szempontjából elsődlegesnek tartott antioxidáns és gyökfogó tulajdonság tényleges szerepe egyre kétségesebbnek tűnik. A legújabb kutatások ettől eltérő fiziológiai hatásokra derítettek fényt.

Végezetül az utóbbi évek szakmai állásfoglalásai, a betegségek gyógyítása során nyert tapasztalatok alapján soha el nem évülő feladat figyelemmel kísérni és kellő óvatossággal kezelni a gyógynövény-készítmények, táplálék-kiegészítők alkalmazását a betegellátásban. Amerikai szerzők (A. Dasgupta, D.W. Bernard) 2006-ban közölt összefoglaló jellegű közleményükben hívták fel a figyelmet az egyes természetes eredetű hatóanyagoknak a laboratóriumi diagnosztikai meghatározások, mérések eredményeit befolyásoló hatására. (Előfordult például, hogy olyan hatóanyag vérszintjére derült fény egy véletlen pozitív eredmény kapcsán, mely hatóanyag, az adott készítményben, szennyezésként volt jelen, jelenlétét a készítmény leírásában fel sem tüntették!)

Magyarországon is egyre szélesebb körben tipikus, főleg az onkológiai betegellátásban az aszkorbinsav magas koncentrációjú „terápiás alkalmazása". A vegyület kémiai tulajdonságából adódóan, elsősorban a vérben mért anyagcsere jellemzők (cukor, húgysav, koleszterin, stb.) vizsgálata során, álnegatív eredmények születhetnek. Ezek a vizsgálatok hamis adatokat szolgáltatnak, így az orvosok téves diagnózisokat állíthatnak fel. A betegeknek éppen ezért mindig el kell mondania a vizit kapcsán, hogy milyen készítményeket fogyasztott!