Számlaképesség

A számlaképesség fogalma Óegyiptomban, a IV. dinasztia idején, Kheopsz fáraó uralkodása alatt keletkezett. Akkoriban az emberek különleges rendszerben, négyes tagozódású osztálytársadalomban éltek: fáraó és környezete, munkavezetők, vadászok, rabszolgák. A fáraó csodálta a nagy tudású Meri-Atum főpapot, aki még a teljes napfogyatkozás idejét is meg tudta előre határozni. Meri-Atum, aki a trónörökös pecsétőrének funkcióját is betöltötte, rájött arra, hogy a rabszolgák két nagy csoportot alkotnak attól függően, hogy adtak-e számlát a munkavezetőnek, vagy sem.

A számlaképesség fogalma Óegyiptomban, a IV. dinasztia idején, Kheopsz fáraó uralkodása alatt keletkezett. Akkoriban az emberek különleges rendszerben, négyes tagozódású osztálytársadalomban éltek: fáraó és környezete, munkavezetők, vadászok, rabszolgák. A fáraó csodálta a nagy tudású Meri-Atum főpapot, aki még a teljes napfogyatkozás idejét is meg tudta előre határozni. Meri-Atum, aki a trónörökös pecsétőrének funkcióját is betöltötte, rájött arra, hogy a rabszolgák két nagy csoportot alkotnak attól függően, hogy adtak-e számlát a munkavezetőnek, vagy sem.

  Az egyszerű, sivatagi rabszolgáknak nem szívesen adtak munkát, utánuk ugyanis hatalmas, Madách szavaival élve piramidális járulékokat kellett befizetni az államkincstárnak. A számlaképes, vállalkozó rabszolgák viszont keresett árucikkek voltak a munkaerőpiacon. Díjazásuk nem minősült munkabérnek, így alkalmazásuk esetén nem kellett utánuk járulékot fizetni. Külön osztályt képeztek a vadászok, akik nyílvesszőikkel elejtették a vadakat, madarakat, ezeket aztán a központi élelmiszerraktárba vitték be, ott leadták címkézésre. Az átcímkézés még nem volt divatban. Azóta Kairó környékén a köznyelv a kötelező beszolgáltatást egyiptomi vadászok adományának hívják.             

   Az élet sokkal egyszerűbb volt, mint manapság, ideértve az építési tevékenységet is. Építettek templomokat, palotákat, piramisokat, masztabákat és rabszolga kunyhókat. Az építési engedélyek kiadása mentes volt a bürokráciától, hatósági jóváhagyás sem kellett. Elég volt, ha Dzsedefré, az ifjú trónörökös rábólintott a tervekre és kezdődhetett máris a piramis alapjainak lerakása.

  Azért akadtak technikai nehézségek. Amikor a napon szárított agyagtéglákat kellett bevinni a belső sírkamrához. Vagy amikor a távoli kőbányából szállították a piramishoz a tizenkét tonna súlyú kőtömböket és emelték fel  ötven majd százharminc méter magasságba. Hol volt még akkor az archimedesi csigasor? Mindezek tetejébe még a beduinok és berberek állandó támadásait is el kellett hárítaniuk.

   A munkavezetők tanácstalanok voltak. Végső soron a nehézségekkel a számlaképes rabszolgák küzdöttek meg, akik ezért  bizonyos tekintélyre tettek szert és extra élelmiszer fejadagokra, ünnepnapokon alexandriai salátalevesre, rákfarokkal töltött avokadóra, Juszuf módra készített húsgombócra voltak jogosultak. Belőlük alakult ki ötezer évvel később a számlaképes munkavállalók és szellemi szabadfoglalkozásúak népes tábora.    

Láng Róbert